FILMKRITIKA – A Ghosted című filmvígjátékban Chris Evans és Ana de Armas egy unalmas és kiszámítható kalandba keverednek, amely nem nyújt semmi újat vagy izgalmasat a nézőknek. A film szinte kényszeresen próbálja a francia Magas szőke filmeket, a Tom Cruise-féle Kéjjel-nappalt és az ahhoz hasonló romantikus, kémes akcióvígjátékokat koppintani, de a végeredmény inkább tényleg csak egy nagy koppanás.

A Ghosted egy amerikai romantikus akcióvígjáték, amelyet Dexter Fletcher rendezett és Rhett Reese, Paul Wernick, Chris McKenna és Erik Sommers írtak. A főszereplők Chris Evans és Ana de Armas, akik egy véletlen találkozás után egy nemzetközi kalandba keverednek, amikor kiderül, hogy az utóbbi egy titkos ügynök. Az Apple TV+ által forgalmazott film az Apple Studios és a Skydance Media közös produkciója.

A film ötlete Reese és Wernick fejéből pattant ki, akik korábban olyan sikeres vígjátékokat jegyeztek, mint a Zombieland és a Deadpool. A rendezői székbe Fletcher ült be, aki a Rocketman című Elton John-életrajzi filmmel aratott nagy sikert. Evans és de Armas korábban már együtt dolgoztak a Knives Out – Hetedíziglen és A szürke ember című filmekben, így remélték, hogy a közös kémia meg fogja ragadni a nézőket. Sajnos ez nem így történt.

Amikor a szerelem nem vak, csak buta – A történet és a szereplők

A film története nem sok újdonságot tartogat a műfaj rajongóinak. Cole Turner (Evans) egy átlagos fickó, aki egy rock-aoke bárban dolgozik Los Angelesben. Egy este megismerkedik Sadie Rhodes-szal (de Armas), aki első látásra beleszeret. A második randijukon azonban kiderül, hogy Sadie valójában egy CIA-ügynök, aki egy nemzetközi bűnszervezetet próbál leleplezni. Cole-t magával rántja a veszélyes kalandba, amely során több országot is bejárnak, miközben menekülnek az ellenségektől és egymáshoz közelednek.

A film forgatókönyve tele van közhelyekkel, logikai bukfencekkel és erőltetett poénokkal. A karakterek laposak és hiteltelenek, a párbeszédek sablonosak és bugyuták. A cselekmény semmi meglepőt vagy izgalmasat nem kínál, csak egy sor elcsépelt jelenetet követ egymás után. A film végig próbálja utánozni az olyan sikeres romantikus akcióvígjátékok hangulatát és stílusát, mint a Mr. és Mrs. Smith vagy a Knight and Day, de csak egy gyenge másolatot sikerül létrehoznia.

Elvesztegetett tehetségek

A film legnagyobb problémája talán az, hogy a két főszereplő között semmiféle kémia nem érződik – pedig vagy legalább ötször elmondja többi mellettük lévő karakter, hogy mennyire forr köztük a szexuális feszültség. Hát nem forrott. Evans és de Armas egyébként jó színészeknek számítanak, akik korábban már bizonyították tehetségüket és sokoldalúságukat. Evans leginkább a Marvel Kapitány Amerika-filmjeiből ismert, de játszott már drámákban (Gifted), thrillerekben (Snowpiercer) és vígjátékokban (Not Another Teen Movie) is, illetve CIA akcióhős ügynök is volt A szürke emberben. De Armas pedig feltűnt már krimikben (Tőrbe csalva), sci-fikben (Blade Runner 2049) és drámákban (Hands of Stone) is, illetve volt már ő is CIA ügynök a Nincs idő meghalni című James Bond filmben és hasonló akcióhős is lesz a készülő John Wick spin-offban, a Balerinában is és az említett A szürke emberben ő is szerepelt, mint CIA ügynöknő.

