FILMKRITIKA – Kevés olyan biztos dolog van az életben, mint az, hogy az univerzum törvényei csak addig érvényesek, amíg Dom Toretto (Vin Diesel) és csapata nem ül volán mögé. De vajon a fizikatörvények határtalan megcsúfolása és a szuperszonikus akcióorgiák mennyire képesek megmenteni egy filmnek azt a lényegét, amit így foglalhatnánk össze: a látványorgia mindenek felett na de a sztori már tényleg az agyhalott kategória?

 

 

A Halálos iramban sorozat legújabb, tizedik része hűen követi a franchise korábbi filmjeinek receptjét: szemfényvesztő akció, hihetetlen autós üldözések és olyan történetvezetés, amely valahogy mindig csak a következő robbanásig tart. A forgatókönyvírók láthatóan nem vesztegettek sok időt a sztori kovácsolásával, inkább a számítógépes animációs csapatra bízták a dolgok irányítását.

A film nyitó jelenete egy brutálisan abszurd autós üldözés, ahol a főszereplők egy acélpáncéltornyot cipelnek magukkal az autóikon, miközben az ellenség konvoját aprítják. A film ezután ezt a tempót tartja, minden egyes jelenetben növelve a tétet és a látványosságot.

 

 

Csodálatos… de micsoda?

 

A Halálos iramban sorozat mindig is a látványra és az akcióra helyezte a hangsúlyt, de a 10. részben ez a tendencia új szintre emelkedik. Az akciójelenetek egyszerűen lenyűgözőek, a CGI pedig a legmagasabb szinten van. Az autók kivétel nélkül hihetetlenül jól néznek ki, és a robbanások is rendkívül látványosak. Az egész film egy hatalmas vizuális orgia, amitől a szemed kifordul – ha a sztori vagy a színészi játék nem is, de a látvány garantáltan megéri a mozijegy árát.

A rendezés hibátlanul követi a franchise stílusát, mindig a látványra és az akcióra fókuszálva. Az akciójelenetek tempója és dinamikája jól kihasználja a nagy költségvetést és a CGI-t, azonban néha hiányzik belőle a finomság és az összetettség.

A film színészi játéka vegyes képet mutat. Vin Diesel továbbra is a franchise központi alakja, de a színészi teljesítménye sajnos nem fejlődött az előző részekhez képest. Karaktere, Dom, továbbra is fárasztóan komoly képpel, lassan és tekintélyesen adja elő a sztereotip, klisés monológokat, ami néhol a néző türelmét is próbára teszi.

A többi visszatérő szereplő, bár hozza a megszokottat, nem képes friss levegőt vinni a filmbe, inkább csak statisztaként jelennek meg. Az újonc Dante karakterét játszó Jason Momoa viszont pozitív változást hoz a filmbe. Karaktere, Dante, a brutális, de karizmatikus antagonista, tökéletesen illeszkedik a Halálos iramban világába, és bár a játékideje korlátozott, minden pillanatot maximálisan kihasznál.

 

 

A realitás vajon mi?!

 

A legnagyobb probléma a Halálos iramban 10-nél az, hogy a franchise teljes mértékben elszakadt a realitástól. A korábbi részekben még voltak valósághoz kötődő elemek, de ezek most teljesen eltűntek. Az autók és a főszereplők képességei olyan szintre nőttek, hogy szinte már szuperhős filmnek is beillene. Nem csak a gravitáció törvényeit hágja át a film, hanem a sebesség, az erő és az energia törvényeit is, ami sok néző számára túlzásba viheti a dolgokat.

Igaz, a Halálos iramban sorozat mindig is a látvány és az akció volt a fő attrakció, és ezt a 10. rész sem tagadja. A film tele van az említett hihetetlen akciójelenetekkel, elképesztő autós üldözésekkel és robbanásokkal, ami garantáltan a moziszékhez szögezi a nézőt. De vajon ez elég-e? A franchise hűséges rajongói valószínűleg igennek mondanak, de azok, akik valami többet várnak egy filmtől, mint puszta látványorgiát, csalódottak lehetnek.

 

 

Nem egyszerűen bugyuta… agyonbonyolított katyvasz is a történet…

 

Már csak amiatt is, mert a történet sajnos a film leggyengébb pontja. A franchise-t jellemző túlzások továbbra is jelen vannak, és néha túlságosan is irreálisnak tűnnek. A forgatókönyv néha túl bonyolult, és a szereplők motivációi nem mindig világosak. A számos visszatérő szereplő és a bonyolult cselekményvonalak néha összezavarhatják a nézőt.

A „Halálos Iramban 10” történetének egyik legnagyobb problémája a kiegyensúlyozatlanság. A film kísérletet tesz arra, hogy a franchise korábbi epizódjaiból származó karakterek és szálak összefonódjanak, de ez gyakran a cselekmény rovására megy. Egyes jelenetek egymás után következnek anélkül, hogy elegendő összefüggést vagy magyarázatot adnának, és ez néha a néző számára zavaró lehet. A filmnek több összpontosítást és világosabb irányítást igénylő pillanatai is vannak, amikor a nézőt a számos szál és komplikált történeti fordulat néha elveszíti.

Ezzel együtt a történetnek vannak pozitív elemei is. Az új karakterek bevezetése, köztük Jason Momoa karaktere, Dante, friss levegőt hoz a sorozatba, és új lehetőségeket kínál a történet számára. Azonban a túlzottan bonyolult történetvezetés gyakran elhomályosítja ezeket a pozitív pillanatokat. A történet sokszor túlterheltnek tűnik, mintha túl sokat próbálna egyszerre elérni, ami a néző számára fárasztó lehet. Az egyszerűbb, közvetlenebb történetvezetés jobban működött volna, és lehetővé tette volna a néző számára, hogy jobban élvezze a látványos akciójeleneteket és legalább Momoa színészi játékát.

 

 

Padlógáz? Sokszor igen, de más-más értelemben…

 

Összességében a Halálos iramban 10 a franchise jól megszokott receptjét követi, ami sokak számára elegendő lehet. A látványos akciójelenetek, az elképesztő autós üldözések és a szinte már szuperhősi hősök képességei garantálják a szórakozást. Azonban a történet hiányosságai és a valóságtól való teljes elrugaszkodás miatt a film nem tudja megugrani a középszerűség korlátait.

Ugyanakkor a Halálos iramban 10 azért nem egy rossz film – ha azt nézzük, hogy mit várhatunk el egy Halálos iramban-filmtől. Látványos akciók, vicces beszólások, meglepő fordulatok és persze sok-sok autó vannak benne. De mindezek sem tudják feledtetni a bugyuta és sablonos történetet, az erőltetettek és lapos párbeszédeket és Vin Diesel komoly képpel előadott, vérciki bölcselkedéseit, és a jellegtelen és klisés szereplőket (Momoa Dantéjét leszámítva),

A film nem tud újat mutatni vagy meglepni – kivéve talán az utolsó jelenetet -, és inkább csak ismétli magát. A Halálos iramban-sorozat talán elérte azt a pontot, amikor már nincs hova tovább fokozni – vagy ha van is, akkor már nem érdemes.

-BadSector-