FILMKRITIKA – A Kék Bogár szemrebbenés nélküli módon másolja le az eddigi szuperhős-filmeket: olyan, mint egy ismerős dal újraértelmezése, ahol a dallam ismerős, a szöveg pedig már elveszti jelentőségét. A film nem kínál újdonságot, sőt a fárasztó, sokszor hallott sztori és karakterek csak tovább erősítik a szuperhős-műfaj fásultságát. A számtalan kölcsönzött elem és az állandóan ismétlődő motívumok miatt a néző hamar úgy érzi, mintha már ezerszer látta volna ezt a filmet. Még az első latin-amerikai képregény adaptációként történő bemutatkozás sem menti meg a produkciót a számtalan klisétől. Új szelek helyett csak egy fáradt szellőcskét kapunk a DC univerzumából.

A szuperhős-filmekkel kapcsolatos kifáradás érzése egyre inkább érvényesül a Kék Bogár bemutatójával. Ez egy másodvonalbeli film, amelyet eredetileg az HBO Maxnak terveztek, és leginkább ott is lenne a helye. Bár ez az első latin-amerikai képregény adaptáció, ez sem menti meg attól, hogy a műfaj egyik legelcsépelttebb darabja legyen. Annyi elemet használ fel elődjeitől, hogy szinte csak egy sablonos alkotásnak tűnik. Ha ez a Warner Bros. korai DC korszakának lezárása (mielőtt James Gunn és Peter Safran újjáélesztenék a filmsorozatot), akkor igazán méltó egy unalmas és zajos befejezéshez.

Mint a Szomszédokban

Miután sikerült elsőként a családjából lediplomáznia, Jaime Reyes (a Cobra Kai sorozatból ismert Xolo Maridueña) visszatér szülővárosába, Palmera City-be, egy átlagos metropoliszba, ahol a jómódúak a ragyogó felhőkarcolókkal tarkított belvárosban élnek, míg a kevésbé tehetősek a munkásosztályú Edge Keys negyedben. Jaime-t szívélyesen fogadja apja, Alberto (Damián Alcázar), anyja, Rocio (Elpidia Carrillo), nővére, Milagro (Belissa Escobedo) és nagymamája, Nana (Adriana Barraza). Alig érkezik meg, máris két egymást követő fárasztó poén célpontja lesz, melyek a felsőoktatásban felhalmozott adósságával kapcsolatosak.

Ez az, ami a „Kék Bogárban” aktuálisnak számít, és jól példázza a filmen végighúzódó humort, amelynek nagy részét Jaime nagybátyja, Rudy (George Lopez) adja, akinek szájából folyamatosan tréfás megjegyzések hangzanak el, miközben mindenki minden adandó alkalommal ordít, ezzel hiábavalóan próbálva a családot harsányan mulatságosnak beállítani.

Itt jön be a dráááma!

Jaime alig találkozott újra szeretteivel, máris több rossz hírt is hall: apját, Albertót nemrég szívroham érte, autójavító műhelyük tönkrement, és mindannyian elveszíthetik otthonukat, mivel a háziúr megháromszorozta a bérleti díjat. Ez egy klisésors, és Jaime-t arra sarkallja, hogy elvállaljon egy alantas munkát: rágógumikat kapar a luxus üdülők kültéri asztalainak aljáról.

Habár ez nem hálás feladat, mégis szerencsésnek bizonyul, mivel lehetőséget ad neki arra, hogy megvédje egy Jenny Kord (Bruna Marquezine) nevű szépség becsületét, amikor észreveszi, hogy egy idősebb nő, akit mi tudjuk, hogy Jenny nagynénje, Victoria Kord (Susan Sarandon) – aki a katonai ipari komplexum gigászát, a Kord Industries-t irányítja – megfélemlíti. Jenny a lovagiassági cselekedetért cserébe arra kéri Jaime-t, hogy találkozzanak a következő napon. Amikor Jaime megérkezik, Jenny bajban van, és egy gyorséttermi csomagot ad neki, amelynek titkos tartalmát élete kockáztatásával kell megvédenie.

