FILMKRITIKA – A Harry Potter-filmek rendezőjének új alkotása, A fájdalom ügynökei egy merész keresztezése kíván lenni a Wall Street farkasa pénzügyi romlottságának és „Erin Brockovich” társadalmi elkötelezettségének. Ez a Netflix gyártású film az opioid-válságot veszi górcső alá egy szórakoztató, de mégis mélyreható dráma keretein belül. Azonban a történet ellentmondásos céljai között vergődve, nem teljesen sikerül sem az orvosi sales-világ kíméletlen dinamikáját, sem a társadalmi igazságosság elégtételét maradéktalanul vászonra vinni.

Hogyan készíthetünk szórakoztató szatírát az ópiátválságról? Lehetséges ez egyáltalán? És etikus is? David Yates rendező (aki a Harry Potter sorozat után most tér vissza), Wells Tower forgatókönyvíró, Emily Blunt főszereplő, és a Netflix együttes erővel keresik a választ ezen kérdésekre ebben a filmben. Az alkotás célja, hogy egy gyors tempójú gyógyszeripari leleplező dokudrámát hozzon létre, mely egy Scorsese-féle igaz történeten alapuló bűnügyi drámával van ötvözve. Ez a formula egy bizonyos mértékig működik. Emily Blunt erős alakítása próbálja elvinni a hátán a filmet, amely egyaránt szórakoztató és elgondolkodtató, bár a történeti elemek és konfliktusok néha ellentmondanak egymásnak.

Amikor a „hálapénz” kicsit mást jelent…

A forgatókönyv Evan Hughes 2018-as New York Times cikkéből és a következő könyvéből merített inspirációt, amely egy kis gyógyszeripari vállalat 2010-es évekbeli emelkedését és bukását meséli el, a Subsys nevű erős fentanil-alapú ópiát fájdalomcsillapítót felíró orvosok megvesztegetése révén. A fájdalom ügynökei azonban nagyobb mértékben fikció; Tower átnevezi a szereplőket és az eseményeket Arizonából Floridába helyezi, lehetővé téve Yates számára, hogy bemutassa a lakókocsiparkok elhagyatottságát és környezethez kapcsolódó kiüresedett életérzést. A film egyik központi karaktere Liza Drake (Blunt), egy anyagi gondokkal küzdő egyedülálló anya. Liza számára egy Subsys-szerű gyógyszer értékesítési pozíciója lehetőséget kínál a gazdasági kilábalásra, miközben egy morális mocsárba is taszítja.

Liza egyszerre erős karakterű, szenvedélyes, ravasz és együttérző, aki nem fél bevetni néhány piszkos trükköt, különösen, amikor lánya élete a tét. A karaktert Erin Brockovich inspirálta, akit Julia Roberts alakított Steven Soderbergh 2000-es jogi drámájában, amely egy munkásosztálybeli nő küzdelmét mutatja be egy olyan vállalattal szemben, amely mérgezi az embereket az élelmiszerlánc alján. Liza azonban egyben Jordan Belfort karakterére is hasonlít – a Leonardo DiCaprio által alakított figura Martin Scorsese A Wall Street farkasa című filmjében, amely a sales kultúra egyik legmeghatározóbb alkotása. Belfort-hoz hasonlóan, Liza karaktere is azt a célt szolgálja, hogy a nézőknek betekintést adjon ebbe a zavaros világba.

Először vetkőzött, aztán marketinges ruhát húzott fel

Liza kezdetben egy sztriptízbárban dolgozik, ahol találkozik Pete Brennerrel (Chris Evans), aki egy Zanna nevű gyógyszeripari startup értékesítési képviselőjeként tevékenykedik. A cég gyorsan ható fentanil formulájával próbálkozik, melyet a felhasználók a nyelvük alá fújhatnak, és amit a filmben Lonafen néven említenek. Pete felismeri Lizában azt az intuitív képességet, hogy az embereknek pontosan azt adja, amit akarnak, és állást ajánl neki.

Liza, részben lánya orvosi számlái miatt, melyeket a furcsa agydaganata kezelésére halmoztak fel, elfogadja az ajánlatot. Pete rögvest „feljavítja” Lizának az önéletrajzát hamis orvosi végzettségekkel, és bemutatja a Zanna különc alapítójának, Jack Neelnek (Andy García). Amikor Liza önéletrajzát átdolgozza, Pete a „PHD” betűket firkantja a papír sarkába. Liza tiltakozik, mondván, még a középiskolát sem fejezte be, de kiderül, hogy ez pontosan az, amit a Zanna keres az értékesítőiben: „szegények, éhesek és buták” (angolul „poor, hungry, and dumb”).

