SOROZATKRITIKA – A Kiút, egy horror és misztérium elemeit ötvöző sorozat, számos különböző karakterből álló csoport történetét meséli el, akik egy rejtélyes városba keverednek, amelyből nem tudnak kijutni, és ahol szörnyű lények, emberi formát öltött rémségek (vagy mutánsok) vadásznak rájuk. A Kiút egyensúlyt teremt a borzalmak és az emberiesség között, miközben összetett, zavarba ejtő és kaotikus – ezáltal rendkívül hatásos. Az első két évadot – melyet úgy is aposztrofálhatnánk, hogy ‘a Lost találkozása a Silent Hillel’ – az HBO Maxon néztük végig.

A 2022-ben debütáló sorozat első évada hetente az Amazon Prime-on a legnézettebb műsorok között volt, az MGM anyacégén. Pletykák szerint a sorozat sztárja, Harold Perrineau még potenciálisan az Emmy-díjra is esélyes. Azonban, hacsak nem vagy már eleve a Kiút-rajongó és egy aktív Reddit-közösségnek tagja, vagy nem követed szorosan Stephen King tévés ajánlásait Twitteren, akkor lehet, hogy még nem hallottál a sorozatról – egyelőre.

Ez a seriff egy rémálomvárosban dolgozik

A Kiút középpontjában Perrineau által alakított Boyd, a város seriffje áll, aki mindent megtesz, hogy fenntartsa a békét ebben a rendkívül rémisztő és fizikailag fenyegető valóságban, miközben próbál rájönni, hogyan juthatna ki mindenki innen. Mint minden jó bűnügyi sorozat, a Kiút is egy általános, történetindító eseménnyel indul: egy új család érkezik a városba. Jim (Eion Bailey) és Tabitha (Catalina Sandino Moreno) Matthews, valamint gyermekeik, Ethan (Simon Webster) és Julie (Hannah Cheramy) a néző szemszögéből fedezik fel ezt a rejtélyes várost, ahogy ők is, mint sokan mások, véletlenül bukkannak rá a rejtélyes településre. A kis család konfliktusoktól sem mentesen kénytelen beletörődni az új helyzetbe, és megismerkedni a már régóta itt ragadt, többi karakterrel, míg a néző pedig az első évad néhány epizódja alatt fokozatosan megérti a sorozat lényegét.

Mindehhez adjuk hozzá a Necronomicont, Enid Blyton gyerekkönyv-írót és egy csodálatos szereplőgárdát, benne Sarával (Avery Konrad), egy a kísértetek által befolyásolt, megkínzott és folyamatosan szörnyű tettekre késztetett lányt; Donnával (Elizabeth Saunders), a kommuna szívós, karizmatikus, markáns hippivezérével; és Jade-del (David Alpay), a milliárdos szoftverfejlesztővel, aki eleinte nem lát ki az LSD-ből, de később fokozatosan összeszedi magát és válik a sorozat egyik intellektuális főszereplőjévé. Ez csak néhány példa a sok remek karakterből, akiket mind-mind fogva tart ez a kísértet járta falu és akik közül sokan nem fogják persze túlélni a két évadot.

A Kiút egy összetett és sokszor zavaros horror sorozat, tele titkokkal és bőrünk alá bújó horrorral. Az erdőben zombiszerű lényekkel találkozhatunk, ahol az évszakok váratlanul váltakoznak, és az elektromos vezetékek a semmiből származó energiát szállítanak. Az ismeretlen lények fenyegetése igen konkrét; a lakosoknak nem ajánlott az éjszakai közlekedés, mert emberi formájú szörnyek kegyetlenül leölik őket, és még a nappal sem garantál biztonságot. Minél távolabb járnak a szereplők a várostól, annál vastagabbak a fák árnyékai és annál különösebbek az események. A Kiút azonban nem csak egy elvont fenyegetés, hanem egy nagyon konkrét veszély az ott élőkre. Bár találunk David Lynch-re is emlékeztető stílusjegyeket, de ez mégsem egy Twin Peaks-szerű szürreális hely, hanem egy hely, ahol a lények és furcsa események racionális magyarázatokkal rendelkeznek, még akkor is, ha az ősi védelmező talizmánoktól a teleportáló fákig sok misztikus elem található a sorozatban.

Az emberek a középpontban

Bármennyire is misztikus és kegyetlen horror a Kiút központi témája, a sorozat igazi fókusza az emberi karakterek. Különböző emberekkel találkozunk, akiket egy kisváros nem enged el. Ez nem egy Battle Royale sorozat, bár vannak jelei ennek a műfajnak. A karakterek bizonyára – és gyakran – összeütköznek, de mindannyian a túlélésre és a menekülésre koncentrálnak.

Mindenki meg van győződve a saját menekülési stratégiájáról: például Jim segítséget próbál hívni a rádióval; Khatri atya (Shaun Majumder) Istenben keresi a megoldást; Ethan pedig úgy gondolja, hogy az egész egy mitológiai küldetés, amit le kell győzni. A sorozat erőssége, hogy a sok rémület ellenére képes megtalálni a szeretet és az őszinteség pillanatait, a szereplők általában véve, a konfliktusok ellenére is igyekeznek összetartani, a külföldi rajongótábor pedig #Fromily-nak hívja magát, amely a film eredeti, angol címéből, a Fromból ered.

A Silent Hill-hangulat is befigyel

A Silent Hill videójátékokra is emlékeztető Kiút az emberséget és a közösségi aspektust vezeti be egy olyan műfajba, amelyet gyakran kritizálnak ezek hiánya miatt. Különleges a televíziós palettán: a „szorongásmédia” egyik kiemelkedő darabja, de érző szívvel teli. Kiemelkedik ebben az időszakban, amikor sokunk számára nyilvánvaló: „Igen, a valódi világunk is elcseszett és értelmetlen. Most itt van egy még rosszabb szürreális hely, ahol a szimpatikus főszereplők sorsa miatt aggódhatsz.”

A Kiút nem tökéletes „televíziós műalkotás”. Stephen King kliséit is megtaláljuk benne, és néha az események lassulnak és az egész átmegy egyfajta horrorisztikus szappanoperába. Ezenkívül, akik nem rajonganak a Silent Hill videójátékokért, a Twin Peaks-ért, vagy David Lynch más alkotásaiért, kicsit zavarosnak találhatják, mert a Stephen King-vonal mellett ezek a szürreális stílusjegyek is megtalálhatóak benne. De ha mindezekre vevő vagy, akkor garantáltan jól fogsz szórakozni. Ha pedig igazán félelmetes, véres, de stílusos horrorsorozatot keresel, a Kiút nem fog csalódást okozni – reméljük, hogy az első két évad után továbbiak is lesznek.

-BadSector-