TESZT – A Gord egy túlélő RTS, ami valószínűleg csak azért kapja ezt a karakterhalmazt, mert a korábban a The Witcheren dolgozó ex-CD Projekt RED fejlesztők valósították meg. Egy sötét fantasy világban játszódó szláv Settlersnek, vagy Simsnek lehetne nevezni, és itt a sötét kifejezés az éjszakát takarja, annak minden veszélyével. Mint a való világban, itt sem lehet számítani senkire és semmire.
A Gord egy egyjátékos kaland stratégia. A túléléshez építkezned kell, de a győzelemhez le kell győznöd a kapukon túli sötétséget. Ebben a sötét fantáziavilágban küldetéseket kell teljesítened, miközben egy olyan népet kell irányítanod, amelynek személyes történetei és jóléte dönt törzsed sorsáról.
Bogdahn
A hajnal törzse (Tribe of the Dawn) vezetőjét, Bogdahn-t irányítjuk. A királyunk azt szeretné, hogy több területe és vagyona legyen, viszont a körülöttünk levő területet a zsoldosok és a szörnyek uralják, és ezért kiküld minket az uralkodó egy kollégával, Edwyn-nel, aki minden lépésünket figyelemmel követi. A történet korrekt, és ezt vagy érdekfeszítőnek nevezhető jelenetekben, vagy állóképeken keresztül ismerhetjük meg. Ahogy növekszik a törzs területe, úgy egyre több karakter lép be a sztoriba, és így figyelni kell az állapotukra, és nem kizárólag egészségügyileg, hanem pszichológiailag is (sok másik stratégiában gyakori ez a játékmenetbeli elem), úgyhogy ha valaki túlzottan sok traumán esik át, akkor összerogy és beleőrül, mert egy idő után nem viseli el. A traumát okozhatja például egy ijesztő boss, vagy az erdőkbe egyedül kiküldés (ezért kell csapatosan). Az őrültség gyógyítható, de ehhez varázslat, vagy egy oltár kell. Az életerőt az erre specializálódott „kórházikók” javíthatják, és ne felejtsük, hogy a végleges halál is bekövetkezhet, így ha valaki egy fontosabb szerepben adja be a kulcsot, akkor joggal káromkodhatunk.
Egy felderítő vagy favágó például, de ezeket a szerepeket át lehet szabni. Nem kell az alvásra, éhezésre és szomjazásra figyelni, csak a kisebb csapatunkra (direkt így lett tervezve, hogy kicsi maradjon), akik elvégezhetik automatikusan azt, amire őket kiosztottuk. Persze idővel harcolni is kell, és ez is céljaink és mellékküldetéseink része lesz a fejezetek során, amik mindig bossfighttal végződnek. A játék elején viszont nem biztos, hogy a harc a legjobb megoldás, ugyanis arra is van példa, hogy egy ellenfelünknek feláldozhatunk akár egy gyereket is, aki milyen meglepő, de nem sokkal a kérdéses események előtt lép be a csapatba. Ezek erős morális kérdéseket feszegetnek, és nem mindenkinek lesz szíve arra, hogy gondolkodás nélkül megszabaduljon a kölyöktől, csak hogy neki könnyebb dolga legyen a későbbiekben, de ez amúgy az újrajátszhatóságot is erősíti: mi lenne, ha esetleg mégis baltát ragadnánk az áldozatvállalásunk helyett?
Edwyn
Az erdőkben nem csak hasznos dolgok vannak. A Gord hajlamos néha több bandányi megőrült embert hozzánk vágni, de vannak vadállatok, továbbá szörnyek is, de ha alapból a legkönnyebb nehézségi szinten próbálkozunk, ne tegyük… kivéve, ha valamilyen perverzióból kifolyólag ezzel a játékkal akarunk nyugisan építgetni. A játék nem tűnik olyan kiemelkedően nehéznek, és az építkezős, stratégiai elemek többnyire a megszokott módon működnek. Először is erőforrásokat kell gyűjteni, majd külön házakat építeni a védekezésre, a mágiára, a lakhatásra, a kraftolásra, a gyógyításra, illetve kényelmi okokból. Meg is lehet állítani a harcokat, ha esetleg át szeretnénk gondolni, hogy mit tegyünk, így a csaták nem teljesen nevezhetőek valós idejűnek, ám a konzolos frusztrációt igen. A teljesítmény nem teljesen stabil PlayStation 5-ön, és a kezelőfelület talán az elvártnál összetettebb.
Nem egyszer emiatt kissé pontatlan, szaggat az egész, és nem biztos, hogy konzolon érdemes játszani a Covenant.dev játékát. Maga a tény, hogy egy RTS-ről van szó konzolon, nem egyszerű a kettőt egymáshoz párosítani (pláne egy jó kamerakezeléssel, mert bizony az is hibázik). Ja, és a csapatunk tagjai gyakran egyszerűen csapnivaló útkereséssel bírnak, azaz nem nagyon találnak el könnyedén oda, ahova kellene. Más kérdés az, hogy a teljesítmény miképp akadozott itt-ott PlayStation 5-ön. Talán jobb ötlet lenne PC-n játszani, vagy legalábbis két eltérő értékelést adni a Gordnak…
Gordonramsay
A mindent eltakaró ködön túl megfelelően jó időjárási és megvilágítási hatások, továbbá korrekt grafika jellemzi a játékot, ami hangokban is jó. Elsőre nem szabad ítélkezni a Gordról, ugyanis kiemeli a mentális egészség kérdését is, amire nem minden játék szokott kitérni. Nem teljes áron adta ki a Team17, úgyhogy emiatt megfontolható a vétel az RTS-ek kedvelőinek. PC-n ez a játék egy hétfeles, de konzolon nem telljesen működőképes a felépítése miatt, így azon inkább hetes értékelést kap. A szláv mitológiára épít, így nem valami halálig ismételt alapra építkezik a Covenant.dev, továbbá jó újrajátszhatósággal rendelkezik, hiszen több forgatókönyvbe bele lehet nyúlni, így akár sokkal nehezebbé is tehetjük a dolgunkat, ha erre van kedvünk. Szóval nem mondható rossznak a Gord, ami képes lekötni a közönségét mindenféle játékon belüli mikrotranzakció, vagy battle pass nélkül is.
-V-
Pro:
+ Szláv mitológia
+ Újrajátszható, nem igényel sok „beletanulást”
+ Audiovizuálisan egyedi
Kontra:
– Konzolon a teljesítmény és a kezelhetőség nem a legjobb
– A karakterek útkeresése kissé gyenge
– Talán mégsem képes komolyabban kitűnni a többi játék közül
Kiadó: Team17
Fejlesztő: Covenant.dev
Stílus: stratégia, RTS
Megjelenés: 2023. augusztus 17.
Gord
Játékmenet - 7.7
Grafika - 7.8
Történet - 7.4
Zene/hangok - 7.6
Hangulat - 7.5
7.6
JÓ
Éjen innen, éjen túl