TESZT – Stanisław Lem művének (magyarul A legyőzhetetlen néven jelent meg) játékadaptációja nem jött össze úgy, ahogy az kellett volna. Ráadásul még egy viszonylag rövid játékról is van szó, ami eközben messze nem hoz kiváló formát, szóval ebből adódóan a sci-fi kedvelőinek sem nagyon lehet ajánlani a Starward Industries (ex-The Witcher fejlesztők) munkásságát. Ha igen, akkor leakciózva másfél hónap múlva.

Gondold újra az ember uralmát a The Invincible-ben. Ez Stanisław Lem kemény sci-fi világban játszódó, történetközpontú kalandregényének feldolgozása. Fedezd fel a Regis III bolygót Yasna tudósként, használj atompunk eszközöket egy eltűnt legénység keresésére, és nézz szembe váratlan fenyegetésekkel. Hozz döntéseket egy filozofikus történetben, amelyet a tudomány vezérel.

Múlt

Sajnos a mű is beleesik a tipikus amnézia-klisébe, így a játék sem nagyon indul jól. Tipikus idegen világban magunkhoz térés, a Szövetség (Alliance) errefelé keres erőforrásokat. A rádiónk nem nagyon működik, információ kevés, csapattársaink holléte nem ismert. Egyszerű, de lassan felépül a sci-fi kaland körülöttünk, és ebben is a kemény sci-fi stílusa képviselteti magát. Az atompunk és a retro-futurizmus hatásaképp a hidegháború legmelegebb éveit (az 1950-es évek közepét, végét) láthatjuk egyedi megközelítésben, igaz, az akkor elképzelt jövő nem lett olyan. Szóval Dr. Yasna szépen elhagyja a Nemzetközösség (Commonwealth – a két szervezet egymással ellenséges) hajóját, a Dragonfly-t, és lassan elkezdi feltérképezni a területet, majd így áll össze a kép. Idővel összefut Astrogator Novikkal (aki nevével ellentétben nem egy orosz űrkrokodil, hanem egy navigátor), aki segítséget nyújt hölgy főszereplőnknek, aki nem kap valami kiterjedt kezelőfelületet, és látványra sincs nagyon sok nyom. Ebből adódóan a felfedezés során ismerjük meg a dolgokat (pl. Journey), és felszerelésünkben sem nagyon engedhetjük el a lovakat.

Regis III világa legalább tetszetős, de PlayStation 5-ön grafikus hibák vannak (és ezért egy fél ponttal lejjebb kellene tenni azon az értékelést), de a Sony konzolján is tapasztalni lehet a másvilági elemeket. El lehet bennük veszni, és talán itt-ott pár percre érdemes is. A gépies otthon pedig bár kissé viccesnek hat, mégis találó módon képzeli el a jövőt, és űrruhánk is ezt az irányt öltötte magára (a robotsegédek esetében pedig tényleg jelen van a retrofuturizmus; ámbátor az Atomic Heart koncepciója ennél sokkal hatékonyabb volt). Vannak képregények is, amiket megnyitunk a történet előrehaladtával, és ez is tetszetősen hat, de azért ki kell jelenteni, hogy a vizualitás nem tesz egy játékot önmagában kiemelkedővé. Hányszor láthattuk már, hogy valami nagyon szép, de aztán minden más kidolgozatlan? Legutóbb a PlayStation 4-en a The Order: 1886 volt ilyen. Vizualitása messze hazavágta az akkori felhozatalt, de a játék pillanatok alatt véget ért, és folytatása nem is lett…

Jelen

A játékmenetben nem szabad megállás nélküli akcióra számítani, sőt, a tempó sem az a kifejezetten gyors (azt leszámítva, hogy hat óra alatt el lehet jutni a végére, és ebből még lehet faragni egy keveset…). Ez bizony egy sétaszimulátor. Fel kell fedezni a földönkívüli bolygót, mindezt Stanisław Lem munkásságával nyakon öntve. Attól viszont eltér, ugyanis további karaktereket hoz el, illetve a történetbe is bele mert nyúlni. Ez viszont kockázatos lépésnek mondható, de szerencsénkre nem lett elbaltázva, mert a filozófiailag elmélkedésre késztető történet mélyebb lett. Yasna és Novik dialógusa közben ugyanis főszereplőnk visszatekint az eseményekre, és erre szüksége is van, mert fel kell dolgoznia a magányt és a rá súlyosodó eseményeket. Ezek a beszélgetések háttérinformációkat is biztosítanak, mert a Dragonfly küldetéséről többet is megtudhatunk, de az is a felszínre jut, hogy a Nemzetközösségnek milyen információi vannak a Szövetségről.

Ehhez amúgy remek szinkron párosul. A játék mégsem remekel, ugyanis a The Invincible tempója pocsék. Jaj, hamarosan történhet valami nagy, ezt építgeti fel a játék, aztán végül egy szellentéssel felérő cselekedet hajtódik végre. A történet elején még nagynak tűnik a tét, de aztán végül elhasal a koncepció, és a feszültség feloszlik. Nincs veszély, nincs következmény, és ebből adódóan nincs mögötte lendület, sőt, az általunk meghozandó döntésekről sem lehet semmilyen pozitívumot felhozni, maximum azt, hogy ezekkel lehet trófeákat vagy achievementeket szerezni. A befejezés sem biztos, hogy elnyerheti a közönség tetszését, és az újrajátszhatósági faktorra sem lehet nagyon jó, elismerő szavakat aggatni.

Jövő

A The Invincible egy nagyon gyenge hetest kap a retrofuturizmus jó adaptációja miatt. PlayStation 5-ön a grafikus bugok miatt ez maximum hatfeles. A játékot csak azoknak javasolt teljes áron megvenni, akik Stanisław Lem-rajongók. Mindenki másnak érdemes egy leárazást megvárni. A képregényes bónusz jó, de önmagában ez sem viszi el a hátán, és jobb is, hogy nem tett így. Amúgy nem lenne meglepő, ha ez is majd PlayStation Plus Essential játék lesz 9-12 hónap múlva.

-V-

Kiadó: 11 Bit Studios

Fejlesztő: Starward Industries

Stílus: Kaland-akció

Megjelenés: 2023. november 6.