TESZT – A Space Force One lezuhan, és az NUSA (az új USA) elnökének, Rosalind Myersnek Night City legjobb zsoldosára van szüksége, hogy segítsen neki Kutyaveremből élve kijutni, mielőtt a helyi hadúr, Kurt Hansen megölné őt, és ezzel nemzetközi incidens történne. Songbird, egy FIA-ügynöknő és az elnök embere, V-t tartja a megfelelő embernek a feladatra, és gyógymódot is ígér a „Soulkiller” legyőzésére, de persze ez sosem ennyire egyszerű. Kutyaverem veszélyes hely, de az új társak még nagyobb veszélyt jelentenek. Elég bátor vagy ahhoz, hogy megmenthesd az elnököt és közben te is épségben maradj? Vagy a gyógymód csak egy golyót jelent az agyba?

Az első utunk Night City-be nem volt éppen ideális. Sokan szembesültetek is vele, mások csak hallottát már a történeteket: iszonyatos bughegyek jellemezték a megjelenést, széttárt karú NPC-kel, megakadt, teljesíthetetlen küldetések, tengernyi glitch, repülő autók – és nem a Blade Runner-es fajtából, és még sorolhatnánk. A Cyberpunk 2077 (2020) először olyan állapotban került piacra, ami minden gamert felháborított – a játék egyértelműen befejezetlen volt, és a kiadás siettetése az alkotók rovására ment.

Ugorjunk előre két évet, és itt az 1.5-ös frissítés. Még mindig sok a hiba, de már jobban hasonlít a legtöbb mai AAA játék kezdeti állapotához. Még mindig nem ideális, de közeledünk a célhoz. Ma már a 2077-et teljesen megújították a 2.0 frissítéssel, amely a Phantom Liberty, az első kiegészítő kiadásával együtt jelent meg. Ez már nem ugyanaz a játék, mint ami 2020 végén debütált, így mielőtt belevetnénk magunkat a kémthriller DLC-be, meg kell vizsgálnunk a Night City-ben történt újdonságokat.

Visszatérés a régi hősömhöz

Ugyanazzal a karakterrel folytatom a kalandokat, akivel korábban először vágtam bele Night City éjszakájába (bár új karaktert is indíthatsz az összes frissítéssel együtt), így elég egyszerű látni a változásokat, ha nehezebb is megbarátkozni velük. Az összes szintemelkedésem (közeledik az 50-hez) vissza lett állítva, így újra kellett osztanom a statisztikáimat és feloldanom a képességeket a megújult fákból. A statisztikáid határozzák meg, hogy a képességfákból mennyit érhetsz el, a maximális 20-as értékkel minden fa tetejére feljuthatsz – feltéve, hogy a szükséges képességeket megragadtad a felfelé vezető úton.

Az egyéni perkek sokkal izgalmasabbak, mert olyan képességeket is feloldanak, amelyek megváltoztatják a játékmenetet. Persze még mindig van néhány, ami alapvető statisztika-változtatás, vagy csak a puska visszarúgását csökkenti egy százalékkal, de az olyanok, mint a Focus, lelassítják az időt, amikor bizonyos fegyverekkel célzol, így némi állóképesség árán elérheted a kritikus fejlövést. Egy másik képesség minden fejlövésnél visszaállítja a Focus időzítőjét. Kombináld ezt a Gag Orderrel, ami késlelteti a többi ellenség riasztását, miután kiszúrt egy ellenség, ha megtámadod őket, és a Sensory Protocolnal, ami lelassítja az időt az új relikviafa észlelésekor, és máris gyakorlatilag láthatatlanná tetted V-t – feltéve, hogy egymást követő fejlövéseket tudsz leadni, mielőtt észrevennének.

Változások és választások

Persze, sokkal jobb érzés egy vadonatúj buildet létrehozni, és hiába fejeztem be a DLC-t 57. szinten, nem sikerült minden perket kipróbálnom, amit szerettem volna. Egy közelharci karaktert szeretnék létrehozni a jövőben, aki a katanával közelíti meg az ellenséget, golyókat ver vissza a katanával, és gyors támadásokat indít, hogy egyetlen csapással elintézze őket, mire odaérek. Háromszor játszottam már végig a játékot az évek során, és minden végigjátszás nagyon hasonlónak tűnt, de ez a változtatás sokkal érdekesebbé teszi a játékot, és inkább egy RPG-re emlékeztet, mint egy looter shooterre.

