SOROZATKRITIKA – Az Ahsoka Dave Filoni Emmy-díjra jelölt animációs remekművének, a Star Wars: Lázadók méltó folytatása élőszereplős formában. A rajzfilm korábbi nagy rajongói újra találkozhatnak a szeretett karakterekkel és az jól ismert Star Wars-univerzummal.

A Star Wars Lázadók lenyűgöző fináléja után félbehagyott történeti szálakat most itt a lehetőség folytatni. Azonban a sorozat első két epizódja meglehetősen lassú tempóban halad, mivel időt szakítanak arra, hogy az újonnan csatlakozó nézőknek is bemutassák a Galaktikus Birodalom bukása óta eltelt eseményeket, a Ghost nevű hajó és annak személyzetének kalandjait.

A színészek teljesítménye elég változó

A sorozat egyik kardinális problémája, hogy az animált változatban a karakterek sokkal vibrálóbbak, élettel telibbek voltak. Filoni az érzelmileg visszafogott premier epizód mögött íróként és rendezőként egyesíti ismét Ahsoka Tano-t, Anakin Skywalker egykori tanítványát, most már lázadó vezetőként, hajdani társaival. Hera Syndulla, az ász pilóta és tábornok (Mary Elizabeth Winstead) és Sabine Wren, a mandalóriai művész és robbantási szakértő (Natasha Liu Bordizzo) egészítik ki a csapatot. Dawson játéka az eredeti, Ashley Eckstein által oly pezsdítően megformált karakterhez képest inkább csendes és „meditatív”, ami A mandalóri és a Boba Fett könyve epizódjaiban működött, amikor ő még csak Din Djarin rejtélyes jedi szövetségese volt. Azonban, mint sorozat főszereplője, ez az ábrázolás távolságot teremt a néző és a karakter között. Ezt csak tetézi Winstead és Bordizzo fakó és unalmas alakítása: a színésznők csupán ködös célzásokat tesznek múltbeli történésekre, de nem tisztázzák, mi okozta Ahsoka és Sabine közötti megromlott viszonyt. David Tennant visszatérése Huyang, a jedi oktatódroid szerepében sem növeli a történet mélységét, csupán állandóan okoskodik – helyenként viccesen, máskor inkább fárasztóan.

A sorozat első két epizódjában kiemelkedik Clancy Brown alakítása, aki újra megeleveníti Ryder Azadi karakterét: az egykor imperialista politikusból lett ellenálló vezért a Rebels sorozatban. Clancy Brown mély és árnyalt alakításával Ryder Azadiként egyben új réteget visz Sabine komplex karakterébe is. Sabine, aki, mint vonakodó hős, nem látja teljesnek saját győzelmét, és még nem találta meg helyét az Új Köztársaságban.

A látvány rendben van

Bár az újonnan csatlakozó színészek teljesítménye gyakran nem éri el a várt színvonalat, a vizuális megjelenés egészen lenyűgöző. Lothal bolygójának autópályai és tornyai, amelyek a Rebels sorozatban kulcsfontosságúak voltak, gyönyörűen lettek újrateremtve, ahogyan az ott bemutatott heroikus freskót is sikerült pompásan rekonstruálni. Az animatronikával életre keltett Loth-macskák hihetetlenül valósághűek és aranyosak, legyen szó arról, ahogyan megjelennek a mezőben vagy dorombolnak Sabine otthonában. A csillagtérkép, amely a második epizódban kerül bemutatásra, részleteiben is lenyűgöző, amit a sorozat zenei és hangi kísérete tovább fokoz.

Ahsoka harci jelenetei dinamikusak és magával ragadóak, a talajon és a levegőben egyaránt. Kiemelkedő jelenet, amikor Ahsoka két fénykardjával leleményesen semlegesíti egy egész droidcsapatot, majd éppen időben húzódik meg egy közelgő nagy robbanás elől. Ezen felül egy izgalmas fénykardpárbajt is bemutat, miközben Hera egy szállítóhajót üldöz, és itt kap segítséget egy újabb Rebels-ből visszatérő karaktertől, a ravasz Choppertől.

A galaxis rejtélyesebb szegletében kutatva…

A „Lázadók” sorozat abban a pillanatban ért véget, amikor űrbálnák magukkal rántották Thrawn admirálist és a fiatal Jedi, Ezra Bridgert egy még ismeretlen galaxisba. Filoni sosem volt rest, ha a Star Wars-univerzum rejtélyesebb szegletében kellett kutakodnia. Az Ahsoka sorozat is hasonló utakra készül, különösen azokra az ősi civilizációkra és Dathomir boszorkányaira fókuszálva, akik már a „Klónok háborúja” sorozatban is fontos szerepet töltöttek be. Ez az irány egyedi jelleget adhat az Ahsokának a másik élőszereplős Star Wars sorozatokhoz képest, és fókuszt vihet a galaxis misztikus és filozófiai alapjaira, ahelyett, hogy újra és újra Coruscant vagy Tatooine felé kalandoznánk.

A sorozat azt a kérdést behatóbban vizsgálja, hogy mit is jelent valójában Jedinek lenni. Ahsoka Tano, aki harcok során edződött és nőtt fel, valamint tanúja volt az eredeti Jedi rend bukásának, most, mint egy vándorló hős próbálja érvényesíteni a Jedi etikát, és mindezt egy olyan tanítvánnyal teszi, aki még az Erőt sem képes használni. A témához kapcsolódik Baylan Skoll karaktere is, akit a már elhunyt Ray Stevenson alakít. Skoll egy korábbi Jedi, aki zsoldosként dolgozik. Bár vörös fénykardot hord és az Birodalomnak dolgozik, mégis megőrizte a régi rendje iránti nosztalgikus érzéseit.

Hullámzó minőség

A sorozat akkor a legerősebb, amikor az univerzum misztikus aspektusaira koncentrál, nem pedig a mindennapi eseményekre. Az egyik mellékszál olyan témára fókuszál, amit már bemutattak A mandalóri egyik epizódjában, Az átváltozó cím alatt: sokan csak politikai különbségként kezelik a Galaktikus Birodalom és az Új Köztársaság közötti eltérést. A cselekmény egy kissé sablonos magyarázatban ér véget, miszerint a felelősök egyszerűen csak kapzsiságból cselekedtek, nem pedig azért, mert lojálisak lettek volna a Birodalomhoz. Ez a magyarázat eléggé egyszerűnek tűnik, különösen, ha azt hasonlítjuk össze azoknak árnyalt ábrázolásával, akik az Andor című sorozatban a Birodalomnak szolgálnak.

Az Ahsoka, a Disney+ új élőszereplős sorozata lehetőséget ad a Csillagok háborúja univerzumának mélyebb, misztikus oldalainak bemutatására. Ugyanakkor az első két epizód néhol elnagyolt, mivel a szereplők sok időt szentelnek arra, hogy a nézők tudását felfrissítsék azon eseményekről, amelyek a Star Wars: Lázadók animációs sorozatban történtek. Bár a látvány és az akciójelenetek lenyűgözőek, az új színészek játéka nem éri el azt a színvonalat, amit az eredeti sorozat szereplőgárdája nyújtott, és amely miatt Dave Filoni műve megérdemelten kapott folytatást.

-BadSector-