SOROZATKRITIKA – Az Utolsó befutók harmadik évad fenntartja a sorozat kiszámíthatatlanságát, folyamatosan újabb és újabb fordulatokkal lepi meg a nézőket. Az évad a személyes fejlődés és célkeresés témáit járja körül, Jackson Lamb és a többi „lassú ló” saját jövőjüket és helyzetüket értékelik újra. Az új évad egy látványos, magával ragadó kezdettel indul, amely a nézőket váratlan csavarokkal és megkapó karakterekkel találja magukat egy lehetetlen helyzetben.

Az évad legnagyobb erőssége az előre nem látható történetvezetés. Az Apple TV+ sorozata során a nézők azt hihetik, tudják, merre halad a történet, amikor hirtelen váratlan fordulatok történnek, és minden évad végén azon tűnődnek, hogyan is jutott el a történet oda, ahol végül kikötött. A harmadik évad sem kivétel ebben. Az új epizódok fokozzák a sorozat koncepcióját, aláásnak mindent, amit a karakterekről gondoltunk, és mindeközben szórakoztatóak is maradnak.

Miről szól az Utolsó befutók harmadik évad?

Az új évadban Jackson Lamb (Gary Oldman) szembesül azzal a ténnyel, hogy meg kell találnia a módját annak, hogyan lépjen túl a Slough House-ban töltött időn, és kezdjen el a jövőjéről és egészségéről gondoskodni. Ugyanez igaz a többi „lassú lóra” is, beleértve River Cartwrightot (Jack Lowden), aki még mindig az önmagát bizonyító útján halad, miközben saját hibái árnyékában vergődik. Mindez azonban háttérbe szorul, amikor a csapat egyik tagját túszul ejtik. Mindenki fejében az a kérdés merül fel: ki célozhatta meg Slough House-t, és vajon miért?

A válasz az évad első jelenetében rejlik – egy tízperces rövid történet formájában, amely ismét bebizonyítja, hogy az Utolsó befutók miért is tartozik a jelenlegi legkiválóbb televíziós sorozatok közé. Ez a kezdő jelenet egymás után szállítja a váratlan fordulatokat, miközben soha nem veszíti el a szem elől a narratívát. A leglényegesebb, hogy azonnal megfogja a nézők figyelmét a bemutatott két karakterrel és a lehetetlen helyzettel, amelyben ők találják magukat. Bár további részleteket nem fedhetünk fel a cselekményről spoiler nélkül, ez a jelenet garantálja, hogy az évad látványosan és izgalmasan veszi kezdetét.

Az Utolsó befutók harmadik évad egyik remek fogása, hogy a szereplők múltját használja fel a történet izgalmának fokozására, anélkül, hogy ezt részletesen kifejtené. Például az első epizód, a Furcsa játékok végén River egy vészjelzést kap, és elkerülhetetlenül felvetődik a gyanú annak valódiságáról. A korábbi évadokban River hajlama a meggondolatlan következtetések levonására többször is bajba sodorta, így felmerül a kérdés, vajon valaki éppen ezt a gyengeségét akarja-e kihasználni? Ugyanakkor lehetetlen nem szurkolni neki, hiszen nyilvánvaló, hogy mennyire igyekszik, és mennyire vágyik egy sikerre.

Az Utolsó befutók harmadik évad megkedvelteti velünk Rivert és a Slough House-t

Egy másik szempontból nézve mulatságos megfigyelni River kétségbeesett törekvését, hogy megoldjon egy ügyet. Amikor látjuk, ahogyan London utcáin szalad, elkerülhetetlenül az jut eszünkbe: „Jaj, ne már, megint ezt csinálja?!” és visszagondolunk az első évadra, ahol szegény Rivernek ott is rohannia kellett. Ez a hangulat nem vész el Saul Metzstein Kemény tanulságok című második epizódjának rendezésében sem, amely ügyesen bemutatja a járókelők reakcióit River rohanására a városban.

Fontos kiemelni, hogy az ‘Utolsó befutók’ sorozatban – Will Smith showrunner vezetésével – tudatosan ábrázolják, hogy Jackson Lamb és csapata nem véletlenül került az MI-5 „pincéjébe”. A történet nem abba az irányba megy, hogy a szereplők titokban zseniálisak; itt mindenki hibázhat. Lamb kivételével a csapat tagjai gyakran hibáznak, figyelmen kívül hagyják a fontos részleteket, és nem tartják be a parancsnoki láncot, ami nemegyszer bajba sodorja őket. Ez adja meg az Utolsó befutók egyedi vonzerejét: sokszor hibázó, de mélyen emberi karakterek a főszereplők.

Az Utolsó befutók harmadik évad végre lehetőséget ad Sophie Okonedónak, hogy a reflektorfénybe kerüljön, aki kiemelkedő tehetségét már az első évadban is megcsillantotta, ám most teljes mértékben érvényesül. Az Oscar-díjra jelölt színésznő olyan karaktert formál meg, aki iránt ellenszenvet és vonzalmat egyaránt érezhetünk. Kristin Scott Thomas Diana karakterével karöltve olyan erős női figurákat hoznak létre, amelyeket hosszú ideje vártak a női színészek – határozott, kompromisszumok nélküli, erős személyiségek, amelyek eddig főleg férfiak számára voltak jellemzőek. Kétségkívül mindketten kiválóan hozzák ezt a kihívást.

Az Utolsó befutók harmadik évad a kezdetektől a végéig a képernyő elé szögez

Az Utolsó befutók harmadik évadában egy izgalmas főtörténet bontakozik ki, amely végig lebilincseli a nézőket. A sorozat ügyesen von be minden szereplőt a cselekménybe, miközben a karakterek egyéni történeteit és motivációit is mélyrehatóan bemutatja, így az egész évad feszültséggel teli és magával ragadó marad. Az Utolsó befutók zseniálisan tartja fenn a feszültséget, miközben a szereplők belső világába is betekintést enged.

Az Utolsó befutók legújabb évadának egyetlen gyengéje abból fakad, ahogy a korábbi részekből megtudhattuk, Jackson Lamb és csapata milyen veszélyes környezetben mozognak, ahol bármikor változhat a helyzet. Az új epizódokban ez is előfordul, azonban az utolsó két, igazán feszült rész során előkerül egy hihetetlen helyzet, ami kissé erőltetettnek tűnik, tekintettel arra, hogy a sorozat korábban mennyire kegyetlen volt a saját szereplőivel. Bár sok meglepetés vár ránk, eddig a szerencse ritkán állt a lassú lovak oldalán, így amikor néhány karakter folytonosan szerencsés helyzetekbe kerül, az úgy tűnhet, mintha a sorozat nem hajlandó volna elengedni őket.

Mindezek ellenére az Utolsó befutók még mindig garantáltan leköti a nézőket, és fenntartja népszerűségét. A sorozat fontos gondolatokat vet fel a felelősség és a hatalom viszonyáról, arról, hogy a döntések következményei gyakran mások életét rombolják le. A legnagyobb probléma az, hogy ez a folyamat továbbra is zajlik, és kevés lehetőségünk van változtatni rajta, hiszen a „lomha lovak” nem részesülnek abban a privilégiumban, hogy részt vehessenek a rendszer megváltoztatásáról szóló döntésekben (akárcsak mi, a nézők a valós életben). Ennek ellenére izgalmas látni, ahogy hőseink mégis újra és újra próbálkoznak.

-Herpai Gergely (BadSector)-