A DLC-ben nem sok lootot találsz a legyőzött ellenségekben. Megszerezheted a fegyvereiket, fejlődési szilánkokat kaphatsz némi gyors EXP-ért egy adott játékstílusban, és kézműves anyagokat, de a kiberkészüléked az, ami igazán számít. A ruházatod már nem határozza meg a védekezésedet, hanem a krómod – együtt a játékstílusod többi részével. Beépíthetsz egy kiberdecket néhány hasznos gyorshackért, vagy választhatod a Sandevistan OS frissítést az idő lassításához. Gyilkoláskor életerő-robbanást kaphatsz, karjaidat kettős sáskakarddá alakíthatod, feloldhatod a dupla ugrást és még sok más képességet. Természetesen a tested csak egy meghatározott mennyiségű kiberkészüléket bír el a szükséges perkek, szintek és képességek nélkül, így gyakran kell majd módosítanod ezt a rendszert, hogy az élvonalban maradj. Az értelmes választási lehetőségekkel jó munkát végeztek a fejlesztők, mert egyszerűen nem lehet mindent, mindenhol használni – nincs hova tenni őket.

A harc a játékmenet szempontjából nem sokat változott, de az alaprendszerek és mindaz, amit az imént tárgyaltunk körülötte, igen. Észre fogod venni, hogy a sprintelés már nem fogyaszt staminát, amely helyette szinte kizárólag támadásra használódik el – közelharcra és távolsági támadásra egyaránt. Még ha még mindig van is töltény a tárban, stamina nélkül nem fogsz tudni akkora kárt okozni. Ezt persze magasabb szinteken finomíthatod, javíthatod, akár több általános állóképességgel, akár csak kevesebbet fogyasztva, de a korlátaidat figyelembe véve kell stratégiát alkotnod, gyakran fedezékbe vonulva és újratöltve, amikor az állóképességed alacsony. Nem tudsz csak úgy mindent feltankolni és túlélni a gyógyító tárgyak halmozásával sem. A gránátok mellett van egy halom néhány gyógyító cucc, amelyeknek elég nagy a cooldownja (amíg nem használhatod ismét). Ettől Night City sokkal, de sokkal veszélyesebbnek tűnik a legtöbb utcasarkon beléd kötő bűnözőkkel, gyalogos és különféle verdákon, motorokon támadó bandatagokkal, bűncselekményekkel és rendőri brutalitással együtt.

A nevem V, csak V

Miután befejezted a történet egy bizonyos részét, kapsz egy hívást Songbirdtől. Ő elvisz Kutyaverembe, hogy megmentsd az elnököt egy adrenalinpumpáló, akciódús nyitányban – ami jobban emlékeztet egy hagyományos FPS-re, mint egy szerepjátékra – de utána az események kicsit lenyugszanak és belemerülhetsz a különféle nyomozást és a rejtélyeket is tartalmazó kémtörténetbe. Songbird a küldetés egy részénél elveszíti veled a kapcsolatot, és a következő feladatod FIA kémújoncként az, hogy megtaláld őt – elvégre még mindig nála van a gyógymódod. Solomon Reed (Idris Elba) és Alex Xenakis ügynöktársaiddal együtt So Mi „Songbird” (Christine Chang) nyomára kell bukkannod. Az izgalmas kémsztori során rengeteg csavarra és fordulattal találkozol, amelyek révén részben egy kémthrillerrel is van dolgunk, de az egész játék még mindig határozottan Cyberpunk.

A Phantom Liberty középpontjában valóban a karakterek állnak, és a legsürgetőbb kérdéseim a játék felé kevésbé arról szólnak, hogy hol van Songbird, hanem inkább arról, hogy ezek a „hihetetlenül szimpatikus” emberek hátba fognak-e szúrni a hazájukért. Lehetetlen tudni, hogy kiben bízzak, és minden döntésemet megkérdőjeleztem, még a kiegészítő kreditpontjai után is, sőt, még az alapjáték új befejezése után is. (Ami egyszerre érződik fogcsikorgatóan bosszantónak és ugyanakkor érzelmileg sokkolónak is. Ezt érzelmileg soha nem fogom kiheverni). A Cyberpunk 2077-nek egyértelműen van egy sajátos üzenete, de eltartott egy darabig, mire ezt igazán átéltem. A Phantom Liberty, bár önálló történet, mégis olyan jellege van, mintha ezeknek a témáknak és ötleteknek a kiterjesztése lenne, és ennek eredményeképpen kifejezetten erős itt is ez az üzenet.

Persze nem mindenki olyan „érzelmes” típus, mint én, és a Phantom Liberty eseményei és játékmenete ettől függetlenül lebilincselő. Nagy tétekben fogsz játszani, megpróbálsz egy pár netrunnert szóval tartani anélkül, hogy gyanút keltenél, és felveszed valaki más személyazonosságát, hogy Hansent átverd, anélkül, hogy észrevenné. Tényleg olyan érzésed lehet, mintha egy igazi szuperkém lennél… Hanem is „Bond, James Bond”, hanem „egyszerűen” csak V, a szuperhacker, aki kémmé vált.

