ELŐZETES  – A gonosz nem létezhet örökké egy kis segítség nélkül.

 

Nicholas Hoult (Mad Max: A harag útja, Nagy Katalin – A kezdetek /The Great/) alakítja Dracula hűséges segédjét, Renfieldet ebben a modern szörnymesében. A meggyötört szolga sorsa igazán nem irigylésre méltó, hiszen a történelem legönimádóbb főnöke, Dracula (Nicolas Cage) mellé vetette a könyörtelen balsors. Renfield köteles becserkészni gazdája áldozatát, és általában teljesíteni valamennyi parancsát, legyen az bármilyen megalázó. Most azonban, több évszázados alázatos szolgálat után Renfield számára eljött a pillanat, hogy kiderítse, kínálkozik-e még számára szabad tér, ha sikerül kilépnie a Sötétség Hercege árnyékából. Bárcsak rájöhetne, hogyan vessen véget förtelmes kodepenciájának…
 

Az erdélyi gróf árnyékában

 

Számtalan alkalmazott tanúsíthatja, hogy a főnöke valóságos szörnyeteg. R.M. Renfield viszont szó szerint a világ egyik leghírhedtebb szörnyetegének dolgozik.

A Renfield vérfagylalóan eredeti szemszögből közelíti meg a vámpírmitológiát: a címszereplő személyében Dracula gróf szomorú, folyamatosan nyomorgatott szolgáját tisztelhetjük, akinél évszázados kötelességtudó szenvedés után betelik a pohár, mert megoldhatatlannak tűnő lelki válságban találja magát. Renfield nem akarja többé reljesíteni Dracula parancsait, de fogalma sincs arról, hogyan törjön ki ebből a csapdából.

Minden megváltozik, amikor hősünk találkozik Rebeccával, a New Orleans-i zsaruval (Awkwafina), aki sziklaszilárd elvi alapokon áll, miközben haragkezelési gondokkal küzd. A rendőrnő szentül elhatározta, hogy térdre kényszeríti a város leghatalmasabb bűnözői csoportját, amelyet Bellafrancesca Lobo (Shohreh Aghdashloo) és fia, Tedward (Ben Schwartz) vezet. Renfiled fellelkesül azon, Rebecca milyen eltökélten képes harcolni igazáért, ezért már mer nagyot álmodni, és tervet kovácsol arra, miként tudna megszabadulni éjszakai léte nyűgétől, hogy visszatérhessen a nappali életformát folytató halandók közé.

A friss fuvallatként ható alapötlet gazdája a sokoldaló Robert Kirkman forgatókönyvíró-producer, aki a kirobbanó sikerű The Walking Dead című sorozat alkotójaként szerzett magának hírnevet, és ő jegyzi A legyőzhetetlen című animációs sorozatot is. „Robertnek az jutott eszébe, hogy térjünk el a hagyományos Dracula-sztoritól, ami vagy a rém eredettörténete, vagy azt meséli el, mi történik vele bizonyos események után – mondja David Alpert producer, aki Kirkman oldalán a Skybound Entertainment producercéget vezeti. – Robert feltette a kérdést: mi lenne, ha egy hozzá közel álló személy szemszögéből mesélnénk Draculáról?”

Renfield adta magát. A karakter már Bram Stoker 1897-ben megjelent eredeti Draculájában is szerepelt. Egy angol elmegyógyintézet lakója volt, ahol legyekkel, pókokkal, madarakkal és egyéb élőlényekkel táplálkozott, hogy megszerezze „életerejüket”, s ezáltal a halhatatlanságot. A karakter szerepelt Tod Browning legendás Dracula című filmjében, Lugosi Béla játszotta a címszerepet, Dwight Frye pedig a zavarodott Renfieldet. Évtizedekkel később Francis Ford Coppola adaptációjában (Dracula) Tom Waitsnek jutott ez a megtiszteltetés, a vámpírt pedig Gary Oldman alakította.

Kirkman kecsegtetőnek találta, hogy a szolga kerül az elbeszélés középpontjába, és írt egy filmnovellát Dracula és Renfield mérgező kapcsolatáról, a fekete komédiát az akcióhorror önfeledt vérontásával elegyítve. „Alaposan végiggondoltuk, hogyan fest a teljesen elfajult kodependens kapcsolat – magyarázza Alpert. – Tudtuk, ha a sztorit népszerű pszichológiai kulisszák közé helyezzük, a közönség dőlni fog a nevetéstől.”

