FILMKRITIKA – A hét király halála, a The Last Kingdom sorozat fináléja, végre megérkezett a Netflixre. A rajongók már régóta várták Uhtred történetének lezárását, de vajon a film méltó befejezés a sorozatnak? A történet során végigkísérjük, hogy mi történik a király halála után, amikor a hatalomért folytatott harc elkerülhetetlenné válik. Vajon a film méltó lezárása volt-e a szász hős viking kalandjainak, vagy csak egy felesleges kiegészítő, amely nem hozott semmi újat a történetbe? Én, mint egy elkötelezett fanatikus, aki imádta a sorozatot, kicsit csalódott voltam a filmen, de nem mondom, hogy teljesen rossz volt. Lássuk, miért.

Az utolsó királyság: A hét király halála az eredeti sorozatot követően újra Alexander Dreymon főszereplésével érkezik, aki Uhtred of Bebbanburg szerepében tér vissza. A film zeneszerzője ismét részben Eivor, akinek a muzsikája a sorozatban már többször bebizonyította, hogy tökéletesen illik az uralkodók és harcosok világához. A történetben az angliai hatalmi harcok és a királyi család belső küzdelmei jelennek meg, de vajon sikerül-e a filmnek úgy befejezni a sorozatot, hogy az valóban emlékezetes maradjon?

Hatalmi játszmák és vérző szívek

A hét király halála a sorozat végén elhunyt Király Edward halálát követően indul, akinek fia, Aethelstan (Harry Gilby) veszi át a hatalmat. Aethelstan erőszakos módon igyekszik biztosítani helyét a trónon, ami azonban számos ellenséget szerez neki. Uhtred, aki már megfáradt a véget nem érő harcokban, próbálja betartani az ígéretét, miszerint hűséget fog esküdni Edward fiának. Uhtred azt reméli, hogy ha Aethelstant a helyes útra tereli, megakadályozhatja a véres hatalmi harcot, amely közeleg.

Ebben az utolsó részben Uhtred és szövetségesei a hatalmi egyensúly fenntartásáért küzdenek, miközben egyre több ellenség és áruló bukkan fel a saját táborukban. A film izgalmas pillanatait a politikai cselszövés és a főhősök emberi oldalának bemutatása szolgáltatja. A szereplők közötti lojalitás és a történetben megjelenő érzelmek mélysége teszik még vonzóbbá a hatalmi játszmák és csaták világát.

A film során Uhtrednek szembesülnie kell saját belső démonaival és a hűség kérdésével, ami az életében többször is megkérdőjeleződött. Az idő előrehaladtával rá kell jönnie, hogy a hatalom önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valódi változást hozzon az emberek életébe, és a végső csata nem csak a külső ellenségekkel, hanem saját belső harcaival is szembeállítja.

Az Eivor és John Lunn által komponált zene pedig még inkább elmélyíti a film drámai és feszültséggel teli pillanatait, és a karakterek küzdelmeit szinte érezhetővé teszi a néző számára. A hét király halála nem csak egy izgalmas és fordulatos történetet nyújt, hanem egy mélyebb üzenetet is közvetít a hatalom természetéről, az emberi kapcsolatokról és a belső erőről, amelyet a karaktereknek fel kell fedezniük önmagukban.

Hősök és antihősök: a cselekmény erősségei és gyengeségei

A film legnagyobb gyengesége sajnos a forgatókönyv. A sorozat öt évadában rengeteg szálat és konfliktust felvetett, amelyeket nem lehetett egyetlen filmben lezárni. A film így túlzsúfolt és felületes lett, nem adott elég teret a karaktereknek és a drámának. A történet sokszor kapkodó és összecsapott, nem volt benne feszültség vagy meglepetés. A dialógusok is gyengék voltak, sokszor klisés vagy didaktikus mondatokat hallhattunk a szereplőktől. A film nem tudta eldönteni, hogy egy történelmi eposz vagy egy akciófilm akar-e lenni, és így egyik sem lett igazán.

