FILMKRITIKA – Ha a gonosz mesterséges intelligencia a másik akció-kémfilm: a Mission: Impossible 7 középpontjában nem lett volna elég, akkor most a Netflix egy elég béna „repetát” kínál nekünk, Gal Gadottal, mint egyfajta női James Bonddal, vagy női Ethan Hunttal a főszerepben. Az egyébként a történethez teljesen indokolatlanul kiválasztott magyar cím eszünkbe juttatta a Pierce Brosnan főszereplésével készült, 2004-es James Bond videójátékot, ami persze klasszisokkal jobb volt – még 2004-es akciójátékként is – mint amit Gadot kisasszony szuperkémes kalandja kínál nekünk…

Tom Harper filmjének eredeti angol címe egyébként nem próbált „hozzádörgölőzni” a régi James Bond játék címéhez, hanem a rendkívül frappáns „Heart of Stone”, amely egy „Stone” nevű karakteren és egy „Szív” (Heart) nevű kulcsfontosságú technológia megszerzésén alapul. Miközben a film különböző szereplői versenyeznek a „Szív” nevű hatalmas mesterséges intelligencia birtoklásáért, a technológia kikapcsol, ami arra inspirálja az egyik szereplőt, hogy azt mondja a másiknak, hogy a legjobb megoldás az, ha (újra?) kikapcsolják, majd újra bekapcsolják. Értitek, ugye? Na kb. ennyire logikus az egész jó nagy katyvasz történet.

A.I.-jaj!

Ahogy a ChatGPT nyomán az A.I. körüli mizéria elkezdi felemészteni a széttöredezett Hollywoodot (különös tekintettel a tüntetést indító forgatókönyvírók tevékenysége nyomán), természetes, hogy az ilyen aggodalmak már a filmjeinkbe is bekerültek. A nyár elején még Tom Cruise is felvette a kesztyűt a Mission: Impossible 7 első részével, amelyben a szuperkém Ethan Huntot követjük, aki megpróbál visszalopni egy mindenható mesterséges intelligenciát, amely a világ biztonságát fenyegeti. A Netflix sem hagyta ki a ziccert, hiszen a „Heart of Stone” hasonlóan egy szuperkémet követ (ebben az esetben Gal Gadot alakítja), aki megpróbál visszalopni egy mindenható mesterséges intelligenciát, amely a világ biztonságát fenyegeti.

Egy lényeges különbség van a filmek között: Míg Christopher McQuarrie filmje a streaming és az algoritmikus programozás gonoszsága elleni harcként értelmezhető, addig Harper játékfilmje pont az ellenkezőjét fürkészi.

A film egy csillogó, olasz Alpokban játszódó partihotelben és kaszinóban indul, amelyet szinte kizárólag a legrosszabb emberek népesítenek be, akikkel még sosem találkoztál, és akik között megbúvik egy aljas nemzetközi fegyverkereskedő. És honnan tudjuk, hogy fegyverkereskedő? Úgy, hogy az MI6 specialistája, Bailey (Paul Ready) bejelenti – állítólag azért, hogy a kémcsapat többi tagját tájékoztassa a kommunikációs eszközökön keresztül (értsd: olyan Bluetooth fülhallgatókon, amilyeneket utoljára egy évtizeddel ezelőtt vett fel külföldön úgy bárki, hogy nem érezte cikinek) – hogy „a fegyverkereskedőnk mozgásban van!”, amikor az említett fegyverkereskedő valóban mozgásban van.

Ez az első olyan pillanat a filmben a sok közül, amely a Netflix „második képernyős” közönségének készült – ők olyan nézők, akik úgy nézik a filmet, hogy közben az okostelefonjukon vagy más eszközükön is pötyögnek, magyarán olyan passzív nézők, akik valójában nem látják, mi történik a filmben, és csak akkor veszik észre, mi történik, ha ők is hallják -, aminél talán nincs is lehangolóbb. Van különbség a egyszerűen csak silány expozíció (amiből a Greg Rucka és Allison Schroeder által írt filmben is van bőven) és aközött, hogy minden egyes ütemet jó hangosan elmondasz a néződnek, mert tudod, hogy nem figyelnek oda eléggé. Hát ez bizony tényleg elszomorító…

Szupercsapat van itt is

Ahogy az akció kibontakozik, megismerkedünk a Mission Impossible-féle csapat többi tagjával, köztük a vagány Theresa Yanggal (Jing Lusi) és a „vonalasabb” Parkerrel (Jamie Dornan). Bailey-vel együtt a csapat összetartó, és nemrég némileg új tagot is bevettek a csapatba. Azt kell hinnünk (legalábbis kezdetben), hogy Rachel Stone (Gadot) egy zöldfülű MI6-ügynök, egy tech-gyerek, akit nem a terepmunkára szántak, egy újonc, aki a pálya szélére szorult, miközben a „valódi kémtársai” az igazi fenegyerekek, akik az akció közepébe vágnak.