A közeledő határidők miatt be kellett vonni még egy forgatókönyvírót. Kirkman választása Ryan Ridley-re esett, akinek azonnal megtetszett az ötlet. „Éppen akcióvígjátékra vágytam, Robert pedig ezüst táncán kínálta nekem a lehetőséget” – mondja Ridley.

Olyan rendezőre volt szükség, akinek van vígjátéki vénája. Chris McKay, aki ráadásul nagy horrorrajongó is, tökéletes volt erre a feladatra. „Ryan forgatókönyve rémesen szórakoztató volt, és nem vette magát túlságosan komolyan – magyarázza McKay. – Lökött volt és tele elképesztő túlzásokkal, de mindez csak azért, hogy igazságot szolgáltasson Renfieldnek. Szóval jó kiindulópontnak tűnt egy új Dracula-film számára. Mi tagadás, nagy Basil Gogos-rajongó vagyok. Feledhetetlen tehetségű illusztrátor volt, a Universal stúdió számos filmes szörnyét megfestette a Famous Monsters Magazine és más kiadványok számára, Farkasembert, a Múmiát, Frankeinstein fiát és Draculát is. Képei rikítóan harsány színekben pompáznak, szinte ordítanak a kontrasztok, és én is rég szerettem volna olyan filmet csinálni, amik ezekre hasonlítanak. Most az álom valósággá vált.”

Samantha Nisenboim producer számára sokat jelentett a film érzelmi üzenete. „Renfield úgy gondolja, csak Dracula mellett számíthat valakinek, Dracula határozza meg őt, ad értelmet létezésének, és általa még bizonyos hatalom is háramlik rá. Aztán a cselekmény során a szolga számára feltárul a lehetőség, hogy megtalálja önmagát, amihez önmaga elfogadása szükséges, az, hogy rájöjjön, rendben van úgy, ahogy van. Manapság hajlamosak vagyunk nagyon keményen ítélkezni önmagunk felett. Szerintem az a gondolat, hogy ‘pont jó vagyok úgy, ahogy vagyok’, nagyszerű üzenet.”

McKaynek rögtön a legelején zseniális ötlet pattant ki a fejéből, hogyan kezdődhetne a . Helyezzük bele az új Draculát és Renfieldet a klasszikus Universal-féle vámpírmozik világába, méghozzá Browning fekete-fehér Draculájába. „Fel kellett vázolnunk kapcsolatuk hátterét, én pedig az eredeti Draculát és Lugosi Bélát akartam megidézni – magyarázza McKay. – Hiszen hősünk és Dracula viszonyát mi más tudná hatásosabban megvilágítani, mint az 1931-es filmben ábrázolt kapcsolatuk? Sokkal többet forgattunk ehhez a jelenethez, mint amennyi végül belefért a filmbe. Nicolas Cage és Nicholas Hoult majdnem a dialógus teljes szövegét előadták, ami Lugosi és Dwight Frye első találkozásakor elhangzott. A színészek és a trükkcsapat elképesztő alapossággal idézték fel a klasszikus Dracula feledhetetlen pillanatait.”

 

 

A karakterek

 

 

 

Renfield

Nicholas Hoult

 

Több mint egy évszázadnyi hűséges szolgálattétel után Renfield szeretné otthagyni a mérhetetlen hatalmú Draculát, a vámpírnak azonban esze ágában sincs elengedni őt. Renfield reményvesztett és boldogtalan. A karaktert az Emmy-jelölt Nicholas Hoult játssza. „Nick Houltot mindig is kedveltem színészként – mondja McKay rendező. – Borzasztóan örültem, amikor igent mondott, mert nélküle ez a film nem készülhetett volna el. Mindig nagyon keményen odateszi magát, miközben okos és vicces. Nem túlméretezett az egója, egyszerűen csak jól akarja magát érezni. Nála tutibb munkatársat el sem lehet képzelni egy forgatáson.”