A Ghostedben azonban mindketten alulteljesítenek, és nem tudják hitelesen átadni a karaktereik érzéseit és motivációit. Evans túlontúl feszes és merev, de Armas pedig túlontúl ideges és hisztérikus. A közöttük lévő állandóan felemlegetett szikra sehol sem látszik (méghozzá minél többet hangsúlyozzák, annál kevésbé érezni), csak egy kényszeredett flörtölés és egy gyors ágyjelenetet láthatunk. De a mellékszereplők sem sokat segítenek a helyzeten: Adrien Brody mint a gonosz főnök, Mike Moh mint a karatebajnok bérgyilkos vagy Amy Sedaris mint Cole anyja mind csak sablonfigurák – Brody különösen csak pazarolta a tehetségét ebben az ócska filmben.

A szereplők emellett nemcsak hiteltelenek, hanem irritálóak is. A férfi egy nyafogó és önsajnáló alak, aki semmit sem tesz azért, hogy jobb legyen az élete. A nő pedig egy beképzelt és önelégült nőszemély, aki mindenkit lenéz és kihasznál. A két színész között semmi kémia nincs, csak kínos csendek és erőltetett mosolyok.

A rendezés: egy zavaros kavalkád

A film rendezője, Dexter Fletcher sem tudta megmenteni a filmet a bukástól. Fletcher korábban olyan sikeres filmeket rendezett, mint a Rocketman vagy az Eddie the Eagle, amelyekben jól megmutatta a zenei és sporttémák iránti érzékét.

A Ghostedben azonban nem tudta összehangolni a romantikus, akciós és vígjátékos elemeket, és egy zavaros kavalkádot hozott létre. A tempó hol túl lassú, hol túl gyors, a vágások hol túl hirtelenek, hol túl vontatottak. A vizuális stílus sem egységes, hanem hol túl sötét, hol túl világos. A zene sem illik a hangulathoz, hanem hol túl hangos, hol túl halk.

A film másik gyenge pontja az akció. Bár vannak benne autós üldözések, lövöldözések és robbantások, ezek semmit nem adnak hozzá a történethez vagy a hangulathoz. A rendező, Dexter Fletcher nem tudja jól megrendezni ezeket a jeleneteket: túl hosszúak, túl zajosak és túl kaotikusak.

Ehhez képest a Kéjjel-nappal egy Tarantino

A Ghosted egy felejthető film, amely nem tudja elérni a romantikus akcióvígjáték műfajának magaslatát. A történet sablonos és klisés, a színészek között nincs kémia, a rendezés zavaros és összecsapott. A film nem tudja eldönteni, hogy komolyan vegye-e magát vagy nevettesse meg a nézőket, így egyiket sem teszi meg. Az akció béna, sablonos és klisés, a poénok bugyuták, a romantika pedig sehol sincs.

Ha ebben a műfajban (romantikus kémvígjáték) igazán jó filmeket akarsz látni, akkor A magas szőke férfi, felemás cipőben francia filmvígjátékot és folytatásait tudom ajánlani, vagy a Belmondo-féle A káprázatos című James Bond filmekre hasonlító kacagtató paródiát. A magas szőke-filmekre egyébként a Ghosted erősen „hajaz”: igazából az alapfelállás (egy vicces extrovertált balek, akit mesterkémnek néznek és egy szexi ügynöknő egymásba szeretnek) pontosan ugyanaz, tehát Fletcherék még loptak is ebből a klasszikus francia filmvígjátéksorozatból, a különbség annyi, hogy Pierre Richard tényleg vicces volt és tényleg volt közte és Mirelle Darc között igazi szexuális kémia.

Ha viszont a Ghostedet feldobja tehát nálad az Apple TV Plus, akkor egy energikus mozdulattal tekerd arrébb. Ez egy olyan film, amit senkinek sem ajánlok megtekinteni: nem romantikus, nem vígjáték, és nem is jó, amikor megnéztem, az egyetlen erénye az volt, hogy végre vége volt.

-BadSector-