Ennek ellenére a forgatókönyv néhány erősséget is felmutat. A filmben bemutatott történelmi eseményeket alaposan kutatták és hűen ábrázolták, a sorozat rajongóinak számos ismerős jelenetet kínált. A forgatókönyv írója megpróbált a korábbi évadokból visszatérő karaktereknek és helyzeteknek méltó búcsút adni, még akkor is, ha nem minden esetben sikerült teljesen összefogni a szálakat.

A karakterek megjelenítése is vegyes képet mutat. Bár néhány szereplő esetében a film nem tudott mélységet adni, mások viszont jól kidolgozott, érdekes személyiségek maradtak. A főszereplők közötti kapcsolat és a köztük lévő feszültség továbbra is a film központi eleme, ami a nézők érdeklődését fenntartja.

Rendezés, látvány és csaták

A film legnagyobb erőssége a képi világ és a látvány. A nagy részben magyar kaszkadőrökkel forgatott csatajelenetek lenyűgözőek, a kosztümök és a díszletek pedig hűen tükrözik a kor hangulatát. A rendező képes volt a látványelemeket összekapcsolni az érzelemmel, így a film egyensúlyt tudott teremteni a drámai és az akció jelenetek között. Azonban a sorozat mércéjéhez képest a film nem érte el ugyanazt a színvonalat.

A rendezés helyenként zavaros volt, a jelenetek közötti átmenetek nem mindig voltak folyamatosak, ami megnehezítette a történet követését. Ezenkívül hiányoztak a sorozatban megszokott, izgalmas és jól megkomponált párbajok, melyek helyett csupán a film végén kaptunk egy emlékezetes nagy csatát.

A látványvilág és a kosztümök nagyszerűek voltak, viszont a sorozathoz képest kevesebb figyelmet szenteltek a részletekre. Ennek ellenére a film képes volt bemutatni a kor hiteles atmoszféráját és a karakterek öltözete is jól tükrözte a személyiségüket.

A csatajelenetek elképesztőek voltak, de sajnos azok sem érték el a sorozatban látottak színvonalát. A rendezőnek sikerült összekötnie a látványt az érzelemmel, ám a film nem tudta ugyanazt az intenzitást és dinamikát elérni, mint a sorozat. A nagy csata a film végén emlékezetes maradt, de néhány izgalmasabb párbaj jól illeszkedett volna a film közepére, hogy fenntartsa a nézők érdeklődését.

Összességében a rendezés, a látvány és a csatajelenetek a film erősségei voltak, ám a sorozathoz képest mégis kissé alulmaradtak. A filmnek sikerült egyensúlyt teremtenie a drámai és az akciójelenetek között, de sajnos nem tudta ugyanazt a magas színvonalat elérni, mint a sorozat.

Lenyűgöző csaták, de vékonyka drámai rétegek

A hét király halála látványvilága és akció jelenetei összhangban vannak az eredeti sorozat hangulatával, amely a középkori Anglia világába kalauzolja el a nézőket. A csaták nyers, realisztikus és könyörtelen bemutatása élethűvé teszi a harcokat, így a nézők képesek átérezni a karakterek által átélt feszültséget és félelmet. Mindeközben Eivor zenei aláfestése a film hangulatát és tempóját tökéletesen kiegészíti, létrehozva egy olyan atmoszférát, amely magával ragadja a nézőket és elmélyíti az élményt.

Azonban a film nem mentes a hibáktól, és a cikkben is említett negatívumok sajnos szomorúságot kelthetnek Uthred rajongóinak szívében. A forgatókönyv összecsapott, a történet kapkodó, ami a sorozat összetett narratívájához képest csalódást okozott. A dialógusok gyakran klisésnek és didaktikusnak tűntek, amelyek nem illeszkedtek a sorozat hiteles és érzelmes jeleneteihez.

Összességében „A hét király halála” egy látványos és izgalmas alkotás, amely a sorozat rajongóinak érdeklődését felkeltheti, de aki a sorozat mélységét és komplexitását várja, annak sajnos csalódást okozhat. Talán a legjobb megállapítás az lenne, hogy „A hét király halála” egy monumentális harci élmény, de a véres csatatér mellett a sorozatra jellemző mélyebb drámai ütközetek sajnos elsikkadtak.

-BadSector-