TESZT – Az Assassin’s Creed franchise név hallatán azonnal felcsillan a szemünk, hiszen az elmúlt 16 év során a játékipar egyik meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. A sorozat legújabb gyöngyszeme, az Assassin’s Creed Mirage, méltó tiszteletadásként hajol meg az első néhány AC epizód emléke előtt, újraélesztve a klasszikus lopakodó elemeket és a parkour iránti elköteleződést. A Mirage a 9. századi Bagdad varázslatos világába kalauzol minket, a szamarrai anarchia viharos időszakában, és Basim Ibn Ishaq mestergyilkossá válásának kihívásokkal teli útját követi, ahogy csatlakozik a rejtélyes csuklyás bérgyilkosok testvériségéhez. Xbox Series X-en és Steam Decken is teszteltük a játékot.

Technikai szempontból a Mirage még mindig nyílt világú játéknak minősül a felfedezési szabadság és a küldetések tetszőleges sorrendben történő teljesítése révén, ám az általános fejlődés és a kampány meglehetősen lineáris struktúrájú. A főszál a különböző területek felderítése köré szerveződik, ahol az Ősök Rendjének tagjait kell felkutatni és eltenni láb alól. Azonban nem egyértelmű azonnal, hogy kik ők, mivel kettős életet élnek és titkolják valódi identitásukat, így a nyomozói táblán lévő jeleket kell összeraknod és levonni a következtetéseket a következő lépéseidről. Aggodalomra semmi ok, ez nem egy Sherlock Holmes-játék, és a legtöbb detektívi munka a helyszínen található bizonyítékok gyűjtésére korlátozódik. A többi részt a játék elintézi helyetted.

Újra összehangban az „ősünkkel”!

A fő küldetések mellett számos melléktevékenység is vár ránk. A szinkronizáció koncepciója visszatér a Mirage-ban, ahol magas tornyokat vagy tereptárgyakat kell megmásznod, hogy felmérd a környezetet. Ezzel egyidejűleg gyors utazási pontokat is felszabadíthatsz. Külön elismerés illeti a Ubisoftot a Tales of Baghdad nevű, opcionális küldetéssorozatért, amelyek során véletlenszerűen találkozhatsz különböző polgárokkal, és segíthetsz nekik. Számomra kiemelkedő pillanat volt, amikor egy fiatal fiúba botlottam, aki a szökkenőugrást próbálta megtanulni, és némi bátorításra szorult a mester bérgyilkostól! A térkép többi része számos érdekességet kínál, köztük boltokat, kincsesládákat és ereklyéket.

A kampány teljesítése körülbelül 15 órát vesz igénybe, a választott nehézségi szint és a felfedezés mértéke függvényében. A 100%-os teljesítés valószínűleg 20 és 30 óra közötti időtartamot vesz igénybe. Ez magában foglalja azt is, hogy a párbeszédes jeleneteket az alapértelmezett sebességgel nézed-e végig, vagy átlapozod őket, miután elolvastad a képernyőn megjelenő szöveget. Néhány ehhez köthető apró vizuális buggal találkoztam, amelyek arra kényszerítettek, hogy újratöltsem a játékot a javítás érdekében. A játékmenet többi része zökkenőmentesen zajlott, a játék sosem omlik össze vagy fagy le.

Ismét lopakodhatunk és száguldhatunk a háztetőkön ezerrel

Az Assassin’s Creed sorozat egyik központi eleme mindig is a parkour volt, és a Ubisoft a Mirage-ben teljes erőbedobással hozza vissza ezt az elemet. A 9. századi Bagdad ezúttal az új játszóterünk, számtalan különböző építészeti struktúrával, ahol a tömegben lopakodhatunk, vagy rohanhatunk, lovagolhatunk és tevegelhetünk, mecsetek tetejére mászhatunk, hogy aztán leugorjunk onnan egy szalmaboglyába. Ugrálhatunk a háztetők között, harcolhatunk a sikátorokban, kötélen is közlekedhetsz, megmászhatod a magas tornyokat, és kitalálhatod, hogyan juthatsz be egy erődbe – többek között ezekre a lehetőségekre számíthatsz! Bagdad kompakt, városias térképmérete a Valhalla helyszínéhez képest nagyobb parkour szabadságot és sokoldalúságot biztosít. Sajnos a korábbi AC-címekből ismert hátsó és oldalsó ugrálások itt nem szerepelnek, így Basim nem fog egyetlen mozdulattal visszaugrani egyik helyről a másikra.

