SOROZATKRITIKA – A Monarch: A szörnyek hagyatéka, amely egy új Apple TV+ sorozat a hatalmas lényekkel teli Godzilla univerzumában, Kurt Russell és Godzilla kiváló kombinációját kínálja. A történet néha sekélynek tűnik, de a látványos jelenetek és Russell karizmatikus jelenléte kárpótol. A sorozat két párhuzamos történetet mesél el, ahol a múlt és a jelen összefonódik, miközben izgalmasan bontakoznak ki a karakterek és az emberi dráma. A szörnyek és emberek világa egyaránt gazdagon és érdekesen van bemutatva, így a sorozat tökéletes választás a kaland és a mélyebb történeti rétegek kedvelőinek.

Az életben kevés dolog van, ami igazán kiváló, de Kurt Russell mondata: „Vacsoraidő, te rohadék”, miközben egy hatalmas, a föld mélyéből felbukkanó szörnnyel küzd, kétségkívül ezek közé tartozik. A Monarch: A szörnyek hagyatéka első öt epizódjában, az új Apple TV+ sorozatban, amely a Godzilla, a Kong: Koponya-sziget, a Godzilla: A szörnyek királya és a Godzilla vs. Kong filmek által bemutatott, hatalmas lényekkel teli világot boncolgatja, a történet számos fordulattal és látványossággal van tele. Néhányuk működik, néhányuk nem, de Russell jelenetről-jelenetre állandóan meglévő karizmája mindig jól működik. Legyen szó akár arról, hogy kiabál egy autólopás közben, vagy fanyar válaszokat ad egy kihallgatáson, ő a teljes élmény fő vonzereje (bocsánat, Godzilla). Annak ellenére, hogy az időbeli ugrálások időnként beárnyékolják a történet zsenialitását, a Monarch: A szörnyek hagyatéka mégis képes kitűnni, amikor a leglényegesebb történetbeli fordulatokhoz érkezik.

Mi a Monarch: A szörnyek hagyatéka?

A Monarch: A szörnyek hagyatéka San Francisco pusztítását követően bontakozik ki, egy olyan családi drámán keresztül, amely két testvér, Kentaro és Cate életét követi nyomon. Kentaro, akit Ren Watabe formál meg, Japánban él művészként, amikor Cate, Anna Sawai alakításában, a „Pachinko” című sorozatból ismert színésznő, hirtelen felbukkan otthonában. Hamarosan kiderül, hogy mindketten ugyanannak az eltűnt férfinak a gyermekei. Ahogy egyre mélyebbre ásnak apjuk múltjában, egyre többet tudnak meg a titokzatos Monarch szervezettel fennálló kapcsolatáról. Ebben segítségükre van May, akit Kiersey Clemons formál meg, aki maga is rejteget néhány titkot. Az egyetlen ember, aki talán ismeri a válaszokat, és akiben a trió megbízhat, a jelenben Kurt Russell által megformált Lee Shaw és az 1950-es években fiának, Wyatt Russellnek a karaktere. Ahogy az apjuk után nyomoznak és a Monarchról szóló igazságot kutatják, világjáró kalandjuk során számos különleges lénybe botlanak.

A sorozat egyfelől, mint egy világjáró kalandeposz próbálja elcsábítani a nézőt, amelyben egy összetákolt csapatnak kell szembenéznie egy megingott világ árnyékos hatalmaival, amik igyekeznek elrejteni az igazságot. Másfelől pedig egy mélyebb, családi és traumákkal átszőtt drámai szál bontakozik ki. Bár nem minden részében összpontosít teljes mértékben a témájára, kivéve egy epizódot, amely Cate emlékeire koncentrál, és bemutatja a „G-nap” hatásait személyes szinten, a sorozat mégis több rétegűséget kínál a látványos akciójelenetek mellett. A Monarch: A szörnyek hagyatéka egy olyan sztori, amely az emberek életét és küzdelmeit helyezi előtérbe a monstrumok történetei helyett, miközben elgondolkodtatóan foglalkozik a katasztrófák és az életünk újrateremtésének témájával, az „Invázió” című sorozathoz hasonlóan.

A történetben jelen van egyfajta súly és komolyság, amikor Kentaro és Cate szembesülnek azzal a ténnyel, hogy az őket nevelő apa, akiről úgy gondolták, ismerik, nemcsak eltűnt, hanem életük során nem is volt teljesen őszinte velük. Ez időnként ellentmondásos, néha humoros pillanatokat eredményez, amikor a múltbeli érzelmes vallomások összecsengenek a Godzilla szerepéről szóló megjegyzésekkel, de a sorozat többnyire képes koherensen összetartani a különböző szállakat.

Kurt Russell marad a király a Monarch: A szörnyek hagyatéka sorozatban

Rendben, átfogalmazom a mondatot, hogy jobban megfeleljen a magyar nyelvezetnek: Bár lehet, hogy néhányan hiányolják Godzillát, aki csak ritkán tűnik fel az évad elején, ez nem jelent gondot, amikor Kurt Russell hatalmas karizmája tölti be a képernyőt. Anélkül, hogy eltúloznám a jelenlétét – hiszen ő is időnként háttérbe szorul -, Russell minden megjelenése lenyűgöző. Akkor is, ha a lények vizuális effektjei néha hibásak, Russell természetes, macho karizmája mindig magával ragadó. Amikor a történet havas tájakon játszódik, még mindig érződik az a karizma, amely Russellt A dolog című film legendás szereplőjévé tette. A cselekmény néha elveszíti a koherenciáját és gyakran pörgős, amikor újabb cselekményszálakat bont ki, de Russell karizmatikus alakításával mindvégig élvezetes marad. A sorozat ügyesen játszik a karakter idősebb és fiatalabb változatai közötti kontraszttal, és egyes jelenetekben ügyesen ábrázolja, hogy mennyire megváltozott a szereplő. A történet mégis jobban teljesít, amikor a jelenben marad.

A Monarch: A szörnyek hagyatéka türelmet igényelhet azoktól, akik csak óriás lények csatájára várnak, de rengeteg lehetőséget kínál a sorozat. Russell ideális választás a főszereplőnek, aki fenntartja az érdeklődést, míg Godzilla a háttérben várakozik. A sorozat magabiztosan engedi, hogy a történet szabadon kibontakozzon, anélkül, hogy túlságosan elmerülne a szélesebb összefüggésekben.

Ha nem is szörnyen jó, de aránylag szórakoztató

A Monarch: A szörnyek hagyatéka egy izgalmas kezdeményezés a franchise-bővítés terén, amely nemcsak látványos szörnyharcaira épül, hanem mélyebb, emberi történeteket is feldolgoz. A sorozat olykor-olykor megpróbálhatja a nézők türelmét, különösen azokét, akik pusztán a hatalmas lények csatározására vágynak, de rengeteg lehetőséget rejt magában. Kurt Russell jelenléte pedig olyan erőt képvisel, ami önmagában is figyelemreméltó. A sorozat láthatóan hagyja, hogy a története szabadon lélegezzen, anélkül, hogy a szélesebb körű összefüggésekben veszne el.

-Herpai Gergely (BadSector)-