TESZT – Poszt-apokaliptikus technológiai túra körökre osztott stratégiával és felülnézettel, 140 évvel azok után, hogy a Földet egy hatalmas katasztrófa sodorta veszélybe. Azóta is megmaradt a Miasma nevű anyag, ami a levegőt megfertőzve az evolúcióba is belenyúlt olyan szörnyeket létrehozva, amik minden erejükkel a Miasmát védik. Ehhez egy klisés történet és egy XCOM-féle stratégiai játékmenet párosul…

A Mutant Year Zero: Road to Eden alkotói egy gyönyörűen kidolgozott taktikai kalandot hoztak létre, amit nem fogsz elfelejteni. Indulj el egy küldetésre egy poszt-apokaliptikus pusztaságban, amelyet egy kegyetlen erő, a „Miasma” tép szét.

Elvis

Ez nem valamiféle idióta poén, hanem a főszereplőnk neve, aki szerencsére nem Mississippi vagy Tennessee államból származik, mint az a bizonyos énekes, hanem Kentucky-ból (vagy ami megmaradt belőle). Az anyja ráhagyott egy fémkesztyűt, illetve van egy robotkutyája, Diggs, ő pedig útra kel, hogy meglelje anyját (ezzel kitöltve a klisé történet minden elemét). Mivel eléggé robotikusnak hangzott az előbbi mondat, joggal lehet gondolni a Horizon Zero Dawnra, ugyanis ennek stílusa (sőt, lényegében háttere és története is…) tér itt is vissza. Elvis és Diggs egy Miasma-korláton jutna át, mert állítólag Elvis anyja a túloldalon van, és eközben jön rá a kesztyű titkára, mert ezzel lehet a furcsa anyagot kontrollálni. A romok között kimagaslott az Első Család (ennek magyar ekvivalense: Orbán), ami aranyért ad nevetséges élelmiszercsomagokat, és rejtélyes célokra használja a technológiát. Az idősebb testvérként is funkcionáló Diggs stílusa játékosfüggő, stílusa nem teljesen passzol a környezetbe, és mintha egy bizonyos kerekes robot ihlette volna a Borderlandsből. Sokat fogjuk hallani, miközben körökre osztott csatákban veszünk részt, és bár mások is csatlakoznak hozzánk, itt a játék magunkra hagy.

Például a családtól menekülő Jade nem kapott rendes bemutatást, így nem láthatjuk működésben képességeit, és ezek a hangnemben érzékelhető kicsapongások inkonzisztenssé teszik a hangulatot. Legalább valamennyi háttérbeszélgetés van a karakterek között, és arra sok panasz nem lehet azt leszámítva, hogy túl későn szokhatunk hozzájuk, leszámítva a mozgásszegény polgármestert (befőttesüvegben levő fej), esetleg néhány NPC-t, így jobban meg lehet ismerni például az Edezen Technology-t, ami a Föld szennyezése ellen lépett fel a katasztrófa előtt (azokat az éveket a nagy stabilitás korszakának mondják). Úgyhogy a háttérsztori, a lore esetében igencsak zűrös, szanaszét levő összképről van szó, ami talán a The Bearded Ladies, a stúdió fókuszának hiányára sugall. Szerencsére nem csak ezen áll vagy bukik az értékelés, de annyit el lehet mondani róla, hogy ezen bukta el a nyolcast, amit talán meg is kaphatott volna több odafigyeléssel.

Diggs

A csaták legalább fénylenek, és mivel négy nehézségi szint van, ami mellé két további beállítás van a fedezékrendszerrel kapcsolatban, talán nem lesz olyan nehézkes megtanulni a játék alapjait, és ez lett egyik pozitívuma. Aki a műfajban nem nagyon jártas, a Miasma Chroniclesszel tapasztalatot szerezhet, de akinek az XCOM 2 sem volt olyan nagy kihívás, itt próbára teheti magát. A lényeg az, hogy a csapattagok körönként két akciópontot (AP-t) kapnak, amivel mozoghatnak, különleges támadást alkalmazhatnak, vagy a lőfegyvereket használhatják. Minden karakter eltérő harci stílussal bír, és a megfelelő kombinációk alkalmazása jó eredményt szülhetnek.

Például aki defenzívebb stílust használna, Jade mesterlövészpuskája hosszabb távról, csendben leszedi az ellenfeleket, ami utat ad Diggs ámokfutásának vagy Elvis kesztyűjének (elementáris támadásokra is bevetheti a Miasmát, kissé megborítva a sci-fi stílust), és eközben ne felejtsük, hogy az inventory, a tárgykészlet megosztott mindenki számára, így a medkiteket bárki bevetheti, esetleg végszükség esetén a gránátokból is lehet használni. Azért az kár, hogy nincs permahalál. Emiatt nem kell komolyan venni a harcokat, de azok nem mindig nevezhetőek egyszerűnek, mert ellenfeleink is képesek adaptálni magukat, ám az XCOM-beütés túlzottan érzékelhető. Felülnézet, majd váll fölé ugrik a kritikus sebzés esetén. Az is kellően pozitív, hogy a skillpontok nem rögzülnek, így ha esetleg kipróbáltunk valamit, de végül az nem tetszett, esetleg nem illik a játékstílusunkhoz, újra lehet rakosgatni őket, így ezúton is nyugalmasabb élményt kínál a műfaj többi alkotásához képest.

Jade

Azért kap hatfelest a Miasma Chronicles, mert a karakterek nem emlékezetesek (még Diggs) sem, és inkább megosztónak hatottak. A harcok többnyire jók, a skillfákkal lehet változatosan játszani, de a játékra egy angol kifejezés passzol a leginkább: run-of-the-mill. Ez egyfajta S-Budget Horizon Zero Dawn & XCOM-szerelemgyerek. Olcsón esetleg megéri, de teljes áron nem javasolt a megvásárlása. Több eleme is elfogadható, de vagy kidolgozatlan, vagy klisés, úgyhogy hosszabb távon nem fog sikert aratni. A kezdők mindenesetre tegyenek vele egy próbát…

-V-

Kiadó: 505 Games

Fejlesztő: The Bearded Ladies

Stílus: bootleg XCOM

Megjelenés: 2023. május 23.