TESZT – A Man-szigeten évente megrendezett utcai motoros esemény (ami műr 1907 óta híressé teszi a helyszínt) már több játékadaptációt kapott, de most itt a harmadik felvonás a Nacontól, ami három évvel ezelőtt adta ki a második részt a sorozatból (akkor még előző nevén, Bigben Interactive-ként). Összességében nem történt számottevő előrelépés, így ez a három évnyi különbség nem hozott átütő sikert.

Egy ikonikus pálya a motorkerékpár-rajongók számára. 200 km nyílt út a gyakorláshoz. Kihívást jelentő fizika. Szimuláció a legjobb motorosoknak.

Stúdióváltás

Ezúttal nem a korábban a WRC-játékokat fejlesztő Kylotonn valósította meg a játékot (amit még rövidítve sem lehet leírni, mert úgy is nevetségesen hosszú), hanem a Racwward Studio, ami korábban a RiMS Racinggel egy másik motoros játékot valósított meg (igaz, a technológia, a KT Engine ugyanaz maradt, és ez lehet a játék gyengesége…). Az Isle of Man TT viszont más stílust képvisel, mint mondjuk a MotoGP: itt kőkemény utcai versenyről van szó, ahol bizony történnek halálos balesetek. Valós méretben digitalizált utakról van szó, amiket be lehet járni az Open Roads módban, így a szigetet fel lehet fedezni, és sok látnivaló nem is nagyon lesz. De azért van „karrier mód” (idézőjeles, mert saját karaktert nem alkothatunk, erre korábban mintha lehetőség lett volna!) és szezon is. Ezeket a 600 köbcentis supersport, vagy az 1000 köbcentis superbike motorokkal lehet megvalósítani. Közel félszáz pilóta és jó kéttucat motor van így összesen, és idővel tuningolási pontokat lehet szerezni, amivel a motort lehet fejleszteni.

A szezon előrehaladtával versenyek és időmérők vannak a sziget harmincnégynek mondott, de amúgy inkább nyolc eltérő pályavariánsán, de persze végül a teljes körpálya is a rendelkezésünkre fog állni a fő futamon. A motorok három szintre felosztott tuningolása elengedhetetlen: kezelésük eleinte kifejezetten nehéz, sőt, valamiért mindvégig az engine hiányosságai miatt mintha autósnak hatott volna a fizika és az irányítás… viszont azt mindenesetre ki kell emelni, hogy a motoros és a motor külön érzékelhető, mivel a fizika javult az eddigiekhez képest. Hiába vannak a kanyarok bevétele során segítség, ez nem mindig lesz elegendő. Aki a nyílt utakon várna ilyesmit, nem kap (kissé érthetetlen lépés), és ez a magunkra hagyás a tuningolásban is sajnos érzékelhető. Oké, nincsenek licencelt alkatrészek, de információ sincs, hogy mi mit javít, nekünk kell kisakkozni, hogy például a jobb gumival jobb a tapadás, így a kanyarvétel is javul, kivéve, ha lassabb, élesebb kanyarokról van szó, ott ugyanis a pilótánk kissé csigatempóban dől be. Jó hatású, ha esetleg valakivel összeütközünk. Szerencsénkre a gép is eltaknyol, és ha nem figyelünk, mi is (nagyobb sebességnél a járda vagy a rázókő kellően elmosottnak tűnik, reflexből rájuk hajtva pedig elszállunk, mint a győzelmi dal).

Útos utakon

A játék korrekt kihívást képes nyújtani, ugyanis a segítségek mellett itt is megfelelően be lehet állítani, hogy esélyünk legyen a gép ellen, ami legalább figyelembe veszi, hogy hol vagyunk, nem pedig agyatlanul leöklel minket az útról, ha elbaltáztunk volna egy ívet (Milestone, jegyzetelni!). De kétségtelen, hogy eleinte nem lesz egyszerű dolgunk. Ez nem egy versenypálya. Itt bizony vannak néhol piszok szűk utak, és ezek is megnehezítik a kezdeti lépéseket, úgyhogy itt nem csak a megfelelő féktáv és ív eltalálása lesz eleinte megtanulandó, és bizony meg kell szokni, hogy a rajtnál az első kerekünk elrugaszkodik a legtöbbször (a kuplungot is kezelni érdemes). És ha gyorsabb tempóban száguldunk, hiába van ott a sebességérzet, a játék egyszerűen csúnyácska (a háttérben meghúzódó Snaefell-hegy pláne). Mivel cross-gen, a leggyengébb platform, jelen esetünkben a Nintendo Switch mindenki mást visszafog. PlayStation 5-ön néhol eszetlenül beszaggat (PC-n is, bár ez konfigfüggő lehet, de nem mindenkinek van RTX kártyája és 10.+-generációs Intel CPU-ja), ha „sűrűbb” környezetben vagyunk.

