TESZT – A Nintendo meg merte lépni ugyanazt, amit másfél évtizede a Nintendo DS-en, majd pár évre rá a Wii-n is megtett: miközben a játékipar többnyire kilépett a 2D-ből, ők egy új Mario-játékot valósítottak meg ebben a stílusban.

Most újra ezt tette a japán cég, ám most egy kicsit csavart a formulán. Mint ahogy a New Super Mario Bros., úgy most a Super Mario Bros. Wonder is remek eredménynek örülhet, igaz, mint minden más, úgy ez sem tökéletes.

Good

Már 38 éve, hogy megjelent a Super Mario Bros., ami teljesen megreformálta az oldalnézetes platformereket: nulla képernyők közötti átmenet (az MSX-es átiraton volt ilyen), gyors tempó, emlékezetes zenék, és a korszakhoz képest kiváló játék volt (nem véletlenül bukkant fel utána egy halom „sárgakazettán”). A második rész Doki Doki Panicos kitérője után a harmadik rész mindenben felülmúlta a nagypapát, majd a 4., a Super Mario World (amit hosszú ideig Super Mario Bros. 4-ként hívott a N, így jogos a név…) Yoshival és a 16-bites SNES-sel új szintre emelt mindent. Persze aztán Mario is átment 3D-re (’96, Super Mario 64: a technikai korlátok ellenére is korszakalkotó), és ilyen műfajban is láthattunk vele abszolút 10/10-es játékot (a Super Mario Galaxy és a Super Mario Odyssey ilyesmi, de az előbbi főleg). Ehhez képest visszalépésnek hathat, hogy a Nintendo Switch naplementéjében megjelenik egy 2D-s játék, de mégsem az. Tény, hogy a történet nem erős pont (sosem vlt az: a virágkirályságban Mario és a többiek Florian herceggel visszaszerzik „búzel”kastélytól – mert igen, egyesült a kastélyával – a csodavirágot). Az imént említett csodavirág az, ami változtat a formulán, amiből amúgy kivették a visszaszámláló órát (ez nem tekinthető negatívumnak).

Ahogy haladunk a pályákon, lesznek virágok, amik néhol direkt titkos helyekre vezető pontokon lettek lerakva, de mindig van egy-két szavuk. Ám ahogy összeszedjük a csodamagokat (a Wonder Seedekből legtöbbször nem csak a pálya végén van egy, hanem elrejtve még néhány), úgy haladunk előre a sztoriban, és a csodavirág (Wonder Flower) ha felbukkan, úgy borul a fejére a pálya. Például van egy olyan pálya, ahol giliszta módjára haladó csövön állhatunk, miközben kissé LSD-s stílusban történnek körülöttünk az események. 12 karakter van amúgy, de Nabbit és a Yoshik szolgálnak könnyű módként (ám cserébe nem tudnak átalakulni a powerupokkal, ahogy Mario képes elefánttá válni, így vizet locsol, egy seggest tolva pedig töri a blokkokat). Ha ennyi karakter van, nem csoda, hogy négyen kooperatívan is játszhatunk, de az első játékost fogja követni a kamera, így ha a többiek nem figyelnek, meghalhatnak, ha képernyőn kívül találják magukat. A Super Mario 3D World buborékos megoldása ehhez képest jobb: így meg lehetett menekülni attól, hogy életeket bukjon valaki.

Excellent

A játékmenet a csodacsavaron kívül amúgy teljesen klasszikus, mert ezen nem változtatott a Nintendo, igaz, az ellenfelek és a powerupok esetében vannak újítások. A korábban már említett elefánton kívül a buborékos virágot harcra és platform-segítségként egyaránt alkalmazni lehet, de ha esetleg alagutat fúrnánk, van egy ilyen gomba is. Ötletes, és mindemellett bájos játékról van szó: akik a Piranha Plantek (a csőből kijövő növények) énekétől nem dobnak egy hátast, lelketlen fráterek, mert eléggé aranyos, meg ezt leszámítva hangulatos az egész, sőt, valamelyest stratégiai is, ugyanis kitűzőket (badge-eket) is lehet használni, amik segíthetnek nekünk. Például van egy olyan, ami a felkiáltójeles platformokat mind megjeleníti (ám volt példa arra, hogy ez egy Wonder Seed-titkot eldugott emiatt), vagy akár ha lepottyannánk a pályáról, van egy olyan, ami visszaugraszt minket. Sok opció van, és rengeteget lehet szerezni a játék során, amihez kell egy kis idő, ha mindent meg szeretnénk csinálni, és nem ismerjük, hogy hová dugta a Nintendo a titkokat (így minimum 10 órával kell számolni egy 100% végigjátszáshoz, anélkül is pedig 7-8 talán, ha nem vagyunk olyan profik).

A környezetek változatosak és hozzák a franchise stílusát és báját, és zeneileg is több visszabiccentés van a múltba, miközben modernnek hangzik minden, de azért az ugrás hangeffektje kissé furcsa. Ez pedig személyes kákán csomó keresése, de a legtöbbször felbukkan valami pozitív, ha például legyőzünk egy ellenfelet (Good, Excellent, ilyesmi, ezért ezek a leadek), vagy ha befejezünk egy pályát. Bár tény, hogy időnként el kell ismerni a munkát valamilyen dicsérettel (különben lélektelen szükségszerűségként fog érződni), de ezzel talán túlzásba vitte a Nintendo. Kihívásra szánt pályákból sincs hiány (Wiggler Race – teljesítsük mihamarabb, Badge Challenge – kitűzőért teljesítsük ezeket, KO Arena – üssünk ki mindenkit, Search Party – rejtett érmék keresése), de mindenesetre ki kell jelenteni: ha a Wonder Flower nincs a játékban, lehet, hogy a játék nem lenne sokkal több egy New Super Mario Bros. címnél. Ha ez nincs, akkor az értékelés maximum egy hetes, hét és feles lenne.

Wonderful

A Super Mario Bros. Wonder lazán megérdemel egy kilencest. Ez nem Nintendo fanboyizmus, hanem el kell ismerni, ha egy játék szórakoztató, hangulatos, és tetszetős. A Nintendo játéka pedig ilyen. Talán a co-op kissé visszafogja a kivitelezése miatt, meg talán túl sokszor van szöveges pozitív visszajelzés, de ezek olyan hibák, hiányosságok, amik másnak talán fel sem tűnnek. És így tényleg ennyit kell csak mondani, hogy ez egy jó játék.

-V-

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: Nintendo

Stílus: 2D-s platformer

Megjelenés: 2023. október 20.