Valójában – és itt jön a slusszpoén, karfákba tessék kapaszkodni! – Rachel egy nagy tapasztalattal rendelkező szuperügynök, aki az sokak szerint eléggé rosszhírű és „ármányos”, a film szerint viszont „igazságos” szuperügynökös szupercsoportnak, a Charta-nak dolgozik. Már majdnem egy éve beépült az MI6-ba ezzel a gyenge álcával, és még az MI6-os csapata – állítólag csúcskémek – sem jöttek még rá. Figyelembe véve, hogy a négytagú csoport az eligazítással töltött idejét a nemzetközi biztonság kérdéseiről csevegve a helyi bisztróban tölti, miközben két pofára tömik magukba a fish&chips-et, talán nem is olyan csúcsminőségűek, mint ahogyan azt eleinte elhitették velünk.

Ahogy a nemzetközi fegyverkereskedő/olasz alpesi rémálom parti küldetés balul sül el, a nézők megtudják, hogy Rachel valójában milyen szerepet játszik a történetben, és bemutatkozik az első számúnak tűnő rosszfiú, a hacker Keya (Alia Bhatt), aki a kaszinóban és az azt követő zűrzavarban kacsintgat az őt figyelő kamerába. Hamarosan kiderül Rachel valódi kiléte, új gonosztevők bukkannak fel, és a Szív szerepe is egyértelművé válik, ahogy az egész világ létét (mi mást?) fenyegeti. No meg persze van egy nagy, naaaaaaagy csavar is filmben!

Nem egy Royal Flush

A Charta, minden szuperkém stílusa ellenére, furcsa elnevezések áldozata, mivel a csoport mind a négy szekciója (miért négy? ki tudja) egy-egy kártyafestékről kapta a nevét – Rachel a Szív tagja, saját címe a Szív 9 -, vezetőjük pedig az említett csoport „Királyaként” szolgál, bár Rachel saját királya is a „Nomád” nevet viseli (őt legalábbis Sophie Okonedo játssza). Ez egy nagyon egyszerű módnak tűnik arra, hogy mindenkit összezavarjanak (szegény nézőt is), és korlátozzák, hogy valójában hány ember dolgozhat egyszerre a Charta számára – egy másik olyan részlet, ami valószínűleg menőnek hangzott, de ha belegondolsz, az ég világon semmi értelme.

Azt mondják, hogy a Szív mindent lát, és a Charta arra használja, hogy a) megjósolja a szörnyű tetteket, amelyeknek a megakadályozásában segíthet, és b) kidolgozza a legjobb akciótervet, amikor már a helyszínen vannak, hogy meghiúsítsák az említett szörnyű tetteket. Ha esetleg eddig nem jutott volna eszedbe a másik Tom Cruise franchise, a Különvélemény (Minority Report), akkor Matthias Schweighöfer (ő a „Szívbubi”, természetesen) majd teszt róla, ahogy a kezével csápolva a szobányi méretű 3D-s grafikával megjelenített adatbázisokat úgy mozgat ide, meg oda, hogy még Tom Cruise is megirigyelhetné az említett filmből. Komolyan, ha Steven Spielberg lennék, én perelnék.

Természetesen a modern kor gyermekeiként már azon sem lepődünk meg, hogy az akciójelenetek során a kamera úgy rángat ide, meg oda, hogy lehetőleg semmit se lehessen kivenni belőle, legfeljebb azt, amikor Gal Gadot elszántan néz bele a kamerába. A film második felére azért javul a helyzet, de az első fele a szokásos shaky cam és másodpercenkénti vágásokkal teli követhetetlen őrület. Ezeknél egyedül a szüntelenül a fülünkbe dördülő hangeffektek jelzik, hogy amit látunk (pontosabban, nem látunk), az valóban brutális és kemény. Hozzá kell azért azt is tenni, hogy egy tényleg vérprofi autós üldözéses jelenet, amely Lisszabon utcáin keresztül tart, jó hosszan, némileg kárpótol a többi túlvágott akcióért.

Wonder Woman akcióban, színészkedni már annyira nem kellett neki

Bár a „Wonder Woman” sztárja kétségtelenül képzett akciósztár – és ne féljünk, a szépséges színésznő rengeteg lehetőséget kap, hogy megmutassa ezt az oldalát, még a sok homályos jelenetben is – ugyanakkor színészi képességeit nagyon ebben a filmben nem kellett megcsillogtatnia. A legtöbbször nagy szomorú szemekkel néz bele a kamerába, miközben a legégbekiáltóbb árulásokkal, embert próbáló katasztrófákkal és egyéb tragédiákkal kell szembenéznie. Tegyük hozzá, hogy annyira rettenetesen klisés a sztori, hogy sokkal többet nem is várhatnánk tőle.

És hogy a Szív körüli mizériák után várható-e a folytatás? A készítők nem „szívtelenek” (hahaha…): a film persze előkészíti a folytatást vagy kettőt, egy újabb franchise-t, amit az algoritmus majd „jó alaposan” kidolgoz nekünk: szívesen!

-BadSector-