TESZT – A Bloober Team is abba a hibába esett, amit például a Turn10 is megejt hamarosan: egy franchise új része azonos nevű, mint a sorozat első darabja, ámbátor tartalmilag eltér attól az új iteráció. A lengyel stúdió Unreal Engine 5-re ültette eddigi munkásságát, így hét év kellett a Unity elhagyásához, de ezúttal egy bővített élményt kap az, aki nem Layers of Fear 3-nak, vagy „Layers of Fears”-nek, esetleg „Layers of Fear 2”-nek gondolja a játékot (mert van ilyen…).

A Layers of Fear tehát a Layers of Fear, annak Inheritance kiegészítője, és a Layers of Fear 2 kombinációja, csakhogy új engine-en, ami vizualitásában jelentősen feljebb srófolja a szintet, kedvező árazást kínálva.

Van egy új fejezet, a The Last Note, ahol az első játék festőjének feleségét irányíthatjuk, és így a sztori kibővül (és két befejezése is van). A LoF23 (disztingválni kell az újat a régitől…) a második részt is hasonlóan kezelhette volna, ám nem nagyon tett így, emiatt pedig az egyfajta fekete bárányként van jelen. Ehelyett az író nevű karakter történetével bővült a pakk, és az első és második rész fejezetei között élhetjük át az ő kalandjait.

A probléma ott van, hogy a váltások a fejezetek között nem teljesen kifinomultak, de mégis szükségszerűek, hiszen valahogy össze kell kötni a történetszálakat. Akinek nem tetszett a második rész, akkor ez a sztori sem fog, viszont maga a két alapjáték sem lett 1:1 arányban újragondolva. A LoF23 az első játékot alaposan feljebb emelte, igaz, továbbra is főképp passzívan kell játszani azt, viszont a környezet nem annyira ismétlődő.

„Nekünk lámpást adott az úr”

Az első játékban a festőnek egy lámpással kell „kipucolnia” a helyszíneket, és így új utakat is meg lehet nyitni. Ezzel az eszközzel lehet távoltartani az obligát karaktert üldöző lényt is, így esély van a kulcs megtalálására és a menekülésre. Olyan, mint az Outlast: továbbra is fáradt, unalmas, és nem mindenkinek kelti fel a figyelmét. A második részben zseblámpával lehet a hajón üldöző szörnyet elkábítani, viszont a puzzle-k megoldásához is szükségünk lesz e fényforrásra. Egyes manökenek megvilágítása mozgásba lendíti őket, így vagy a szükséges tárgyakat kapjuk tőlük, vagy arrébb mozognak.

Mégis ott motoszkál egy olyan kérdés, amit nem lehet ignorálni: vajon kellően módosított a Bloober Team és az Anshar Studios a játékmenet koncepcióján, hogy azon játékosok is megfontolják a vételt, akiket eddig nem érdekelt a franchise? Nem: még mindig ismerős lesz a veteránoknak, az élmény pedig változatlan több ponton is…

Az elmék árnyai

Ezt a gondolatot ki kell rögvest bontani. Miképp ijeszti meg a játékost a LoF23? Ugyanúgy, ahogy a két eredeti játékban. Nem mindenkinek nyeri el a tetszését, így a franchise egyik hagyatéka továbbra is jelen van. Továbbá maga az élmény sem kínál variációkat, azaz lineárisnak mondható. Ebből fakad a kiszámíthatóság, és ezen nem sokat segít az, hogy egyes szekciók nyitottabbnak nevezhetőek. Ebből következik, hogy az újrajátszhatóság lényegében megszűnik, úgyhogy egyszer végigjátsszuk, és ennyi.

Persze, lehet, hogy olyan játék lesz, amit később egyszer előveszünk néhány évente, de erre se igyunk mérget. A vizualitás önmagában nem teszi érdekfeszítővé a LoF23-at, amiben tény, hogy tartalmilag is van bővítés, de az sem elegendő ahhoz, hogy átütő sikerű (és értékelésű) legyen, viszont a pszichológiai horror aspektusát vizsgálva azért el kell ismerni, hogy a Bloober Team alkotása képes lekötni az erre hajlamos közönséget. Mintha két szék között a pad alá esett volna a játék, mert szépnek szép, illetve a játékmenet is frissült, továbbra is meghatározott keretek között mozog, és nem tud teljesen kibontakozni.

Mi lesz veled Silent Hill 2?

A Layers of Fear legalább hossz tekintetében képes hosszabb ideig foglalkoztatni a közönségét, mert az Amnesia: The Bunkerhez képest jóval hosszabb (10-11 óra talán kell neki), így emiatt talán magasabb pontszámot is kaphatna. De nem kap, mert a remake-elés ellenére sem volt képes megfelelően megújulni, és emiatt joggal lehet félni attól, hogy a Bloober Team miképp fogja tönkre tenni a Silent Hill 2-t, ami ma is tökéletes pszichológiai és túlélő horrornak nevezhető.

Akinek tetszett az első két rész, az értékelést kezelje egy nyolcasnak, mert hozza a kötelezőt. Mindenki másnak viszont ez csak egy hetes. Mert sajnos csak a kötelezőt hozza, de annál többet nem nagyon. Az írói szekciók nem nevezhetőek akkora bővítésnek, hogy emiatt be kelljen ruházni ebbe a termékbe. A kiszámíthatóan konstans élmény pedig nem nevezhető forradalminak. A modernizáció megtörtént, de eközben ugyanúgy egy ketrecben maradt, így az hiába lett kifestve, nincs több benne. Ezért pedig felejtős az egész. Inkább érdemes az Amnesia: The Bunkert elővenni. Még akkor is, ha meglepően rövid lett.

-V-

Kiadó: Bloober Team

Fejlesztő: Bloober Team, Anshar Studios

Stílus: Unreal Engine 5 techdemó

Megjelenés: 2023. június 15.