Kutyaverem, Night City legdurvább része?

Az új terület, Kutyaverem, bár nem túl nagy, mégis sűrűn beépített, és egy sokkal egyedibb esztétikát kínál, mint a cyberpunk műfaj többsége, mely gyakran a japán esztétikát fetisizálja (az alap Cyberpunk 2077-es egyébként ebben különösen „bűnös”). Kutyaverem inkább egy futurisztikus, helyenként lerombolt, romos, poszt-apokaliptikus, máshol ultramodern Vegas-ra emlékeztet, kaszinókkal, szállodákkal és neonfényekkel megtűzdelve. Sajnálatos módon, a romvárosok és a stadion kivételével a terület elég lapos, ami kevésbé teszi izgalmassá a közlekedést, mint a játék többi részében található többrétegű városok, de viszonylag kicsi mérete miatt nem fogsz hosszú szakaszokon keresztül vezetni.

Mégis, imádom az esztétikáját, és az itteni küldetéseket sokkal tartalmasabbnak érzem, mint az alapjáték misszióit. Mr. Hands rögtön a kedvenc fixeremmé vált, főként mert a munkák, amiket ad, tényleg érdekesek. Már voltam nemzetközi bérgyilkos egy temetésen, segítettem néhány brazil kémnek feltárni egy összeesküvést, segítettem egy addiktot egy BD okozta személyiségváltozásból, buta, korrupt zsarukat mentettem ki a pácból egy Quention Tarantino filmjeit idéző küldetésben és még sok más érdekes feladatban is vettem részt. A Phantom Liberty minden egyes eleme gondosan kidolgozott, ami minden egyes másodpercét lebilincselővé teszi.

Azért vannak még néhány hibák, amiket orvosolni kell. Végül is, mi lenne Night City egy-egy földből előbukkanó cyberpszicho nélkül, aki időnként kényszeresen meg akar ölni, vagy egy járókelőből, aki kényelmesen átgyalogol a parkoló autódon, mintha mi sem történt volna? Vannak tehát most is bugok, de már közel sem olyan rossz a helyzet, mint régen. Ami a stabilitást illeti: én Xbox Series X-en teszteltem most a játékot és bár a maximumra tekert path tracingről lemaradtam – sőt a legfrissebb update-ben az alap raytracingből is visszavettek – de a látvány még így is megkapó. A menürendszer is helyenként elég kaotikus, ami abban jelentkezik, hogy előfordul, hogy elmész egy ripperhez, telepítesz egy új cyberdecket, és nem tudod visszahozni a szoftveredet, mert a gomb, aminek meg kellene nyitnia azt az almenüt, ehelyett bezárja azt. Egyszer felvettem egy egyedi mesterlövészpuskát, de csak gyors mentés és újratöltés után jelent meg a leltárban. Meg kell még azt is említeni, hogy bár most is nagyszerű a színészi játék (Keanu Reeves még jobb is, mint eddig, az sztár: Idris Elbáról már nem is beszélve) még mindig furcsa szünetek vannak bizonyos párbeszédek között, vagy előfordul, hogy több karakter beszél egyszerre. Ezek egy része bug, más része valószínűleg csak ügyetlenkedés.

Sokat tölt és néha mi is túl sok időt töltünk semmittevéssel

Számos kisebb hiba akad, amely elvonja a figyelmet, de a legnagyobb probléma, amely a fő küldetés során felmerül, a töltési idők hossza, míg a töltőképernyőt nézzük – legalábbis Xbox Series X-en. Steam Decken is teszteltem a játékot, ahol a valódi problémát az fps visszaesés okozta, amely a legutóbbi frissítés után jelentkezett.

Másrészt a történet miatt néha hosszasan kell várni az események előrehaladására. Bár a történet bizonyos szakaszában „úgy alakulnak” a dolgok, hogy egy kicsit mellékküldetéseket is kell végezni, de ezek hamar elfogytak számomra. Az egyik küldetés végén körülbelül 5 játékbeli napot kellett várnom a dolgok előrehaladására, és ez egyszerűen túl sok.

Ennek ellenére a frusztrációk elhalványulnak az elképesztő cyberpunk szerepjáték-élmény mellett. Bár elvileg ez a 2077 egyetlen bővítménye, nagy kár, mert szívesen látnék még többet, de ez egy kiváló hozzáadás az alapjátékhoz. A Cyberpunk 2077 körüli történet itt végre befejezettnek érződik. A legdurvább kezdetektől egy teljesen átdolgozott és teljesebb játékig, ez egy nagy utazás volt a CDProjekt Reddel. Szép munka volt, cyberpunkok.

-BadSector-

Kiadó: CD Projekt

Fejlesztő: CD Projekt RED

Stílus: Akció-RPG/kaland

Megjelenés: 2023. szeptember 26.