…aztán Jaime „bogaras” lesz…

Jaime családja unszolására betekint a dobozba és egy kék-arany szkarabéust talál, amely azonnal megszállja a testét, gerincéhez tapad és átalakítja őt a Kék Bogárrá, egy többkarú szuperhőssé, akinek a Zöld Lámpás-szerű képessége, hogy bármit megtehet és létrehozhat, amit csak elképzel. Tekintettel arra, hogy az idegen szkarabéus mesterséges intelligencia asszisztensként beszél hozzá, miközben hősünk egy digitális kijelzőn keresztül néz, a Kék Bogár kissé emlékeztet a Vasemberre is és hogy a további Marvel-hasonlat se maradjon ki, rovaros természete miatt Spider-Man-re (vagy pontosabban a Pókember: Hazatérés című filmben levő Spidey-ra) is emlékeztet.

De itt még nincs vége a koppintásoknak! Jaime új képességei közé tartozik a mágikus Wolverine-szerű gyógyulás is, és a Terminátor 2 módján tanítja szimbiotikus szkarabéus páncélját, hogy ne öljön. Később Jaime rájön, hogy ő nem az első Kék Bogár; a Hangya módján elődje, Ted Kord (Jenny eltűnt apja) egy tudományos zseni volt, és Jaime egy olyan riválissal kerül szembe, aki saját szkarabéus páncélját akarja. Felfedez egy gadgetekkel teli titkos rejtekhelyet (egy Watchman-re emlékeztető léghajóval), ami olyan, mint a saját Batman-barlangja, ami Rudynak ugyan izgalmas, de azért ő egyenesen kijelenti: „Batman egy fasiszta.” Huhh, azt hiszem, minden ki van itt pipálva, kérem szépen! Vagy mégsem?

Van itt Halálos iramban, meg mexikói szappanopera feeling is…

Supermanhez és Villámhoz fűződő utalásokat hozzátéve, valamint egy spoileres jelenetet, ami a Fekete Párducot idézi fel, a Kék Bogár olyan összeállítás, amely összegyűjti az elmúlt 15 év alatt már látott és hallott összetevőket. Ehhez hozzájönnek az állandóan felbukkanó családi témák (amik örökké tartanak és Jaime-nak erőt adnak!), amelyek a Halálos iramban filmek atmoszféráját idézik.

A Gareth Dunnet-Alcocer tollából származó film a leglustább műfaji összegyúrás, amely csak a mexikói telenovellákra és gyerekprogramokra való utalásaival, valamint annak párhuzamos vágyával válik egyedivé, hogy a történetet hűséges, szorgalmas (papírok nélküli) bevándorlók és a fehér vállalati rasszisták közötti konfliktusként is ábrázolja. A negatív karakterek szándékosan rosszul ejtik a spanyol neveket, rohamosztagosokat használnak családok éjszakai otthonukból való kiszorítására, és kizsákmányolják, illetve megtévesztik a mexikói munkavállalókat. Ezt Conrad Carapax (Raoul Max Trujillo) személyesíti meg, akit Victoria egykori katonai testőreként, akit kiborg alkatrészekkel turbóztak fel, és őt jelölték ki, hogy az élére álljon a szkarabeus által vezérelt mechakatonáinak.

Elcsépelt, vagy giccses? Tessék választani!

Ángel Manuel Soto kompetens rendezésében a Kék Bogár az elcsépelt és a giccses között ingadozik, az utóbbit a Reyes háztartás minden tagjának a harcban való részvételével testesíti meg, Rocio egy repülőgép vezetésétől kezdve az ex-forradalmár Nana magas technológiájú géppuskával való lővöldözéséig.

Az erőfeszítések ellenére a Kék Bogár túl régóta van a szuperhősök műfajában ahhoz, hogy bármi újat hozzon. Talán jobb lett volna, ha ott marad az HBO Maxon, ahol egy unalmas este, sörözgetve 4K-ban fél szemmel jobban élveztük volna…

-BadSector-