Pete két dologban nem téved, de abban mindenképpen, hogy Liza semmiképp sem buta. Találékonysága és bája tökéletesen összhangban van Pete könyörtelenségével. Gyorsan felkapaszkodik a ranglétrán, és megmenti a céget azzal, hogy meggyőzi Petet, hozzanak létre egy olcsóbb változatot azon „előadó programokról”, amelyeket más gyógyszeripari cégek alkalmaznak orvosok toborzására a termékeik felírásához. Ezen pezsgős, szponzorált napokon kulcsfontosságú orvosok kapnak fizetést cserébe azért, hogy beszédet tartsanak társaiknak és ügyfeleiknek. Ez egy jogi szürkezónában működő, álcázott hálapénz formája; Pete szerint a rizikó megéri, mert a vétkes cégek csak egy enyhe bírságot kapnak, ha lebuknak.

A gyógyszer droggá válik

De a nagyarányú megvesztegetés természetesen nem tartható fenn hosszútávon. Abban az időszakban, amelyben A fájdalom ügynökei cselekménye zajlik, a fentanil-alapú gyógyszerek csupán a késői stádiumú rákbetegek fájdalomcsillapítására voltak jogilag engedélyezettek, mivel a gyógyszerek veszélyesen függőséget okozó hatásai nem jelentettek elsődleges aggodalmat. Neel azonban növekedési terveket sző a cég számára. Ez új piacokat jelent, ami azt is magával hozza, hogy az orvosokat rá kell beszélni, hogy ezeket az erős ópiátokat azoknak a betegeknek írják fel, akiknek nincs rájuk szükségük. A túladagolások száma megugrik, és Liza, aki már egy jómódú marketingvezető, egyre mélyülő lelki válsággal küzd.

A fájdalom ügynökei forgatókönyve gyakran kéri meg Blunt-tól, hogy változtasson a színészi megközelítésén, és ez az ő karizmájának és remek színészi képességeinek bizonyítéka, hogy ezt olyan simán kezeli. Ugyanolyan öröm nézni, ahogy először lép színre egy sztriptíz bárban, erotikus vonzerejét használva, mint ahogy az anyjával (Catherine O’Hara) egy lepukkant motelszobában eszmecserét folytat, vagy céltudatosan és ravaszul győzi meg gyógyszeripari marketinges kollégáit valamilyen újabb trükkös módszerről, és ahogy végül egy morális ébredésen megy keresztül.

Evans a hős Amerika Kapitány karakterétől eltérő, gátlástalan, erkölcstelen szerepben látható, amely nem igazán illik hozzá. Már játszott hasonló karaktert a Tőrbe csalva című filmjében, de A fájdalom ügynökei túlságosan is harsány a legtöbbször finomabb színészi eszközökkel élő Evans számára. A legjobb jelenetei Blunt-tal azok, amikor Pete hol szándékosan bunkó, macho stílusban, hol óvatosan próbálja megközelíteni Lizát romantikus szándékkal, Liza pedig félvállról visszautasítja.

A harmadik fontosabb szereplő Andy Garcia, akitől már láthattunk jobb alakításokat is. Ebben a filmben egy arrogáns nagyvállalati vezetőt játszik, aki időnként teljesen kiborul, máskor pedig próbál szimpatikus vagy barátságos lenni, de karaktere valahogy mégsem áll össze teljesen.

Időnként szellemesen szatirikus, máskor viszont túl didaktikus

A fájdalom ügynökei esetenként túlságosan is egyértelmű és tanítói hangvételű. E mellett nem ás elég mélyre a gyógyszeripari vállalatok etikátlan gyakorlatainak bemutatásában, és nem közelíti meg kellő komolysággal az opioid-válság témáját. A film vége felé a történet egyre összecsapottabbá válik, és nem sikerül teljes mértékben kibontakoztatnia a karakterek bonyolult helyzetét sem.

A fájdalom ügynökei jelentős hibái ellenére is egy fontos film, amely szatirikus hangvételű, és fontos kérdéseket vet fel a gyógyszeriparról és annak hatásáról a társadalomra. A film fő fókusza a gyógyszeripari vállalatok felelőssége az opioid-válság kialakulásában, és a betegek által elszenvedett tragédiák. Egyben valahol elszomorító képet is fest az egészségügyi rendszerről, amely nem képes ellenállni a gyógyszeripari vállalatok nyomásának, és megvédeni a betegek érdekeit, mivel túlságosan is a profitra összpontosítanak az emberi életek rovására.

-BadSector-