SOROZATKRITIKA – A Citadel egy új akció-kémthriller sorozat az Amazon Prime-on, amely a Russo testvérek produceri felügyelete alatt készült. A főszereplők Richard Madden és Priyanka Chopra Jonas, akik egy titkos ügynökség elveszett emlékeivel küzdő tagjait alakítják. A sorozat egy globális sztorit ígér, amely több országban és nyelven játszódik, de vajon ez elég ahhoz, hogy lekösse a nézőket? Vagy csak egy unalmas és sablonos kémfilmsorozat, amely nem tudja kihasználni a potenciálját?

 

 

A Citadel a világ legnagyobb független kémügynöksége volt, amíg nyolc évvel ezelőtt el nem pusztította a Manticore nevű rejtélyes szervezet. A támadás során az ügynökök emlékei törlődtek, és új életet kezdtek különböző helyeken. Ám amikor a Manticore újra felbukkan, az ügynököknek vissza kell térniük a régi életükbe, és felidézniük a múltjukat. A sorozat első négy része Mason Kane (Madden) és Nadia Sinh (Chopra Jonas) történetét követi, akik egykor szeretők voltak, de most egymás ellen fordulnak. Vajon képesek lesznek leleplezni a Manticore titkait, és megvédeni a világot?

 

 

A szerelem vak – de az ügynökök is?

 

A Citadel legnagyobb problémája talán az, hogy nem tudja eldönteni, hogy milyen sorozat akar lenni. Egy izgalmas és fordulatos kémthriller? Egy romantikus és drámai szerelmi történet? Egy látványos és akciódús kalandfilm? Egy humoros és szellemes vígjáték? Sajnos egyik sem igazán. A sorozat próbált mindent belezsúfolni az eddig négy részbe, de semmi sem működik igazán jól. A sztori tele van klisékkel és logikai bukfencekkel, a karakterek laposak és hiteltelenek, az akció jelenetek unalmasak és erőltetettek, a humor pedig ritka és kínos.

A legrosszabb az egészben az, hogy a sorozat nem tudja kihasználni a két főszereplő színészi képességeit és a karaktereik által nyújtott lehetőségeket. Madden és Chopra Jonas jó színészek, de itt nem tudnak meggyőzően alakítani egy szerelmespárt, akik egyszerre vonzódnak egymáshoz és gyűlölik egymást. A párbeszédek sablonosak és klisések, a romantikus jelenetek pedig inkább nevetségesek, mint érzelmesek.

De nem csak a főbb szereplők szenvednek a rossz forgatókönyv alatt, a mellékszereplők sem kapnak sok lehetőséget arra, hogy érdekes vagy emlékezetes karaktereket alakítsanak. Stanley Tucci Bernard Orlickot játssza, aki egy volt Citadel ügynök, aki segít Masonnak és Nadiának felidézni az emlékeiket. Tucci nagyszerű színész, de itt a karaktere valahogy időnként egy unalmas mentor szerepét tölti be, aki néha vicces megjegyzéseket tesz, máskor egy ravasz(kodó) manipulátor, aki mégsem tud igazán érvényesülni. Lesley Manville Dahlia Archert alakítja, aki a Manticore vezetője és a főgonosz. Manville egy Oscar-jelölt színésznő, de itt csak egy sablonos és klisés főellenséget játszik, aki semmi újat vagy érdekeset nem tesz hozzá a kémfilm zsánerhez. A többi mellékszereplő is hasonlóan felejthető marad, akik csak statisztálnak a főszereplők mellett.

 

 

Nyolcvan nap alatt a Föld körül – vagy inkább egy évad alatt?

 

A Citadel egy másik ígérete az volt, hogy egy globális sorozat lesz, amely több országban és nyelven játszódik. Ez egy érdekes ötlet volt, amely sok lehetőséget rejtett magában. A sorozat bemutatja a különböző kultúrákat és nyelveket, amelyekben az ügynökök dolgoznak, és próbálja megmutatni a globális konfliktusokat és szövetségeket. Azonban ez sem sikerül túl jól. A sorozat nem tudja elkerülni a sztereotípiákat és a sablonokat, amikor más országokról és emberekről beszél. A helyszínek és a nyelvek csak felületesen vannak bemutatva, és nem adnak hiteles képet a világról. A sorozat nem tudja megteremteni a globális hangulatot és atmoszférát, amely elvárható lenne egy ilyen sorozattól. A nézők nem érzik, hogy részesei lennének egy nagyobb történetnek, amely a világ sorsát befolyásolja.

Ráadásul a Citadel nem csak unalmas és sablonos, de még túlzottan eredeti sem lehetne nevezni. A sorozat számos jelenetét és motívumát más ismert kémfilmekből vagy sci-fi kémfilmekből lopja el, anélkül, hogy valami újat vagy érdekeset tenne velük. Egy síüldözéses jelenet például már egy rakás James Bond filmben benne volt, csak azt mindegyikben sokkal izgalmasabban szellemesebben sikerült megoldani. A legemlékezetesebb Bond síjelenet talán a Kém, aki szeretett engem című filmben volt, amikor a Roger Moore által alakított 007-et Ausztriában, az Alpokban üldözik szovjet kémek, miközben a háttérben a James Bond téma szól és Bond először a síbotjába szerkesztett pisztolyával lövi le az egyik szovjet kémet, majd egy szikláról ugrik le, és egy brit zászlós ejtőernyőt bontott ki. És sokkal izgalmasabb volt ennél a síüldözés a Világ nem elég című James Bond filmben is. A Citadel egy, a Bond filmekéhez hasonló síüldözéses jelenetet próbált megjeleníteni, de csak egy halovány utánzatot sikerül produkálnia, megfelelő ritmus, humor, vagy szellemes megoldások nélkül.

De nem feszegeti a kreativitás határait a szuperügynök emlékeinek törlése, békés házasságban élése, majd felszínre merülése sem, hiszen ez már a Philip K. Dick regénye alapján készült Total Recall című filmben is szerepelt. Ebben a filmben Arnold Schwarzenegger egy emlékeit kitörölt szuperkémet alakított, akinek a felesége (a fiatal Sharon Stone alakította) is ügynök volt. Pontosan ugyanez történik a Citadelben is, csak sokkal unalmasabban és hiteltelenebbül. Ez a motívum más hasonló akciófilmekben is felbukkant már, de a Citadel nem tud vele semmit kezdeni. A Russo testvérek mintha ezeket a filmeket összekukázták volna, anélkül, hogy saját stílusukat vagy látásmódjukat belevitték volna.

 

 

A Russokról egy rossz szót ne szóljatok?

 

A Citadel egyik legnagyobb vonzereje az volt, hogy a Russo testvérek produceri felügyelete alatt készült. A Russo testvérek ismertek a Marvel filmjeikről, amelyek között olyan sikerek szerepelnek, mint a Bosszúállók: Végjáték vagy a Kapitány Amerika: Polgárháború. Ezek a filmek látványosak, akciódúsak, humorosak és érzelmesek voltak egyszerre, és milliókat vonzottak a mozikba. A nézők talán azt várták, hogy a Citadel is hasonló lesz ezekhez a filmekhez, vagy legalábbis megőrzi a Russo testvérek stílusát és minőségét. Azonban ez nem így történt. A Citadel nem tudja felvenni a versenyt a Marvel filmekkel sem látványban, sem akcióban, sem humorban, sem érzelemben. A sorozat inkább egy átlagos és felejthető kémfilmsorozat, amely nem tudja kihasználni a Russo testvérek tehetségét és tapasztalatát.

-BadSector-