SOROZATKRITIKA – A Barry című sorozat az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt években a streaminggel történt. A bérgyilkosból egy időre színésszé váló Barry Berkman (Bill Hader) kalandjai nemcsak rendkívül viccesek, de meglepően mélyek és drámaiak is. A negyedik és egyben utolsó évadban a sorozat még tovább merészkedik a sötét oldalra, de közben nem veszíti el a humorát és az emberiességét sem. A Barry egy igazi mestermű, amely nem fél szembeszállni a nézők elvárásaival és a műfaji határokkal.

A Barry első három évada alatt a főhősnek számos akadállyal kellett megküzdenie, hogy elérje álmát: egy normális életet és egy sikeres színészi karriert. Ám ahogy egyre több hazugságba és bűncselekménybe keveredett, rá kellett jönnie, hogy nem tud elmenekülni a múltja elől.

A negyedik évadban Barry már börtönben ül, miután Gene Cousineau (Henry Winkler), a volt barátja és színitanára csapdába csalta. Gene viszont maga is küzd a lelkiismeretével és az önértékelésével, miközben megpróbálja megírni az életrajzi könyvét. Barry barátnője, Sally Reid (Sarah Goldberg) pedig próbál továbblépni az események után, de nem könnyű elfelejtenie azt, amit tett és amit megtudott Barryről. És persze ott van még NoHo Hank (Anthony Carrigan), a szerethető csecsen gengszter, aki mindig belekeveredik valami galibába.

A börtön nem vicc – vagy mégis?

A börtönben töltött idő alatt Barry nemcsak a saját démonaival küzd, hanem a többi rab és az őrök állandó zaklatásával is. A sorozat azonban nem hagyja, hogy ez elvegye a kedvünket, hiszen rengeteg humoros jelenetet talál ki Barry számára. A sorozat zseniálisan vegyíti a fekete komédiát és a thrillert, amelyekkel folyamatosan meglepi és szórakoztatja a nézőket.

A börtönbeli részekben nemcsak Bill Hader színészi tehetsége érvényesül, ugyanis Barry olyan emberekkel találkozik, akik hasonlóan érzik magukat: elhagyottak, reménytelenek és magányosak, és akik nem csak vicces figurák, hanem hús-vér karakterek, akiknek saját történetük és motivációjuk van. A sorozat egyben Barryn túl a többi rabot is emberivé teszi – bár elég kemény események történnek hőseinkkel. A börtönben egyébként Barry találkozik Fuches-szal is (Stephen Root), Barry régi bérgyilkos „főnökével”, megbízójával és mentorával, akivel sajátos barátságuk ismét egy új szintre emelkedik.

A szokásos szarkasztikus hangvételű humornak köszönhetően egyszerre kacagtatók és szívszorítók a börtönökön belüli kultúrát bemutató – helyenként rendkívül kegyetlen – jelenetek. A börtönben egyben Barry szembesül azzal, hogy milyen következményei vannak a tetteinek, és hogy milyen hatással van mások életére. A negyedik évad ezzel nem csak Barry lelkiismeretét vizsgálja meg, hanem azt is, hogy vajon képes-e változni és megbocsátani magának.

A szerelem mindent megold – vagy mégsem?

A negyedik évad második felében Barry kiszabadul a börtönből, de nem találja a helyét a szabad világban. A sorozat ekkor vált át egy „romantikusabb” hangvételre, amely azonban nem veszíti el a keserédes és szarkasztikus ízét. Barry ugyanis újra találkozik Sallyvel, akivel még mindig szerelmesek egymásba, de nem tudják elfogadni a másik múltját és jelenét. A sorozat remekül mutatja be a kettejük közötti feszültséget és vonzalmat, amely hol megmosolyogtat, hol meghat – miközben mindketten egy újabb, az eddigiekhez képest szokatlan élethelyzetbe kerülnek.

Bill Hader és Sarah Goldberg színészi játéka a negyedik évadban a csúcsra van járatva, amely a két karakter sajátos kapcsolata révén még inkább érvényesül. Barry és Sally nem egy tipikus szerelmespár: ők két sérült lélek, akik egyszerre vonzzák és taszítják egymást. Barry a bűntudatát próbálja elnyomni Sally iránti érzéseivel, míg Sally a sikertelenségét próbálja kompenzálni Barry iránti hűségével. A sorozat nem idealizálja őket, hanem őszintén bemutatja a kapcsolatuk erősségeit és gyengeségeit. A sorozat ezzel nem csak egy érzelmes történetet mesél el, hanem egy mély pszichológiai elemzést is végez.

A humor a legjobb gyógyszer

A Barry egyik legnagyobb erénye, hogy karcos, fekete humorával egyszerre képes megnevettetni és megríkatni a nézőket. A negyedik évadban ez különösen igaz, hiszen a sorozat olyan komikus helyzeteket teremt, amelyek mögött sötét és tragikus történetek húzódnak meg. Ilyen például NoHo Hank (Anthony Carrigan) kalandja, aki megpróbálja felhagyni a bűnözést és egy normális életet kezdeni Crístoballal (Michael Irby), a mexikói drogbáróval.

A negyedik évad briliánsan parodizálja a maffiafilmek kliséit és NoHo Hank karakterét, aki mindig optimista és kedves marad, akármi is történjen vele. De vajon meddig tarthat ez a naivitás? És mi lesz Barryvel, aki egyre inkább elveszíti az irányítást az élete felett? A Barry most sem kíméli a karaktereit, de nem is ítéli el őket. Inkább megmutatja őket olyannak, amilyenek: emberinek.

A Barry vége – vagy kezdete?

A Barry negyedik évada egy igazi katarzis, amely lezárja a sorozat fő szálait, de nem ad egyszerű válaszokat. Végig fenntartja a feszültséget és az érdeklődést, és olyan fordulatokat tartogat, amelyekre senki sem számít.

A finálé pedig egy olyan jelenettel ér véget, amely egyszerre lenyűgöző és megdöbbentő. A Barry egy olyan sorozat, amely nem fél kockáztatni és kísérletezni, és ezért is vált az egyik legjobbá a maga műfajában. Ha vége is lesz a negyedik évaddal Barry-nak, ez egy olyan sorozat, amelyet nem fogunk elfelejteni.

-BadSector-