TESZT – Minden bizonnyal csak azért készült ez a karakterhalmaz, mert a két színész hazánkban a mai napig ismert, és filmjeit kismillió televíziócsatorna játssza. Ebből adódóan ez úgy niche játék (rétegjáték), ahogy azt nem lehet másképp kifejezni: a rajongóknak tetszeni fog, de azon túl a beat’em up nem biztos, hogy sokaknak fel fogja kelteni a figyelmét. Az érdekesség? Az első rész öt éve, hogy megjelent.

Az afrikai hajótörés után Bud és Terence megmentenek egy falut a bűnözőktől, és egy banánnal megrakott tutajon hazafelé tartanak. De persze nem lenne Bud és Terence kalandja, ha minden a terv szerint menne.

Bud

Szóval a páros nem jut haza egyszerűen, és aki ismeri a páros filmeit (vagy amelyikben szólóban Spencer szerepelt), szinte megállás nélkül fog találni referenciákat, utalásokat a filmekre; például a Banános Joe dallam is elhangzik a SAB2-ben (mint mindig, majd a végén le lesz írva teljesen). A két főszereplő természetesen ugratja egymást, ahogy az elvárható, de más franchise-okra is utalnak a dialógusban. A játékmenet továbbra is főképp a beat’em up stílust követi, de lesznek pár puzzle-n túl minijátékok is (a sztoriban nem mindig csak öklünkkel és cipőnkkel küldjük padlóra az ellenfeleket, továbbá azon túl akár négyen is játszhatjuk ezeket), és jelenetekből sincsen hiány. Nem kell valami élőszereplős, vagy CGI-s dolgokra gondolni (előbbinél maximum a filmekből vághatnának be dolgokat, ugyanis Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli sajnos már nincs az élők sorában), hanem a játék grafikájával mennek, lent pedig megy a felirat. (És nem csak angolul játszható, hanem olaszul is, de ennek minősége csak később lesz említve… a másik két nyelv még a német, illetve a spanyol.)

Nem csak alaptámadásokat lehet bevetni, hanem erősebbeket is, amiktől ellenségeink elszállnak, de eközben a három részre bontott staminacsíkot is elhasználjuk. A két karakter eltérő tulajdonságokkal bír: Bud Spencer magától értetődő módon a lassabban mozgó, lendületből a földbe vágó karakter, míg Terence Hill sokkal inkább az akrobatikusabb játékmenetet képviseli. Nem véletlenül bukkan fel a másik főszereplő profilképe alatt a CPU, ugyanis nem muszáj egyedül játszani, hanem kooperatívan is lehet (sőt, ebben az esetben pláne ki lehet jelenteni, hogy ajánlott). Ha szólóban megy a SAB2, akkor pedig nem rossz ötlet váltogatni a két karakter között, mert így az eltérő helyzetekben jobban lehet alkalmazni a nyers erőt vagy a sebességet. Mindehhez egy direkt múltba nyúló, a nyolcvanas évek stílusát (valamelyest a 8/16-bit keverékét) kínálja látványra. Nem egy Unreal Engine 5, de nem is akar szép lenni, és emiatt nem lehet leszólni. A célnak megfelel, jól néz ki ahhoz, hogy a rajongóknak tetsszen, és végül ez a lényeg, hiszen ahogy már korábban ki lett mondva: ez mégis egy rétegjáték. Nincs mögötte hatalmas költségvetés, csak sok szenvedély.

Terence

A hangok esetében viszont már talán túlzás az, ahogy a filmekben hallott „főszereplő megüti az ellenfelét” hangeffekteket alkalmazta a Trinity Team. Ennek már a korából adódóan a minősége is furcsa, és a hangeffektek inkább hiányosnak hatottak (a hitelességre nincs panasz, inkább a mennyiség a megkérdőjelezhető). A szinkronnál nem lehet felhozni kritikának, hogy nincs magyar nyelv (a rajongókból ki lehet nézni, hogy megcsinálják). Az angol elfogadható, de az olasz khm… már nem biztos, hogy azonosulni lehet a két színész előadásával. Az olasz szinkron messze van a filmekétől, de a hangszínt eltalálták. Bud hangja olyan, amikor fel van idegesítve, Terence pedig a fiatal, trollkodó hangzást kapta.

A zenékre még egy pillanatra visszatérve: nem csak a filmek eredetijét használták, hanem néhány esetben feldolgozást is alkalmaztak (és igen, achievementet is lehet szerezni azzal, ha nemes egyszerűséggel a zenéket hallgatjuk, mert erre is lehetőségünk van). A sztori egészen jó, viszont maguk a küzdelmek esetében nem tűnik teljesen tökéletesnek az összkép. Talán az a baj, hogy nem eléggé tempós. Nem arra kell itt gondolni, hogy túlzottan vontatott, hanem inkább az a probléma, hogy a sebesség valamelyest lehetett volna gyorsabb is. Talán még a dobozoknál is ki lehetne emelni, hogy ezek mintha bugosnak hatnának. Nem egyszer történt meg, hogy ezek tologatásával sebződött a karakter. Az animációk jók, de ezt el is lehet várni a pixeles művészeti stílus miatt, így nincsenek érthetetlen ragdollok, vagy szokatlanul gépies mozgások. Néhol nem lehetett viszont folytatni a játékot, ami a checkpoint visszatöltését tette kötelezővé, szóval bár kevésbé bugos az első résznél, még mindig kissé problémás volt az élmény.

*pofon hangeffekt*

A Bud Spencer & Terence Hill: Slaps And Beans 2 értékelése objektív módon kissé lehetetlen. Aki rajongó, külön értékelést kap (ez már-már egyfajta running gag…), nekik legyen a játék hétfeles, anélkül pedig legyen egy hetes, mert el lehet vele tölteni az időt, és megfelelően korrekt élményt kínál a játék. Bár ott van a hajlam arra, hogy ez csak hatfeles, ennél azért többet érdemel, mert rétegjátékként szinte kifogástalanul teljesíti azt, amit a közönség elvár tőle. A két hős ezúttal is kismillió pofonnal intézi el a dolgát. És ezt mégis öröm látni.

-V-

Kiadó: Buddy Productions GmbH

Fejlesztő: Trinity Team

Stílus: beat’em up

Megjelenés: 2023. szeptember 22.