TESZT – A Fort Solis egy friss narratív kalandot kínál, melyben az ígért izgalom és feszültség közepette egy idegen bolygón kalandozunk a főhős társaságában. Az interaktív történetmesélés terén bizonnyal akad néhány erőssége, de felmerül a kérdés: vajon a minimalista játékmenet elég indok-e ahhoz, hogy időt és erőforrásokat szánjunk erre a játékra? Olvass tovább, és derítsd ki!

A Fort Solis a Mars-szimulátorok növekvő kategóriájába sorolódik be. Ez a játék szinte kizárólag gyaloglásra fókuszál – hőseink a játékidő 99%-ában egyszerűen sétálnak –, és ebben a tekintetben nem kínál többet, mint például a Firewatch. De mi az, ami mégis kiemeli a tömegből? Egyrészt a lenyűgöző vizuális kivitelezés, másrészt pedig a híres szinkronszínészek, például Troy Baker, által életre keltett karaktere

Inkább interaktív történet, mint játék

A Fort Solis aligha nevezhető hagyományos értelemben vett játéknak; sokkal inkább egy interaktív, sci-fi környezetben játszódó thriller. Olyan ez, mint egy film, ahol időnként meg kell nyomnunk néhány gombot. Ugyanakkor az atmoszféra elmarad a nagyobb filmes produkcióktól, és ahogy a műfaj többi alkotásánál, a történet végigjátszása után kevés további teendőnk marad.

Az események a Marson bontakoznak ki, ahol megismerjük a történet két főszereplőjét, Jack-et és Jessicát. A két mérnök egy bányászati misszió tagjaként dolgozik, ám hamarosan sokkal baljósabb események részeseivé válnak. A helyzet kritikussá válik, amikor egy vihar során biztonsági riasztást kapnak a Fort Solis bázisról. Jack, aki nyaralási tervein töri a fejét, inkább úgy dönt, hogy nyomozni kezd, és ezzel egy tragikus eseménysorozatot indít el.

Noha a történet tempója felgyorsul, amint Jack beteszi a lábát a létesítménybe, az egész mégis valahogy lankadt marad. Minden narratív forduló, amellyel a Fort Solisban találkozunk, ismerős lehet más játékokból vagy filmekből. A történet nem rossz, de kiszámítható, és úgy tűnik, a fejlesztők nem tudtak ellenállni a klisék csábításának.

Furcsa designdöntések

Bár a játék egyik kulcsfontosságú eleme lehetne a feszült, izgalmas hangulat, ezt gyakran furcsa játéktervezési döntések árnyékolják be. A karakterek viselkedése például meglepően statikus: függetlenül attól, hogy milyen veszélyekkel vagy drámai eseményekkel szembesülnek, a párbeszédeken túl semmilyen módon nem reagálnak a körülöttük zajló eseményekre. Továbbra is komótosan sétálgatnak, akár baljós vértócsákat, akár halott kollégákat találnak.

Néha ugyan előfordulnak olyan scriptelt események, ahol a karakterek végre futásnak erednek, de ezek az esetek elenyészően ritkák. Jellemzően sokkal több időt töltenek azzal, hogy személyes naplókat böngésszenek, videofelvételeket nézzenek meg vagy mások személyes tárgyai között matatnak. És mindez akkor is így van, amikor a feszültség már elérné a játékmenet csúcspontját; továbbra is olyan komótosan mozognak, mintha csak egy történelmi emlékhelyet járnának be, nem pedig egy veszélyekkel teli környezetben lennének.

Az érzelmi hatás a nulla felé konvergál

A karakterek egydimenziós viselkedése és a fejlesztők által kialakított narratív struktúra miatt, még a kiváló szinkronizáció ellenére is, nehéz velük azonosulni. Vannak próbálkozások az izgalom és a veszteségérzet generálására, de ezek általában kudarcot vallanak; az érzelmi válasz, amit a játékosban kiváltanak, lényegében elhanyagolható. Még a játék befejezése is hiányérzetet hagy maga után, és nem sikerül igazán fokozni a feszültséget.

Ezt az állapotot tovább súlyosbítja a játékmechanikák szűkössége. A legtöbb interakció számítógépekkel, és a felvételekről szóló jelentésekkel kapcsolatos. Gyors reakcióidőt igénylő események is vannak, de ezeknek alig van valós hatása, ha nem sikerül időben megnyomni a megfelelő gombokat. Az események végig a fejlesztők által elképzelt irányban bontakoznak ki.

A játék nem kínál igazi fejtörőket vagy kihívásokat. Annyit kell tenni, hogy egy-két nyilvánvaló helyen található tárgyat összegyűjtsünk, vagy néhány kódot megtaláljunk ahhoz, hogy hozzáférjünk bizonyos terminálokhoz. Plakátok, transzparenszek, hang- és videónaplók, e-mailek gyűjtögetésével próbáljuk meg összerakni a háttértörténetet és az események okait, de még ez sem képes fenntartani az érdeklődésünket.

Pont a lényeg hibádzik

A fejlesztők láthatólag nem keveset dolgoztak a játék hangulatának és narratívájának kialakításán, mégsem sikerült a lényegi elemeket megfelelően átadniuk. A különféle interakciók, melyek lehetnének a játék szíve-lelke, semmilyen mértékben nem járulnak hozzá az összképhez. Ennek eredményeképpen monotonnak hat az egész, csakúgy, mint az állandó sötét folyosókon való mászkálás, ahol számítógépek és még több folyosó vár ránk.

A játék tempója a lassúságig fokozódik, és a végére az az érzésem támad, mintha az egész csak a játékidő mesterséges meghosszabbítását szolgálná, amit végül is sikerült körülbelül négy órára kitolniuk. Ha esetleg lemaradtál egy gyűjthető tárgyról, vissza lehet menni, hogy megkeresd, de mi értelme? A játék nem rendelkezik azzal az ízzel vagy vonzerővel, ami miatt visszamennénk.

A grafika általában szép és részletes, ami meglepő, tekintve, hogy csak egy 10 fős fejlesztőcsapat áll a játék mögött. Ugyanakkor akadnak olyan időszakok, amikor a képkocka-sebesség váratlanul leesik, és a gyors időzített események is ott maradnak a képernyőn, még akkor is, ha az adott jelenet már befejeződött. Bár a szinkronszínészek kiváló munkát végeznek, a lapos és fantáziátlan párbeszédek sajnos lerontják az összhatást.

A Fort Solis: Hiányzó elemek, elvesztegetett lehetőségek

Rajongója vagyok az interaktív drámáknak, de a Fort Solis még számomra is csalódás. A játék óriási potenciálja ellenére egyszerűen üresnek hat, és Troy Baker valamint kollégái erőfeszítése ellenére sem képes érzelmi kapcsolatot kialakítani a játékosokkal. Ez a játék még csak nem is egy popcorn-mozi, amit akkor élveznél, ha borzasztóan unatkoznál. Ez egy olyan élmény, amelynek vizuálisan nincs hibája, de annyira sekélyes és semmilyen a játékmenet, hogy semmilyen tartalmi indokot nem nyújt arra, hogy az idődet rááldozd.

-BadSector-

Kiadó: Fallen Leaf

Fejlesztő: Dear Villagers

Stílus: „Kalandjáték”

Megjelenés: 2023. augusztus 22.