FILMKRITIKA – A volt bérgyilkos, Robert McCall (Denzel Washington) Olaszországba vonul vissza, hogy menedéket találjon a múltja elől és új életet kezdjen. Amikor azonban a helyi maffiózók a barátait veszik célba, McCall nem tud tovább tartózkodni; úgy dönt, hogy közbelép és megmutatja, hogy a nyugdíjas élet nem törte meg a képességeit. A film egyszerre reflektál McCall bonyolult múltjára és komplex morális kódexére, miközben új rétegeket is hozzáad a már ismert karakterhez.

Van valami Denzel Washingtonban, mint igazságos bosszúállóban, ami egyszerűen kellemesen természetesnek és közvetlennek hat. Ezt az archetípust egész karrierje során tökéletesítette, és olyan akciófilmekben, mint A tűzben edzett férfi, A hét mesterlövész és A védelmező franchise első két része, összetetté tette a hibás múltú hősöket. A Kiképzés rendezőjével, Antoine Fuquával ismét együtt alkotó Washington még több réteget fedez fel Robert McCall-lal ebben a folytatásban, még akkor is, ha a film maga időnként nem tud olyan meggyőző lenni, mint a főhőse.

A „Védelmező” franchise, amely egy 1980-as évekbeli népszerű tévésorozat modern adaptációja, már az első két részével is mélyebb rétegeket fedezett fel a klasszikus akcióhősi archetípusban. Denzel Washington és rendezője, Antoine Fuqua, megmutatták, hogy a bosszú és igazságosztás nem mindig fekete-fehér kérdés, és hogy egy komplex hős is lehet több, mint csak egy puska és egy célpont. Az első film egy egykori fekete műveletek szakemberét mutatta be, aki egy lány megmentésére vállalkozik, ezzel egyúttal az orosz maffia egész hálózatát leleplezve.

A második részben Washington karaktere, Robert McCall, már egy Lyft-sofőrként dolgozik, de mikor egy régi barátja, Susan Plummer (Melissa Leo) brutálisan meggyilkolják, ismét visszatér a bosszú és igazság útjára. Az előző filmek által elhintett morális dilemmák és karakterrétegek tovább bővülnek ebben a harmadik részben, melyek Washington hosszú karrierje alatt megszokott kiválóságával kerülnek feldolgozásra.

A megváltás és béke elérhető-e?

Fuqua nem húzza az időt a harmadik rész alapozásával. A film egy véres jelenettel indul, ahol McCall több ellenséget tesz ártalmatlanná, majd váratlanul egy olyan megrázó esemény következik, amire még ő sem számított. Először láthatjuk, hogy az eddig mindig higgadt McCall arcára az elképedés és az aggodalom is felülkerekedik; Washington lenyűgöző módon, szavak nélkül is közvetíti ezeket az érzelmeket, ami még erőteljesebbé teszi a jelenetet. A történet ettől a ponttól kezdve új irányt vesz: míg az első két film inkább arra koncentrált, hogy McCall találjon egy célkitűzést magának és másoknak, ez a rész már azzal foglalkozik, hogy vajon van-e még esély a megváltásra és a békére.

Egy ideig úgy tűnik, hogy igen. Fuqua és a film operatőre, Robert Richardson, elmerülnek abban az olasz kisvárosban rejlő gyönyörű látványvilágban, ahol McCall menedéket talál. A hős is elkezdi befogadni az új kultúrát, amit meleg hangulatú beszélgetések során az ottani közösséggel is megoszt. Ám az életének másik oldala, a veszély, sosem távolodik el tőle: Emma Collins, a CIA ügynöke (akit Dakota Fanning alakít, és aki már gyerekként is Washingtonnal dolgozott A tűzben edzett férfi-ban) nyomozásba kezd utána, és még nem tudja eldönteni, hogy McCall a barátja vagy az ellensége. Washington és Fanning között továbbra is érezhető az a könnyed kémia, amit korábban A tűzben edzett férfi-ban bemutattak, és izgalmas látni, ahogyan a viszonyuk fokozatosan épül és valamiféle bizalom kezd kialakulni közöttük.

Fantáziátlan és buta ellenfelek

A történet későbbi részében felbukkannak az ellenfelek, de sajnos ezek a karakterek nem olyan érdekesek vagy összetettek, mint McCall vagy a többi főszereplő. Személyiségük felületes, és nem adnak okot intellektuális izgalomra, így csak újabb sablonos gonosztevőkként funkcionálnak, amilyenekkel már sokszor találkoztunk ebben a műfajban. A nagyobb gond az, hogy még gonoszságuk ellenére sem érezzük, hogy komoly kihívást jelentenének McCallnak. A film ezen szakasza nem éri el az első Védelmezőben látott izgalmas barkácsbolti összecsapás színvonalát, és az utolsó nagy összetűzés is kissé laposra sikerül.

Annak ellenére, hogy a filmnek vannak gyengéi, Washington továbbra is lenyűgözően hatékony akcióhősként. Amikor eljön az ideje, hogy leszámoljon egy ellenféllel, megszokott módon gyors, precíz és könyörtelen. Ha ez az utolsó alkalom, hogy McCall ikonikus stopperóráját magához veszi, akkor megérdemelt lezárás ez a karakter számára. Remélhetőleg azonban még több kihívás és bosszú vár rá a jövőben.

A film szolid, de nem túl kiemelkedő lezárása ennek az akciótrilógiának és hibái ellenére is méltó befejezése Robert McCall történetének, Washington pedig továbbra is elbűvölő, mint a dörzsölt, stílusos, okos és ugyanakkor kegyetlen igazságosztó. Reméljük, más franchise-okban, filmekben is láthatjuk majd hasonló karaktereit.

-BadSector-