Hoult azonnal vette, mik a Renfield érzelmi összefüggései. „Már a gondolattól is idegrángást kap, hogy továbbra is neki kell elvégeznie Dracula után a piszkos munkát – magyarázza a színész. – Teljesen le van már pusztulva lelkileg és agyilag, azt lesi, hogyan szökhetne meg, hogy visszatérhessen előző életébe, és visszakaphasson mindent, ami annyira hiányzik neki. Renfield és Dracula kapcsolata mérgező, már iszonyú régen együtt vannak, és tudják, milyen gombot kell megnyomni ahhoz, hogy a másik kiakadjon, és folyton keresztbe tesznek egymásnak.”

Reinfield rábukkan a kellő motivációra, ami a szabadulásához kell, amikor találkozik Rebeccával, a vagány New Orleans-i rendőrrel. Renfield szárnyakat kap a rettenthetetlen és szilárd erkölcsi elveket követő lánytól, és bizonytalanul elkezdi lefejteni magáról bénító nyomorúságát, hogy maga mögött hagyhassa múltját és visszatérhessen az élők közé. Ez nehéz feladat, mert szembe kell nézni egy csomó kellemetlen igazsággal… és el kell fogyasztania rengeteg gusztustalan csúszómászót.

Hoult sokoldalú tehetsége és ellenállhatatlan vonzereje révén tökéletes választásnak bizonyult a film alktói számára. „Egy csomó akadálya van annak, hogy azonnal beleszeressünk Renfieldbe, mert bogarakat eszik és embereket gyilkol – magyarázza Bryan Furst producer. – De Nick annyira szeretetreméltó figura, hogy a közönség nem tud neki ellenállni, pedig amiket elkövet, első látásra kizáró ok lehetne.”

Hoult nemzedéke egyik legsokoldalúbb színésze, nagyszabású akciófilmekben (X-Men: Az eljövendő múlt napjai, Mad Max: A harag útja), de kis költségvetésű független produkciókban is remekel, amilyen az Eleven testek című zombivígjáték vagy A menü című horrorszatíra. Sokoldalúságát legjobban talán a Nagy Katalin – A kezdetek című sorozatban lehet tetten érni (Emmy-jelölést kapott alakításáért), ahol az elkényeztetett, narcisztikus, szociopata (de furcsa mód mégis rokonszenves) ifjú Péter cárt játszotta. Hoult tökéletesen tudott egyszerre szerethető és visszataszító lenni, e kettő párosítása egyszerre volt bátor és ritka tett, és pontosan erre volt szükség a Renfieldben is.

A felkészülés során Hoult elolvasta Bram Stoker regényét és megnézte az 1931-es Draculát, hogy felmérhesse, mit kölcsönözhet Dwight Frye lenyűgöző alakításából. „Elloptam, amit tudtam – ismeri be Hoult. – Kis főhajtásokkal tisztelegtem a klasszikus előtt, bár nyilvánvaló, hogy a mi filmünk akcióvígjáték, és teljesen átértelmeztük a karaktert. Ez ugyanakkor nagy szabadságot ad annak eldöntésében, hogy mihez akarok kezdeni a szereppel.”

Hoult alapos harci kiképzésben is részesült, hogy jobban menjenek a film verekedős jelenetei. A rovarevésre viszont nem kellett különösebben felkészülnie. Nagy szerencséjére a rovarok többsége édesség volt, amit a kellékesek készítettek, bár elfogyasztott pár ízesített szárított tücsköt is, továbbá egy valódi rovart. „Készítettek nekem csótányt karamellából, úgyhogy nem kellett valódit ennem – mondja Hoult. – A krumplibogarat viszont senkinek nem ajánlom. Teljesen poloskaízű volt.”

 

 

Dracula

Nicolas Cage

 

Kevés színész lényegül át annyira a rábízott karakterré, mint az Oscar®-díjas Nicolas Cage, és domináns jelenléte a vásznon arra predesztinálta, ő legyen Dracula. Már csak azért is, mert pályafutása kezdetén már felszínre csalogatta a benne lakozó vérszívót az 1988-as A vámpír csókjában.

