SOROZATKRITIKA – A Netflix nem fukarkodik a fantasy sorozatokkal: A boszorkánytól kezdve A Bridgerton családig rengeteg műfaji alkotást kínál a nézőknek. De vajon az Árnyék és csont című adaptáció képes-e kitűnni a tömegből? A Leigh Bardugo által megalkotott Grishaverse világát bemutató sorozat első két évadja alaposan megosztotta a kritikusokat és a rajongókat. Nézzük meg közelebbről, hogy miért!

Az Árnyék és csont története egy olyan világban játszódik, ahol egy sötét teremtményekkel teli terület (a Hurok) osztja ketté Ravkát nevű országot. Alina Starkov (Jessie Mei Li), egy árván maradt térképész élete gyökeresen megváltozik, amikor rájönnek arra, hogy ő az egyetlen fényidéző Grisha (mágus), akinek ereje képes lehet megszüntetni a Hurkot. Ekkor kerül az irányítása alá General Kirigan (Ben Barnes), az árnyidéző Grisha vezér hadura (aki más néven Sötétlingként is ismert). Alina hamarosan bekerül egy intrikák és hazugságok hálójába, miközben régi barátja Mal Oretsev (Archie Renaux) mindent megtesz érte hogy megtalálja őt. Eközben három bűnöző Ketterdamból – Kaz Brekker (Freddy Carter), Inej Ghafa (Amita Suman) és Jesper Fahey (Kit Young) – felbérelnek arra, hogy elrabolják Alinát.

A világteremtés erényei és hibái

Az Árnyék és csont legnagyobb erőssége talán az elképesztően gazdag világteremtése. A sorozat nemcsak Bardugo első trilógiáját adaptálja, hanem bevonja második duológiájának szereplőit is így létrehozva egy sokszínű univerzumot, amely tele van mágia politika románc humorral és akcióval. A látványvilág lenyűgöző: a Hurkotól kezdve Ravka pompás palotáin át Ketterdam mocskos sikátoraig minden helyszín hitelesen jelenik meg a képernyőn. A Grishák képességei is látványosan mutatnak be: fényt árnyat tüzet vagy szél idéznek elő vagy manipulálnak testeket vagy anyagokat.

Azonban nem minden tökéletes ebben a világban: sokszor nehéz követni, hogy melyik ország vagy nép milyen kapcsolatban áll egymással vagy miért harcolnak egymás ellen. A sorozat nem magyarázza el eléggé a Grishaverse történelmét vagy kultúráját, ami pedig fontos lenne ahhoz, hogy megértsük az egyes szereplők motivációit vagy konfliktusait. A sorozat inkább csak felületesen érinti ezeket a témákat és helyette inkább a látványra és az akcióra koncentrál.

A színészek alakítása és a karakterfejlődés

A sorozat színészi gárdája is megérdemel egy elismerést: Jessie Mei Li Alina Starkovként hitelesen ábrázolja egy fiatal nő küzdelmét az identitásával és az erejével. Ben Barnes General Kiriganként pedig tökéletesen játssza el a karizmatikus, de veszélyes vezetőt, akinek sötét titkokat rejt. Archie Renaux Mal Oretsevként pedig megmutatja, hogy milyen erős lehet egy barátság és egy szerelem, amely túléli a távolságot és az akadályokat. A második évadban érkező Kaz Brekker (Freddy Carter), Inej Ghafa (Amita Suman) és Jesper Fahey (Kit Young) triója pedig remekül hozzák a humoros és izgalmas hangulatot, amely egyébként nagy erőssége az Árnyék és csontnak.

A karakterfejlődés terén viszont már kevésbé sikerült jól a sorozat: sokszor úgy éreztem, hogy Alina túlságosan passzív marad miközben mindenki más dönt helyette vagy befolyásolja őt. Kirigan motivációi is eléggé homályosak maradtak számomra: nem világos, hogy miért akarja uralni vagy megsemmisíteni Ravkát vagy miért vonzódik Alinához. A Ketterdamból érkező bűnözők pedig bár szórakoztatóak voltak, de nem igazán illettek bele az első évad történetébe: sokszor úgy tűnt, hogy csak időhúzásra vagy fanservice-re szolgálnak.

Láttunk már ilyet…

Az Árnyék és csont története nem mondható túl eredetinek: sok elemét már láthattuk más fantasy sorozatokban vagy filmekben. A Hurok például nagyon hasonlít A Gyűrűk Ura trilógia Sötét Úrnak nevezett területre, amelyet Sauron ural. A Grishák képességei is emlékeztetnek A Tűz És Jég Dala című regényfolyam mágusaira, akik hasonló módon idézik elő vagy irányítják az elemeket vagy más dolgokat. Az oroszos hangulatú Ravka pedig nem túl eredeti ötlet egy fantasy világban: már láthattuk például Az Arany iránytű című regényfolyamban is.

Az izgalom terén viszont jobban teljesített a sorozat: voltak fordulatos események meglepő csavarok és látványos harcjelenetek amelyek lekötötték a figyelmem. A sorozat nem fél attól, hogy veszélybe sodorja vagy megöli a szereplőit, ami növeli a tétet és a drámát. A sorozat végére pedig felkeltette az érdeklődésemet a további fejlemények iránt: hogyan alakul Alina és Mal sorsa hogyan szabadulnak meg Kirigantól és hogyan találkoznak majd Kazékkel.

Nem volt „csont nélküli” a siker…

Az Árnyék és csont egy olyan sorozat, amely sok lehetőséget rejt magában, de nem mindig használja ki őket. A világteremtés és a színészek alakítása kiemelkedő, de a történet eredetisége és a karakterfejlődés hagy némi kívánnivalót maga után. A sorozat első két évadja nem rossz, de nem is zseniális: inkább egy közepes fantasy alkotás, amelynek van potenciálja, de még nem érte el azt. Talán a harmadik évadban többet láthatunk majd ebből a gazdag univerzumból és annak szereplőiből.

Az első évadban például érezhető volt, hogy bár a történet néha lassan csordogál előre, és bizonyos karaktereknek kevesebb mégis fejlődési lehetőség jutott, mint amennyit szerettem volna látni. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a sorozatnak megvoltak az erősségei is: a világteremtés és a színészi alakítások kiemelkedőek voltak. A látványvilág is fantasztikus volt, és sokszor érezhető volt, hogy az alkotók nagy gonddal és odafigyeléssel dolgoztak rajta. Összességében azt gondolom, hogy az Árnyék és csont egy jó fantasy sorozat, de még nem érte el azt a szintet, amit a rajongók és a kritikusok egyaránt elvárnának tőle. Talán a harmadik évadban sikerül majd még jobban kihasználni a karakterek és a világ lehetőségeit, és elérni azt a szintet, amelyre a sorozat valóban képes.

-BadSector-