Sok épület vagy fa, esetleg közösség? Akkor ez elrontja a sebességérzetünk, az pedig a teljesítményünket rontja el. A motoros és a motor sem néz ki valami szépen. Jó, kapcsoljuk be a 120 Hz-s módot. Ja, az nincsen. Akkor marad a 60, de talán a képkockák időzítése miatt nem kifinomult a frame rate. Néhol jó a megvilágítás, de a legtöbbször nem az. Legalább a DualSense-et megfelelő módon alkalmazta a stúdió: a hangszórón keresztül lehet hallani, ha csikorog a gumi (ez amúgy piszkosul idegesítően szól), ha durrog a kipufogó, vagy ha zakózunk egyet. Sebességváltáskor megremeg (kézi váltáskor néha mintha kihagy…), de talán segítség lehetett volna, ha a kontroll bedöntésével a motorunk is valamelyest dőlne (nem teljesen a Wii-féle mozgásérzékeléses irányításra kell gondolni, hanem rásegítésre). Eddig nem nagyon esett szó a hangokról: a motorok megfelelően eltérően hangzanak, és egész jó hangzásban lehet részünk, bár a soundtrack már megosztó lehet. Nem mindenkinek lesz „fekvő” a rock.

Sárba fekvés

A játéknak vannak azért olyan hiányosságai még, amikről eddig nem esett szó. Például az, hogy élettelennek hat. Nem csak offline, és online is már most eléggé hiányos a jelenlét. (A Steames értékelések száma öt nappal a megjelenés után 69. Egyrészt nice, másrészt pedig CSAK hatvankilenc?) Talán lehetett volna egy free roam lobbit csinálni, ahol a szigeten motorozva kihívhatunk versenyre más versenyzőket a la Need For Speed Underground 2. Ekkor a kihívó kiválaszthatná a pályaverziót, és pakk, betöltés után verseny. Ez kimaradt sajnos. De a Raceward inkább a technikai dolgokra állt rá a tartalmi bővítés helyett, ugyanis ez is ráfért volna a TT Isle of Man: Ride on the Edge 3-ra (ugye, hogy rondán fest?). Oké, motorozhatunk eseményről eseményre, de lehetett még volna tovább is vinni az elképzelést. Nincsen visszatekerésre se mód, úgyhogy jól kell motorozni. A kamera néha talán túl közel van a motoroshoz külső nézetben (belsőben pedig talán pontatlan), néhol a pálya teljesen füvessé válik egy bug miatt, a supersport motorok túl feszesek, a superbike-ok hajlamosak teljesen váratlanul kicsapni.

Kissé visszaesett

A TT Isle of Man: Ride on the Edge 3 azért kap 6,5-et, mert az előző rész tartalmasabb és bővebb volt. Nem rossz ez a játék, de ennél jobbat is megélt a sorozat. Jó élmény a hosszabb futamokon koncentrálni a tökéletesség céljából, de majdnem minden téren van hibája, és emiatt nem nagyon lehet hetest adni rá. Ezt a játékot maximum olcsóbban érdemes megvenni, addig pedig talán érdemes a 2-vel körözni. A Nacon pedig menjen a fenébe a több tuningpontos DLC-jével, és három eurót elkérni John McGuinness festéséért kissé nevetséges.
A tesztkódot a Magnew Kft. biztosította.

-V-

Kiadó: Nacon

Fejlesztő: Raceward Studio

Stílus: Isle of Man TT-adaptáció

Megjelenés: 2023. május 11.