Cage-et azonnal lenyűgözte a Renfield forgatókönyvének eredetisége. „Meghökkentően új megközelítésben tárgyalta a jól ismert témát, s láttam, hogy ennek köszönhetően olyan stílusban adható elő, amilyet azóta csodálok, amióta láttam az Egy amerikai farkasember Londonbant – mondja a színész. – Ha pontosan eltalálod, milyen arányban vegyítsd a vígjátékot és a horrort, különleges és finom lesz a végeredmény.”

Cage teljesen odaadta magát a szerepnek, és már a legelejétől eredeti ötletekkel lendítette előre az alkotás folyamatát. „Azonnal nekilátott a karakter és a hang aprólékos kidolgozásához – meséli Chris McKay. – Zoomon keresztül mutatta meg, hogyan képzeli a párbeszédeket, improvizált pár dolgot és gyakorolta a hangot. Zseniális színész, mindannyiunkat inspirálni tudott.”

Cage-nek kisgyerekkora óta sajátos a kapcsolata Draculával, mert édesapja, August Coppola rendszeresen 35 mm-es fekete-fehér filmeket vetített otthon a nappaliban. Köztük volt az 1929-ben Murnau által rendezett Nosferatu, Bram Stoker regényének szabadon értelmezett adaptációja, amelyben Max Shreck alakította az árnyak között ólálkodó vámpírt, Orlock grófot. A kopasz, karomszerű körmökkel kaparászó rém beleégett Cage emlékezetébe. „Azt kell mondanom, ha ötévesen megnézel egy filmet, amiben egy szörnyeteg a frászt hozza rád a szemével meg a körmével, nem szabadulsz egyhamar az élménytől” – mondja Cage.

Dracula minél sokrétűbb megformálása érdekében a színész tüzetesen megismerkedett a korábbi alakításokkal. Max Schreck volt az egyik, a másik pedig Christopher Lee, aki az 1958-as, ma már szintén klasszikusnak számító Drakulában (Horror of Dracula) személyesítette meg a grófot, hogy aztán az angol Hammer Films többi vámpíros produkciójának is ő legyen a főszereplője. Cage számára az is fontos viszonyítási pont volt, hogy nagybátyja, Francis Ford Coppola 1992-es Draculájában Gary Oldman esendő lényként ábrázolta a vérszívót. Ám a színész a lehető legközelebbi forrásból merítette a legtöbbet. „Az apám tetőtől talpig előkelő úriember és hihetetlenül intelligens volt – meséli Cage. – Klasszikus amerikai akcentussal beszélt, tudta, hogy bármilyen társaságban jelenik meg, ő a legokosabb mindenki közül. Szóval úgy gondoltam, jó megoldás, ha Apámból kiindulva építem fel a karaktert.”

A színész annak is utánanézett, hogyan ábrázolják a mérgező kapcsolatokat sokat hivatkozott filmekben. Az egyik elgondolkodtató forrás Mike Nichols Diploma előtt című rendezése volt, amelyben Anne Bancroft ragadozó csábítója és Dustin Hoffman tétova, elégedetlen fiatalembere között bontakozik ki ilyen viszony. Cage a viszonyítási pontok útmutatásával teljesen új és eredeti minőséget hozott létre. „Anne hangja beférkőzött az agyamba, aminek nagyon örülük – magyarázza Cage. – Ez egyébként nem jellemző rám. Bármit magamba szívok különböző hatásoknak köszönhetően, keresztülszűröm a saját mechanizmusomon.”

Cage arra koncentrált, hogy cizelláltan ábrázolja Dracula és Renfield karakterének dinamikáját, s úgy érzékeltesse kapcsolatuk finom remegéseit, hogy közben nem sikkadnak el a horrorisztikus és vígjátéki elemek. „A téma nem vicces, hanem felkavaró – magyarázza a színész. – A dolgok legmélyén azonban bizonyos fajta szeretet lakozik. Vannak pillanatok, amikor úgy nézek rá Nick Houltra, mint aki arra gondol: ó, ez itt a fiam. Máskor meg pokolian bánok vele. Az emberi kapcsolatok sötét oldalát tárjuk fel ezzel. Ezt a témát nem könnyű kibontani, és ha még vígjátékkal is meg akarjuk bolondítani, végképp embert próbáló feladatról beszélhetünk.”

