TESZT – Az első rész sikerei után szinte biztos volt, hogy folytatás érkezik, és mivel nem egy olyan játékról van szó, amit agyonhype-ol a bukásra méltó játékipAAAr, hanem egy olcsóbb, a 70 eurós standardnak bemutató termékről lehet örömmel beszámolni, mert a The Game Kitchen a nevükhöz méltóan jó dolgot főzött ki a 2019-es első rész után és egy pandémia közepette.

A Bűnbánó felébred, amikor Blasphemous 2-ben ismét hozzá csatlakozunk a Csoda elleni végtelen küzdelemben. Merülj el egy veszélyes új világban, amely tele van felfedezésre váró rejtélyekkel és titkokkal, és tépd át magad a szörnyű ellenségeken, akik közted és a küldetésed között állnak, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen a körforgásnak.

Bűn

Egy folytatásnak gyakran az lehet a hibája, hogy már ott elkényelmesedik: ugyanazt kínálja, csak kicsit kibővítve, vagy nem nagyon módosítva. A fejlesztők nem ezen az úton jutottak el a Blasphemous 2-ig (innentől a végéig csak B2-ként említve): jobban néz ki, mélyebb, tartalmasabb alkotásról van szó, ahol továbbra is könyörtelen módon magunk mögött hagyjuk az életerőnk és a buzgalmunk (Fervour) egy részét, amikor meghalunk. A bővülés a fegyvereinkre vonatkozik, ugyanis ezúttal nem kizárólag a Mea Culpa alkalmazható, hanem más van helyette (Rapier/Dagger; Praying Blade; War Censer – tőr, kard, balta), és mindegyiknek eltérő adottsága van, amelyek a bizonyos alkadályokhoz szükségesek, és ettől függően teljesen más játékmenetet kapunk, és ezek még fejleszthetőek is a mártírsági jelekkel (Mark of Martyrdom), fegyverként eltérő skillfával, buffokat, támadásokat, képességeket, és természetesen nagyobb sebzést biztosítva. A tőrrel a tükröket használhatjuk teleportként, a baltával a nagy harangok kongathatóak meg ajtónyitás céljából, a kard pedig a húsfalakat tünteti el.

Ezeken túl a puzzle-k is megemlítendőek, ahol időre meg kell húzni a karokat, hogy például a falra akaszkodjunk, teleportáljunk, vagy platformokat mozgassunk, mindezt nem mindig lassú tempóval, feltehetőleg reflektálva az első rész kritikáira. Akkoriban sem volt kritika a játék világára, és most sem lehet azt mondani Cvstodiáról, hogy felejtős. A vallásos bűn lényeken keresztül is történő ábrázolása miatt egy sötét, elnyomott területről van szó, gyakran tele a vérre, az áldozatvállalásra, a bűnbánatra, és a megtisztulásra vonatkozó témákat láthatjuk szinte mindenhol. A B2 nem takargatja, és talán jól is teszi, akárhová is teleportálunk, hogy össze tudjuk szedni azokat a képmásokat, amiket egy oltárba helyezve rögzített buffokat kapjon karakterünk. Ezeket lehet cserélgetni, így a nagy és a kicsi buffok segítségével lehet kísérletezni, és akár defenzíven is játszani: az egyikkel konkrétan vissza lehet teleportálni a városba, ám bizonyos kombinációk rezonanciát okozva erőteljesebb buffot eredményeznek.

Bánat

Úgyhogy már a kezdeti fegyverválasztáson is múlik, hogy miképp játszhatunk a B2-vel, és a kísérletezés erős eleme a játékmenetnek. Ugyanez elmondható a bossfightokról is, mert mit is érne a The Game Kitchen játéka nélkülük? Nem egyszerűek, de a mi eszközkészletünk is nagyobb. Használhatunk speleket is (de ez buzgalmat igényel, és a bűnünk megbánásáig az nem is töltődik újra, sőt, ahogy korábban is említve lett, csökken minden egyes halál után). A lényeg aztán mégis azon lesz, hogy a megfelelő időpontban kell a megfelelő fegyvert alkalmazni, szóval jó helyen kell lenni jó időben. A balta esetében már-már magától értetődő, hogy ez lassan támad, ám sebzése, továbbá hatóköre jelentős, míg a tőr gyorsan alkalmazható, ám nem okoz nagyobb sérülést ellenfelünknek, akikhez ráadásul sokkal közelebb is kell tartózkodnunk, viszont támadáselhárításra (parrying) egész jól alkalmazható.

De akármilyen fegyvert is használunk, el fogunk veszni a B2-ben, mégpedig szó szerint. Ennek pozitívuma viszont azt, hogy így fel fogjuk fedezni, hogy egyszerre mennyire szokatlan, ámbátor szép a környezet. Viszont idővel kissé idegesítő lehet, hogy nem tudjuk, merre kellene tovább menni, ami azért furcsa, mert egy részletesebb térképpel is rendelkezik a játék. Furcsa ezt leírni, de néha emiatt magunkra maradunk (talán ezért is dőlt el Metroidvania stílusba a folytatás). A harcok során ugyanígy. Ha négy, vagy annál több ellenfél támad ránk egyszerre, nem biztos, hogy megéri küzdeni velük, mert túlerőben lesznek (2D-ben pedig ping-pong ütnek és kábítanak el minket ide-oda, ha óvatlanok vagyunk). Ja, és érdemes felkészülni arra, hogy gyakran latin kifejezéseket használ a játék, így elsőre nem lesz tiszta, hogy mi mit is jelent.

A Csoda

A Blasphemous 2 egy kilencest is kaphatott volna, ha egy kicsit talán tisztábban ki lehetne silabizálni, hogy honnan hova kell menni az adott pillanatban, de hozzá kell tenni azt is, hogy ennek túlzásba vitele is ártana. A játék nem könnyű, de szép, hangulatos és stílusos, de elsőre meg kell tanulni, hogy az adott kifejezés alatt mit is ért, mert értelemszerűen nem latin, vagy abból derivált anyanyelvünk van, az angol pedig szintén más alapokon van. Ezt leszámítva jó vétel.

-V-

Kiadó: Team17

Fejlesztő: The Game Kitchen

Stílus: oldalnézetes akció-platformer

Megjelenés: 2023. augusztus 24.