SOROZATKRITIKA – A jogi világ olykor alapos bírálatok kereszttüzébe kerül, ámde nélkülözhetetlen gátként szolgál a vádlottak és az ítélőszék között. A Netflix Az igazság ára című sorozata – mely immár a második évadját rója – erős érveket hoz fel azért, hogy miért is lenne szükség több jogi drámára, különösen a védelmi ügyvédek nézőpontjából. Szerencsénkre Az igazság ára visszatér, és még izgalmasabb jogi csavarokkal kecsegtet.

A tíz részes évad két blokkra bontva kerül adásba. Az első felét, mely egy lebilincselő csattanóval zárul, már megtekinthetjük, míg a finálé részét – melyet én még nem láttam – augusztus 3-án vetítik majd. Ez a furcsa ütemezés nem a történetmesélés sajátosságának köszönhető, hanem a Netflix egyedi táncának a sorozatmaraton és a heti adások között. Habár nem teszi izgalmasabbá a történetet, valószínűleg a Netflix analitikai adatai alapján ez a húzás nagyobb nézőszámot generál.

A sorozat Michael Connelly regényein alapul, és a műfajban jártas David E. Kelley és Ted Humphrey duója élesztette életre. Éppen ezért meglepő, hogy az új évad néhol kissé bizonytalannak tűnik. A regényekből készölt már belőle egy film is Matthew McConaughey főszereplésével 2011-ben, még jóval a Netflix sorozat előtt.

A fókuszban Mickey Haller ügyvéd jogi kötélhúzása

Mickey Haller (Manuel Garcia-Rulfo) bűnügyi védőügyvéd karakterét bemutatva olyan személyt ismerhetünk meg, aki képes egyensúlyozni a nemes és a gusztustalan között, mint realista stratéga. Az első évad két nagy győzelme adja a lendületet: a moralitásban kérdőjeles tech vállalkozó felmentése (akit aztán lelőttek), és egy olyan ügyfelének megmentése, akit alaptalanul vádoltak meg gyilkossággal. Az új évad korai szakaszában visszautal ezekre az esetekre, de sajnos kevés retrospektívet kínál. Nehezemre esett az emlékezetembe idézni ezeket az eseményeket, ezért kissé kelletlenül voltam kénytelen felidézni az előző évad kulcsfontosságú pillanatait. Ez előfordul, amikor a második évad másfél évvel az első után jelenik meg. Kelleynek és Humphreynek hatalmas tapasztalata van a hálózati televíziózás terén, de ők és a Netflix nehezen alkalmazkodnak a streaming szolgáltatások kiszámíthatatlan ütemezéséhez.

Ezeknek a jogi győzelmeknek köszönhetően Mickey komoly tekintélyre tett szert. Habár nehéz elképzelni, hogy ezek az ügyek sztárrá tették volna a jogi körökön kívül, ez a realitást tükrözi, amit a sorozat kínál. Tettei félreértések sorozatát indították el, beleértve egy szexkereskedelemmel foglalkozó ügy kudarcát, melyet ex-felesége, az ügyésznő (Neve Campbell) vezetett, ami a pozíciójának romlásához és a közöttük lévő feszültséghez vezetett, melyet pénzzel próbált enyhíteni – a várható eredménnyel. Eközben visszatérünk a frissen és kissé érthetetlenül átvariált irodájába – amely egy Ikea bemutatóteremre emlékeztet; kérdés, vajon egy olyan ember, aki korábban egy Lincolnból dolgozott, valóban ilyen nagy hangsúlyt fektetne az iroda esztétikájára? – Mickey másik ex-felesége és irodavezetője, a dinamikus Lorna (Becki Newton), igyekszik kezelni az új ügyfelek beáramlását. Miközben egyszerre tanul a jogi iskolában és szervezi esküvőjét Mickey tapasztalt magánnyomozójával, Ciscóval (Angus Sampson), próbál (sikertelenül) távolságot tartani a korábbi motorosbandájától. És ott van még Mickey sofőrje, Izzy (Jazz Raycole), akinek karakterét a forgatókönyvírók nehezen tudják értelmesen beleszőni a történetbe.

Bonyolult ügyek és karakterdinamikák

A sorozat újra próbál egy nagy, folyamatban lévő ügyet és több gyorsan megoldható esetet összeegyeztetni. Habár elképzelhető, hogy a sorozat fenntartja ezt a dinamikát, a kivitelezés ebben az évadban kissé zavarosnak és rendezetlennek tűnik. Amikor Mickey belesodródik egy romantikus kapcsolatba egy női étteremtulajdonossal, aki hirtelen gyilkosság gyanújába keveredik, ő ugrik a bástya mögé, hogy védelmezze. Az egész helyzet egy klasszikus noir novella hangulatát idézi: vajon ártatlan bárányként került ebbe a bajba, vagy cselszövő femme fatale-ként, aki Mickeyt saját szövevényes terveibe keverte? A karakter ambivalenciája szándékos, ám annak hiánya, hogy vonzónak tűnjön, arra enged következtetni, hogy talán a forgatókönyvet kissé elsiették – ez egy gyakran előforduló probléma a streaming műsorok világában, amit csak tovább tetéz a hollywoodi írók sztrájkja.

Mindezek ellenére, a sorozat iránti érdeklődésem és a jogi drámák iránti rajongásom biztosítja, hogy visszatérek a szezon második felére. Az igazság ára visszahozza azokat az időket, amikor ezek a főszériás sorozatok 22 részes rendeléseket kaptak, minden héten új izgalmas jogi rejtéllyel. Bár a főszereplő és a cselekmény elegendően érdekes, azonban hiányolok némi mélyebb összetettséget, a mellékszereplők problémamegoldó képességei és az ügyek hitelessége nagyban kompenzálja ezt, noha ezúttal kissé háttérbe szorultak.

A streaming csatornák idején is teret kell biztosítani a lenyűgöző, jól megalkotott jogi drámák számára, még akkor is, ha a műfaj látszólag halkan háttérbe szorult. A jelenlegi időkben, amikor a korrupt rendszerrel, és etikai dilemmák legyőzése mindennapos nálunk is, egy-egy meggyőző jogi beszéd nekünk relevánsabb lehet, mint valaha.

Lehet, hogy Az igazság ára nem hoz sok újdonságot a jogi drámák formulájába, de tudja, hogyan kell érdekes történetet szőni, szilárd karakterekkel, ügyes tempóval és őszinte megértéssel a dilemmák iránt, amelyekkel azok szembesülnek, akik a vádlott és a jogi gépezet között állnak. Bár a sorozat még mindig küzd a cselekmény és a karakterfejlődés egyensúlyával, Garcia-Rulfo alakítása, valamint a jó jogi drámák tagadhatatlan vonzerejének köszönhető kellemes kikapcsolódás ez a második évad is.

-BadSector-