 

 

Rebecca

Awkwafina

 

Renfield mérgező kapcsolatba van beleragadva a történet kezdetén, de Rebecca, a New Orleans-i rendőr sincs könnyebb helyzetben. A hősnőt Awkwafina alakítja, akit olyan filmekből ismerhet a közönség, mint a Kőgazdag ázsiaiak, A búcsú, a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája, illetve az Awkwafina is Nora from Queens című sorozat.

Rebecca édesapját megölte egy bűnszövetkezet, a Lobo család, tettük büntetlenül és megbosszulatlanul maradt. A rendőrnő megbecsülése ráadásul komoly csorbát szenvedett a testületben gyakori dühkitörései miatt, sikeres FBI-ügynök nővérétől, Kate-től (Camille Chen) pedig elhidegült. Bár maga is FBI-akadémiát végzett, Rebecca közlekedési rendőrként tengeti napjait, jóindulatú, bár kissé tompa agyú társa, Chris (Adrian Martinez) oldalán.

„Rebecca akkor találkozik Renfielddel, amikor neki is meg kell oldania a maga problémáit – magyarázza Awkwafina. – Párhuzamos a sorsuk: meg kell békülniük a múltjukkal. Rebecca elsősorban rendbe akarja hozni a kapcsolatát a nővérével – nem akarja, hogy ő legyen az eltorzult személyiségű ösztönlény, aki nem tud parancsolni az indulatainak. Ugyanakkor bosszút is akar állni.”

A rapper-színésznő kirobbanó energiával formálja meg a derék zsarut. „Awkwafina kicsit bajkeverő típus, ezért gondoltuk, hogy tökéletes Rebecca lesz – mondja McKay. – Van benne valami rosszaság, és látszik rajta, hogy nem lenne tanácsos kötözködni vele, mert csúnyán megbánnánk. Nagyszerű a kémiája Nick Houlttal, igazi furcsa párost alkotnak. Száz olyan filmet is megnéznék, ahol ‘Rebeccáék’ járják a világot, és bűntényeket oldanak meg, mint a régi Cingár férfi-filmekben, ahol egy magánnyomozó és felesége derítettek fel rejtélyes ügyeket.”

 

 

Bellafrancesca Lobo

Shohreh Aghdashloo

 

A félelmetes maffiavezért az Emmy-díjas és Oscar®-jelölt Shohreh Aghdashloo alakítja, aki lenyűgöző erővel formálja meg a hidegvérű és tántoríthatatlan klánfőnököt. „Bellafrancesca saját erejéből építette fel birodalmát, amely a leghatalmasabb maffiacsalád abban a fantáziaországban, ahol a történet játszódik” – mondja az iráni származású színésznő.

Bár Bellafrancesca szereti a fiát, Teddyt, egyre dühösebb amiatt, hogy sorozatosan kudarcot vall, ami rossz fényt vet a családra. „Folyton azt kérdezi a fiától: tudod, mikor nem félnek majd tőled az ellenségeid? – mondja Aghdashloo. – Akkor, amikor már nincs hatalmad. És mennyire igaza van!”

 

 A helyszínek és a látvány

 

A Renfieldet New Orleansban forgatták 2022. januárjától áprilisáig.

Alec Hammond látványtervező (RED, Kígyószem: G.I. Joe – A kezdetek, R.I.P.D. – Szellemzsaruk) tanulmányozta a Universal klasszikus horrorfilmjeit és a közelmúlt vámpíros mozijait, hogy el tudja kapni a megfelelő stílust. McKay olyan elemelt környezetet akart, amely illik a film formabontó hangvételéhez, és időtlen hangulatot sugároz. „A Universal klasszikus szörnyfilmjeinek kosztümös beütése volt, de ettől még ma is tökéletesen élvezhetők – mondja Hammond. – Mi ezt az irányt vettük figyelembe a filmünkkel.”

A visszapillantásos nyitójelenet számára Hammond tekintélyt parancsoló könyvtártermet álmodott meg, ahol ki tud bontakozni a gondosan megkoreografált összecsapás. „Arra törekedtem, hogy a filmünk a Lugosi Béla-mozik egyenes ági leszármazottja legyen – magyarázza Hammond. – A néző érezze, hogy több száz évnyi vagyon halmozódott fel az ódon falak között. Azt is szem előtt kellett tartani, hogy ez olyan helyszín, ahol fel lehet gyújtani valakit, antik műtárgyakat lehet összetörni apróra és rendkívül nagyot lehet verekedni.”

