FILMKRITIKA – Halloween környékére újabb apácás horrorfilm látott napvilágot – ezúttal a Netflixen és semmi köze a Démonok között franchise-hoz, vagy Valak démon történetéhez Az apáca I-II-ből. A halál nővére egy spanyol horrorfilm (magyar szinkronnal) a Netflixen, amely egy fiatal novíciátust követ, aki a második világháború pusztításai után újjáépített kolostorba érkezik, hogy a 40-es évek végi Spanyolországban lányiskolaként szolgáljon. Narcisa nővér gyötrődő kétségei, hogy apácaként Istennek szentelje magát, egyszerre erősödnek meg és kérdőjeleződnek meg, amikor megpróbál segíteni egy furcsa látomásoktól gyötört diáklányon.

Narcisa nővér (Aria Bedmar) egy évtizeddel azután érkezik egy spanyol kolostorba, hogy hírhedt lett, mint kislány, aki állítólag látomást látott Szűz Máriáról. A hírneve megelőzi őt, ami azt jelenti, hogy a nővérek túlságosan is hajlandóak siettetni az Istennek tett fogadalmát; őszintén szólva, ő inkább nem sieti el a dolgot, és inkább megfizeti a tartozását, mert nem teljesen biztos benne, hogy el akarja kötelezni magát erre az apácai életre. Addig is tanítani kezd a zárdához tartozó iskolában, amely a diákjait is túl soknak tűnő házimunkával foglalja le. Bár Narcisa nővér érzékel néhány természetfeletti dolgot a környezetében – egy bútordarabot, amely mintha magától mozogna; néhány véres látomást, amelyek talán hallucinációk, talán nem -, világossá válik, hogy az egyik diákja többet tapasztal, és megpróbál segíteni ennek a problémás lánynak, és látni, amit ő lát. Eközben Narcisa nővér a horrorfilmekben megszokott sötét titkokra bukkan, amelyek a kolostorokat sújtják.

„Nem vagyok én apáca…”(Zalatnay Sarolta)

…vagy legalábbis nem AZ Az apáca, amelyik a Démonok között sorozathoz tartozik és egy apáca alakját felvevő, Valak nevű démon rendetlenkedéseit követi. Bár ez a mostani film Netflixes, de ha inkább Az apáca II-re vagy kíváncsi, mert például nem láttad a moziban, akkor most az HBO Maxon 4K-ban megnézheted. Érdekesség viszont, hogy A halál nővére szintén egy (másik) franchise része, és a rendező Verónica című horrorfilmjének többnyire önálló előzményfilmjeként funkcionál. Narcisa nővér neve alapján a mozirajongók az 1947-es Fekete nárcisz című klasszikusra is gondolhatnak, bár az a pszichológiai thriller nélkülözi ennek a filmnek a természetfeletti vonásait. Az 1991-ben játszódó Verónica-ban (amely szintén a Netflixen látható); Narcisa nővér már idősebb, és egyébként spoliermentesen annyit elárulunk, hogy egy rövid jelenetben ez az idősebb Narcisa ebben a filmben is felbukkan.

Zombis horrorrendező az apácás horrorokban is otthonos

Paco Plaza rendező valószínűleg a [REC] című, „talált filmes” zombifilm-sorozatról ismert. (Az elsőből az Egyesült Államokban Quarantine címmel készítettek egy remake-et, nálunk valószínűleg Karantén címmel kell keresni.) A halál nővérének történetét ehhez képest sokkal konvencionálisabb keretbe foglalták, bár a filmet egyfajta művészi megoldással 1,33:1 képarányban vették fel (szóval ne csodálkozz, a 4K-s felbontás ellenére két hatalmas csíkot látsz a képernyő szélein), ami az ábrázolt korszakban készült filmeket idézi, Plaza pedig gyakran használja a régi kolostor folyosóit, ajtóit és árnyékait, hogy még jobban összeszűkítse a keretet, ablakokat teremtve az ablakokban, és a fenyegetés zárt érzetét kelti.

A film hangulata megegyezik Narcisa nővér nyugtalanságával; őt istenadományként és a katolikus hit fiatalos megújulásának jeleként kezelik, miközben titokban kételkedik abban, hogy megérdemli-e ezt a megnevezést, vagy egyáltalán alkalmas-e a zárdára (bár elég jámbor ahhoz, hogy az önostorozást és a böjtöt kipróbálja a régi zárdában). Konfliktusának (amely egyébként nem sokban különbözik Taissa Farmiga karakterétől az Apáca-filmekben) leginnovatívabb aspektusa az a jelenet, amelyben Narcisa nővér komor-ironikus látványt nyújtva megpróbál meglátni egy kísérteties alakot, akiről a legzűrösebb kislány tanítványa mesél neki. Bár a novíciusnő a zárdában töltött ideje alatt más hátborzongató látomásokat és rémálmokat is átélt már, nem képes azonnal meglátni ezt a fajta szellemet, ami a diákot kísérti. Ez a figura visszakapcsolódik a háborús atrocitásokhoz, amelyek megkérdőjelezhetik az egyház saját gyakorlatát, így a film igencsak kritikusan mutatja be, hogy az ilyen vallásos intézmények hogyan áshatják alá azt a hitet, amelynek megőrzésében segíteniük kellene.

Korrekt és stílusos kis másfél órás horror, bár a műfajt nem forradalmasítja

A történet többi része eléggé szokványos, legalábbis papíron: a szerencsés apáca szörnyűséges dolgok után nyomoz, és rájön a hátborzongató háttérsztorira, amely megmagyarázza azokat. A szigorúan másfél órás filmidő rövidnek tűnhet, de Plaza remekül kezeli ez a rászabott időt: nem is sietteti a történetet, de felesleges jelenetek miatt sem fogunk unatkozni.

Egész ügyes a film félelemkeltése is: ez inkább egy hátborzongató pszichológiai horrorfilm, amely nyomasztóan félelemkeltő jeleneteket használó, mint egy olcsó jump scare-ekre építő alkotás. Ha az Apáca-filmekkel összehasonlítjuk, akkor Az apáca II-re ebből a szempontból is hasonlít, viszont ennek a filmnek a története sokkal inkább építkezik egy személyesebb bosszútörténetre és kísértethistóriára, ezáltal pedig valahogy természetesebb, sokkal inkább az apácák világára koncentrál, mint a Démonok között franchise apácás filmjei, hiszen ott maga a címszereplő: Valak sem egy igazi apáca, hanem egy démon, aki csak egy apáca alakját vette fel. Ez pedig kifejezetten jót tett ennek az egész jól kidolgozott, hangulatos spanyol horrorfilmnek, amely bár forradalmasítani a műfajt azért nem fogja, de nem bőven megéri, hogy rászánjuk azt a másfél órát, amíg tart.

-BadSector-