A másik ikonikus AC-mechanika, amit újra előtérbe hoztak, a lopakodás, és ezt itt maximálisan kidolgozták. Bár lehetőséged van arra, hogy a küldetéseket bármilyen módon megközelítsd, a lopakodás az, ami végső soron ajánlott és legkifizetődőbb – legalább is a játék- és sikerélmény tekintetében. Különböző rejtekhelyek vannak kényelmesen elhelyezve, az elhagyott istállóktól és üres padoktól kezdve a szénabálákon át a bokrokig. Ahogy haladsz előre a kampányban, számos hasznos eszközt is feloldasz a lopakodós játékstílus elősegítésére, köztük fúvódárdákat, füstbombákat és dobókéseket. A Mirage-ban Basimnak van egy Assassin’s Focus nevű képessége is, amivel nagyjából lelassíthatja az időt, kiválaszthatja a célpontokat, és egyetlen mozdulattal láncreakcióval gyilkolhatja őket – kicsit a 2010-es Splinter Cell: Convictionre emlékeztetve – és ez igencsak brutális lett.

Ütök, vágok, amputálok

Na de mi van akkor, ha nem akarsz az árnyak közül lopakodva lecsapni, és inkább mindenkit lekaszabolva vívod meg a csatáidat? Nos, Basim a testvériségnél kapott szakszerű kiképzést, és így határozottan ért a kardforgatáshoz. A könnyű és nehéz támadásokat az R1 gomb megnyomásával, illetve lenyomva tartásával hajthatod végre. Hangsúlyt kap a beérkező támadások hárítása az L1-gyel, vagy a blokkolhatatlan, piros színű támadások kikerülése a négyzet gombbal. A kitérés és a támadás állóképességet emészt fel, ezért figyeljünk oda ezekre az értékekre. Mivel a játék arra ösztönöz, hogy ne csak csapkodj, ezért gyorsan legyűrhetnek, ha egyszerre több ellenség támad rád, ezért jobban jársz, ha egyesével csalogatod elő az ellenséget egy párbajra, ha a harcot kedveled.

Az ellenségtípusok eléggé korlátozottnak találtam, összességében nagyjából csak két típus van. Az első csak egy egyszerű katonatípus, karddal, lándzsával vagy távolsági íjjal felszerelve, és elég könnyen elesik. Sőt, ha egyszer sikeresen hárítod őket, az teljesen kimeríti az állóképességi sávjukat, és lehetővé teszi számodra, hogy azonnali gyilkosságot hajts végre rajtuk. A másik ellenségtípus a nagyobb, nyersebb, páncélozott ellenségek. Szemből támadni őket hiábavalónak bizonyul, mivel a kardod nem képes áthatolni a nehéz fémpáncélzatukon, ezért vagy hátulról kell mögéjük fordulnod, hogy megtámadd a hátukat, vagy késeket kell a lábukhoz vágnod, hogy elkábítsd őket. E két fő archetípustól és az alkalmi ellenséges vadállatoktól (kutya, kígyó stb.) eltekintve nincs sok változatosság, ami elég nagy csalódás az előző részekhez képest – beleértve a klasszikusokat is.

Hősünk irányítása nagyjából rendben van, de más nyílt világú játékokhoz képest kevésbé folyamatos és gördülékeny. Nem feltétlenül fogsz elakadni a terepen, vagy ritkán fordul elő az is, mint az előző részekben, hogy bizonyos ugrásokat nem tudsz végrehajtani, de összességében Basim irányít

Fejleszd magad és a sólymodat!

A fejlődés itt más utakon jár, mint egy tipikus szerepjátékban, ugyanis nem találkozunk a megszokott szintlépési rendszerrel, ahol tapasztalati pontok gyűjtésével léphetnénk tovább. Az őrök megölése vagy az „egzotikusabb”, egyedi idegenekkel folytatott csaták nem jutalmazzák a játékost, kivéve a legyőzött ellenfelek holttestéről zsebelt különleges tárgyakat. Ehelyett a fő- és mellékküldetések sikeres teljesítése ad képességpontokat, melyek segítségével új képességeket szerezhetünk egy erre a célra létrehozott képességfán. Ez a fa három kategóriára szakad: Fantom, Trickster és Predator, mindegyik más és más célt szolgál. Az egyik fa például a láncos merénylet képességét teszi elérhetővé, egy másik a maximális elixírmennyiségedet növeli, míg a harmadik a madártársad, Enkidu képességeit fejleszti. Pénzt főleg az idegenek zsebtolvajlásával szerezhetsz, mely akció egy Quicktime esemény keretében zajlik (ez engem valahogy irritált, de szerencsére van lehetőség, hogy kikapcsoljuk), különböző ládák és edények fosztogatásával, valamint rejtett kincsesládák felfedezésével.

Ami a felszerelést és Basim legjobb felszerelését illeti, rendelkezésünkre áll egy főfegyver-, egy mellékfegyver-, egy talizmán-, egy páncél-, egy festék- és egy jelmezhely. A Ubisoft visszahozta Basim ruháinak festési lehetőségét, így kedvedre formálhatod megjelenését! Mind a fő-, mind a mellékfegyverek, valamint a páncélod passzív képességeket örökölnek, például kevesebb zajt kelt, amikor orgyilkosságot hajtasz végre az ellenséggel szemben, és ezeket a dedikált kovácsműhelyekben és ruházati boltokban fejlesztheted. Az „öltözék” slot teljesen kozmetikai, és csupán a kinézetedet változtatja meg anélkül, hogy a páncélod statisztikáit felülírná, ám bizonyos küldetéseknél egyes egyedi öltözékek álcaként is működhetnek.