Napjainkban Dracula nem várkastélyban él. Búvóhelye egy omladozó, a Katrina hurrikán pusztítása óta bezárt kórház, a Charity Hospital alagsorában található.

McKay és Hammond arra jutottak, hogy a vámpírt Renfield intravénásan táplálja, ezért építettek neki egy „vértrónust”. A trón alapjául egy szebb napokat látott sebészeti szék szolgál, mögötte vérzacskók tucatjai lógnak pávatollszerűen szétterítve, némelyik kifacsarva. „Ez egy sufnituningolt műtőszerűség – magyarázza Hammond. – Láthatjuk, mi mindenre képes Renfield, hogy életben tartsa Draculát. Egyben tanúi lehetünk a trón drámai fejlődésének. Régen Dracula akár uralkodók trónjain is ülhetett volna, mára pedig egy kiszuperált orvosi bútor jutott neki vérzacskókkal övezve.”

 

 

Eddig sosem látott vámpírverekedés

 

A Renfield alkotói soha nem látott, őrületes akcióstílust szerettek volna látni filmjükben, ennek kidolgozására Chris Brewster kaszkadőrkoordinátort (Black Adam, A holnap háborúja) kérték fel. „Együtt dolgoztunk Chrisszel A holnap háborújában, és borzasztóan tetszett energikus, brutális stílusa – mondja McKay. – Szerettem volna, ha ezt most sikerülne négyzetre emelni, de viccesebb változatban. A küzdelem legyen rendkívül lendületes, hogy megmutassuk Dracula nem evilági erejét, ugyanakkor azt szerettem volna, ha az egész el van túlozva. Sokszor szóba került a Jackie Chan-filmek nagyszerű harci koreográfiája. Ezek tanúsítják, mennyire vicces is tud lenni, amikor emberek gyepálják egymást. Nála mindig van egy kis rögtönzés a bunyóban, ettől spontánná és a maga teljesen szédült voltában is valószerűvé válik.”

Brewster tanulmányozta a korábbi draculás filmeket. Összeállt a kép: a vámpír mozgásának tükröznie kell királyi származását. „Dracula herceg – magyarázza Brewster. – Hol ő a matador, hol meg a bika. A mozgása és bármi, amit tesz, nagyon jól láthatóan vált át egyik üzemmódból a másikba.”

Mivel Renfield ereiben is csörgedezik némi Dracula-vér, a harci stílusa hasonlít a vámpíréhoz. Nicholas Hoult fél évvel a forgatás kezdete előtt edzeni kezdett, hogy az összes akciójelentben ő szerepelhessen a kamerák előtt. „Nagyon gyorsan tanul – meséli Brewster. – Először egyedül gyakorolta végtelenszer a mozdulatokat, aztán velem, majd az egész kaszkadőrcsapattal, és végül a vérévé vált a harci koreográfia, mert beleíródott az izmai emlékezetébe. Így mire a forgatásra került a sor, már nem gondolkozott azon, mi lesz a következő mozdulat, teljesen ösztönösen küzdött a kamerák előtt.”

A film egyik legtöbb odafigyelést igénylő jelenete mindjárt az elején volt, ahol Cage és Hoult fondorlatosan bele vannak szerkesztve a korai vámpírfilmek fináléjába, amikor a nagy leszámolás zajlik. „Chris ezt úgy írta le a munkafolyamat kezdetén, hogy olyan legyen, mintha valaki másnak a filmjében hirtelen ott találnánk magunkat a végső összecsapás közepén – folytatja Brewster. – Szóval rögtön egy nagyszabású akciójelenettel indítunk, a nézők ekkor látják először Draculát.”

A kétperces jelenetben a kaszkadőrök különféle fegyverekkel küzdenek, dróton röptetik őket, néhányat közülük pedig hirtelen fel is gyújtanak. „Sikerült egyetlen jelenetbe sűrítenünk a kaszkadőrvilág minden látványos elemét – összegez Brewster. – Igazán nem akarok hazabeszélni, de ennek a két percnek minden egyes pillanata tökéletes lett.”

Forrás: UIP