TESZT – Ha röviden kellene definiálni, akkor a Robotzsaru legújabb feldolgozása egyszerűen nem egy kategória azzal, amit a Titus 2003-ban képviselt a játékával (ami ronda, lassú volt, és egyik ellenfele konkrétan egy találattal megölhetett minket). A második és harmadik rész között játszódó történet a franchise rajongóinak öröm lesz, és azon túl is jó pillanatokat okozhat…

Legyél te a legendás félig ember, félig gép, félig zsaru hős, és szolgáltass igazságot Old Detroitban. (Felettébb érdekes, hogy ezen sorok a hivatalos „mezítlábas” megjelenés előtt egy órával íródnak… igaz, aki tíz plusz eurót költött a játékra, két nappal korábbi hozzáférést kapott. Idióta, megszüntetendő eleme a játékiparnak.)

Alex Murphy

A Teyon teljesen fel tudott tápászkodni a padlóról, ahová a Rambo adaptációval jutott: a rail shooter műfaj 2014-ben nem volt már ott, ahol két évtizeddel korábban. Néhány évre rá a Terminator: Resistance elég komoly fejlődést hozott össze (és egyik dialógusa idézte a Rambóban hallottakat, ezzel is mutatva, hogy a Teyon is elismerte kudarcát). Ehhez képest a RoboCop: Rogue City (innentől a végéig csak RCRC) nem akkora fejlődés, de szintén korrekt játéknak nevezhető. A karakterhalmaz elkövetőjének egyáltalán nem áll szándékában, illetve nincs érdeke visszakeresni az akkori értékelést. Szóval a második és a harmadik film között játszódó sztorit kapunk. A film akkori színésze, Peter Weller is kapocs a múltba, ugyanis Robotzsaru színésze szólaltatja meg Alex Murphy-t (aki ezúttal nem néz ki Mika Häkkinenként, mint a Robocop 2 NES… illetve talán C64 portjában).

A filmek stílusa és hangulata teljes sikerrel lett átültetve a játékba (talán a sorozaté is, de a kopó emlékek miatt ez nem biztos). A neonnal átitatott Old Detroit mellé kellően erős véres brutalitás járul, nem beszélve a sok rövid megszólalásról, amit a robokopó anno is elejtett (a 2003-as, tré játékban is, ami PTSD-t okozott). Bár felületesen akciójátékról van szó, mégis vannak RPG elemei is, ahogy a város körülöttünk lassan lángra kap. Az utcát járva a bűnesetek után szaglászunk, majd leállítjuk azokat, de még mellékküldetések is vannak, így nem muszáj kb. 9-9,5 óra alatt teljesíteni azt. Az Auto-9-es pisztolyunkkal persze a rosszfiúknak odapörkölhetünk (lesznek azért rakétavetők, puskák, géppisztolyok is), és tény, hogy nem forradalmi a játék (emiatt nem is kaphat olyan jó értékelést), de a hangulata adott, és épp ezért is lett korábban megemlítve, hogy rajongóknak ajánlott. Ha a lőfegyver nem elég, hősünk képes nyakon ragadni a rosszfiút, hogy az végül egy falon végezze. Ehhez ikonikus zenék is párosulnak, így a főcímdal is elhangzik a játékban (szégyen lett volna, ha kimaradt, de sem a Rambo, sem a Terminator: Resistance nem esett ebbe a hibába). A Teyon odafigyelt az alapanyagra. A hitelesség kicsit hiányos, de Reed eredeti színésze, Robert DoQui 2008-ban elhunyt.

Lewis

Reed azért így is felbukkan, nem beszélve Anne Lewisról, aki ugyanolyan kőkemény rendőr mint anno. A játékmenet hurka abból áll, hogy a városban rendet teszünk, majd visszamegyünk az örsre, hogy onnan más helyszíneket nyomozzunk a bandák és a történet folytatása érdekében, mindezt valamelyest korai 90-es évekbeli vizuális elemekkel. A nyomozás és a dialógus kapcsán lehet azt mondani a RCRC-ről, hogy van benne egy kis RPG-s stílus is, de egyáltalán nem olyan mélységekben kell gondolkodni, amit akár csak az első Deus Ex valósított meg 2000-ben. Viszont több befejezés van, és ez attól függ, hogy miképp cselekszünk, hogyan alakul a kérdéses karakterek sorsa, és miképp ítélnek meg azok, akikkel beszélünk.

Az immerzió hiánya talán nem baj, ahogy Robotzsaru képességeinek fejlesztése sem (fő kategóriák: harc, páncélzat, egészség, mérnöki munkálat, fókusz, scannelés, következtetések levonása [deduction], illetve pszichológia), ugyanis így lehet több sebzést okozni, vagy akár meghackelhetjük a gépágyúkat, hogy ne minket szedjen darabokra, hanem inkább a banda tagjait. A chiprendszert azért lényegében átvette a Teyon a Terminator-játékából, de ott lehetőség volt olyan mesterlövész-puskát csinálni, ami négy (4!) lövéssel padlóra vágott egy óriás Skynet-masinát (most az Auto-9-et lehet így tuningolni). Időlassítás, gyors futás, ideiglenes pajzs, sokkhullám… lehet azért kísérletezni, meg néhol a Nuke-tól túlfűtött bűnözőket felrobbantani a környezettel. Ám mégis az talán a baj, hogy nem látni, hogy a rajongókon túl miképp tudná a RCRC megszólítani a közönséget. Épp ezért egy rétegjátékról van szó, de abban jó…

Oh shit. (2003-as egyik game over jelenet)

A RoboCop: Rogue City egy hetes, mert jó játék, ámbátor ennél nem több. A rajongóknak ismét külön értékelés: nekik 8/10. Ha tetszett a Terminator: Resistance, akkor ez is kellemes élmény lesz. Ha tetszett az első három Robotzsaru-film valamelyike, akkor ezzel sem lesz baj. Hozza a kötelezőt, és bár ennél sokkal többet nem, mindenesetre a Teyon ezúttal sem okozott csalódást. Ha ezt is bővítik tartalmilag, később ajánlott vétel is lehet.

-V-

Kiadó: Nacon

Fejlesztő: Teyon

Stílus: FPS

Megjelenés: 2023. november 2.