Mintha tényleg a középkori Bagdadba csöppentél volna

A hangulatos zenei aláfestés még inkább magával ragad a játék világába, és megragadja az ősi Bagdad esszenciáját. A szinkronszínészi teljesítmény is kiemelkedő, a színészek hatékonyan közvetítik karaktereik érzelmi árnyalatait. Örömteli, hogy a Ubisoft visszahozta az arab nyelvet, mint szinkronhangot, én be is kapcsoltam (csak úgy, mint az Assassin’s Creed 2-ben az olaszt), mert, bár egy kukkot sem beszélek arabul, de nekem ez extra beleélést jelent. A párbeszédek jól megírtak, és bevonják a játékosokat a történet politikai intrikáiba és személyes drámáiba.

Vizuális téren a Mirage világa nagyszerű látványt nyújt. A bazár nyüzsgő utcáitól a Kerek Város buja kertjeiig minden helyszín egy műalkotás. A történelmi pontosságra való odafigyelés dicséretes, az építészet, a ruházat és a tájak aprólékosan újraalkotottak. A játék fényeffektjei, időjárási átmenetei és karakteranimációi lélegzetelállítóak, így az ősi világ felfedezése igazán magával ragadó élményt nyújt. A karakterek arcanimációin azonban lehetne még dolgozni – ez felháborodást is okozott a Reddit-felhasználók körében.

Teljesítmény szempontjából az Assassin’s Creed Mirage kitűnően teljesít Xbox Series X-en (ahol a játékot leginkább tesztelték), PlayStation 5-ön, és Steam Decken is; semmi különösebben kiemelkedő vagy borzalmas nincs benne, egyik platformon sem. A kezdeti betöltési idők nem mondhatók szupergyorsnak, hiszen egy friss indítástól számítva 15 másodpercig tartanak. PS5-ön a DualSense Controller funkcióit alig használják ki, leszámítva a harc közbeni rumble funkciót. A játék ugyan kínál magas képkockasebességet és minőségi módot is, de még az előbbi sem képes mindig stabilan tartani a 60 fps-t.

Ami a Steam Deckes teljesítményt illeti, az azért elég hullámzó, és Bagdad belvárosában, egy nagyobb tömeg közepette bizony le-leesik az fps 28-tól kezdve akár 24-re is (Medium beállításokkal), míg gyérebb tömegben, a szabadban, vagy egy épület falai között olyan 40 fps körüli teljesítményre számíthatunk.

Mint minden Ubisoft-cím, a Mirage is a klasszikus kurzoros stílusú menüvezérlést alkalmazza, a kontrollert egérkurzorrá alakítva – nem rajongok ezért… Vannak mikrotranzakciók is, de ezek a korábbi játékokhoz hasonlóan csak kozmetikumok, amelyekkel megváltoztathatjuk a karakterünk, lovunk vagy páncélunk kinézetét. Szerencsére nincs pay-to-win mechanika, és az összes ilyen kozmetikumot meg lehet találni és ki lehet érdemelni a játékban, ha eléggé keresgélsz.

Vissza a gyökerekhez

A Mirage-ban emellett három különböző nehézségi szint áll rendelkezésre: könnyű, normál és nehéz, melyek bármikor módosíthatóak a beállítások menüjében. A játék általánosságban véve nehezebb, mint a klasszikus részek (amelyekhez inkább hasonlítható), így a normál nehézség itt valóban „normális”, érdemi kihívást nyújt, a „nehéz” pedig kimondottan az. A fejlesztők szerencsére olyan lehetőségeket is beépítettek, mint a garantált zsebtolvajlás, a célzássegítő, és a megszokott Assassin’s Creed színszűrő bekapcsolásának lehetősége. Természetesen a menü narráció és a felirat méretének, színének, hátterének és sok másnak a változtatási lehetősége is benne van.

Nem tréfált a Ubisoft, amikor azt ígérte, hogy az Assassin’s Creed Mirage révén a sorozatot visszahozza a gyökerekhez, hogy így a régi rajongók kedvében járjanak. Annak ellenére, hogy nem forradalmasítja a franchise-t, mégis az AC-sorozat szakértelmével repíti el a játékosokat egy élettel teli Bagdadba, és egy igazán magával ragadó történetet mesél el a sorozat egyik legkedveltebb bérgyilkosának szemszögéből.

-BadSector-

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Ubisoft Bordeaux, Ubisoft Montreal

Stílus: Akció-kaland, open world

Megjelenés: 2023. október 5.