TESZT – A 41. évezred sötét anti-utópiájában nem egyszerű űrkereskedőnek lenni. Még akkor sem, ha az embernek állig felfegyverzett harcos apácák, zord katonák, pszík, sőt inkvizítorok segítenek. Az Owlcat kitűnő cRPG-jében már-már teljes szabadságot kapunk, hogy felfedezzük a Koronis övezet titkait.

A sci-fi rajongók többsége szeretne kedvenc fantáziavilágában élni. Nos a grimdark megközelítés ősatyjának kedvelői épp ellenkezőleg vannak ezzel. Persze kedvenc univerzumom nemcsak ebben a különbözik a többi jövőrajongóétól. A „kitbash”-elt, azaz több világ alkotóelemeiből összerakosgatott disztópia mára önálló életre kelt, és egy milliárd fontos üzletté nőtt ki magát. Tette ezt annak ellenére, hogy egy volt amerikai kiskereskedőjük egy perben állítólag 12 oldalon keresztül sorolta fel honnan „merítettek” a Monthy Pythonos gegnek indult valamikori D&D világ tervezői. Klasszikus, tolkieni fantasy, a Star Wars, és a Dűne mellett számtalan valós történelmi esemény köszön vissza a Warhammer 40,000 világából. De mi magyarázza a „nottinghami srácok” Thatcher ellenes tirádájának indult világ tartós vonzerejét?

Aki elkezd játszani az Owlcat legújabb számítógépes szerepjátékával, már a prológus alatt szinte azonnal választ kap rá. Mivel jómagam nem tartozom a klasszikus cRPG rajongók közé, és az utolsó komoly ilyen élményem a Plancescape: Torment volt – na az sem tegnapi történet –, már maga a karaktergenerálás folyamata és részletessége is lenyűgözött. Az univerzumhoz illeszkedve a karakterosztályokat archetípusnak nevezik és a játék kezdetekor lehetőségünk van az előregenerált karakterek mellett az alapoktól felépíteni egy szereplőt. Mivel a játékról szinte semmit nem tudtam indításakor, így egy felkínált pocakos, parókás tengerésztiszt mellett döntöttem, akit néhány kiberimplantátummal és birodalmi tetoválással tettem környezethűvé. A kötelező optikai beállítások után (hajszín, arcszőrzet, ruházat stb.) készen is állt a kalandokra a Balaint névre keresztelt valamikori űrhaditengerész.

Szabadkereskedelem egy sötét középkori világban

A statisztikákon végigtekintve az asztali játék egyszerűsített rendszere köszön vissza, sőt maga a Warhammer 40,000 első kiadásának a „teljesen véletlenül” szintén Rogue Trader nevet viselő játéka. Azt már csak tényleg zárójelben jegyzem meg, hogy létezik egy szintén Rogue Trader névre hallgató hagyományos RPG is, amelyben ugyanott kalandozunk, mint jelen játékban: a Koronus – övezetben.

Na de kik is a Rogue Traderek? A magyarra talán szabadkereskedőnek fordítható foglalkozás űzőinek egyértelműen földi előképei vannak: a konkvisztádorok. A felfedezőkbe oltott, hittérítőkkel keresztezett kapzsi és kegyetlen üzletemberek a földrajzi felfedezések aranykorában, a 16. században játszottak meglehetősen kétes szerepet. 41. évezredbeli megfelelőik egy kicsivel (bár nem sokkal) kifinomultabbak, ugyanis az Istencsászártól kapott korlátlan felhatalmazással járják az Ember Birodalmának peremét, világokat felfedezve és hódoltatva az impériumnak. A kivétel nélkül nemesi származású kereskedők az új területeken teljes mértékben a maguk urai, és olyan tevékenységeket is folytathatnak, amelyek a birodalom legtöbb alattvalója számára halálbüntetés terhe mellett tiltottak.  Ilyen például az idegen fajok ereklyéinek gyűjtése, sőt a velük való együttműködés, esetleg eretnek technológia (heretek) használata. Legtöbb esetben a veszélyekre való tekintettel erős katonai kísérettel folytatják tevékenységüket, amely kisebb flottákból, sőt elit űrgárdista kontingensekből vagy a csillaghadsereg (Astra Militarum) ezredeiből is állhatnak.

Ugrás a mélyvízbe: irányítás és feladat

A játék a hagyományos szövegablakok és a többféle válasz opciók kíséretében a von Valancius ház utódlásának kérdésével indul. A prológus alatt egy, a hiperűrben utazó hajón kell túlélnünk, amely egyesesetekben nem is olyan egyszerű, lévén a pajzsokon túl a káosz istenek démonjai keresik a lehetőséget, hogy őrületbe kergessenek minden utazót. A kitűnően szerkesztett szövegek, és az enciklopédiába vezető hiperlinkek segítségével elérhető háttér infók segítségével még a világot nem ismerők is gyorsan elhelyezhetik magukat az események során kibontakozó történetben.

Már a bevezető során megismerkedünk a kissé hosszú nevű Warhammer 40,000: Chaos Gate – Daemonhunters-ben megismerthez hasonló módon működő harcrendszerrel. Karaktereinknek vannak akció és mozgáspontjaik és ezek segítségével kell leküzdenünk a rájuk támadókat. A teljes és fél fedezékek sokat segítenek, viszont rombolhatóak, így egy láda, vagy egy faldarab nem nyújt végtelenségig takarást. A harcok között a számítógépes szerepjátékokban megszokott módon szöveges leírások és az általunk jónak tartott válaszok segítségével haladunk előre. Gyorsan kiderül, hogy három utat járhatunk be, három megközelítést alkalmazhatunk a játék során. Ez – figyelembe véve a hosszúságát – hosszú hónapokra elég szórakozást kínál!

Az első a dogmatikus, amelyben a szuper konzervatív és kegyetlen birodalom enyhén (nagyon) nácisztikus/kommunisztikus módon kemény kezű megoldásait alkalmazhatjuk úgy mint egy váratlan rajtaütés során ijedtében elmenekülő katona kivégeztetése(!), vagy egy őszinte kérdést feltevő űrhajóstiszt súlyos megbüntetése. Kim Dzsong Un biztos ezt az utat választaná.

A valamiért ikonoklasztikus, azaz képrombolóként jellemzett középút illik leginkább mai világunkhoz, ez egy emberséges, de sok esetben még is így szokatlanul kemény megoldásokhoz vezető megközelítés. Azonban a 41. évezredben kevés babér terem a humanitárius felfogásnak így készüljünk fel arra, hogy az Inkvizíció és a birodalom hatalmasságai számára nyitottságunk gyanús, már-már eretnekségbe hajló személyiséget jelent.

A harmadik út az eretneké. Egy olyan személyé, akit már régebben megrontott a tiltott gyümölcs, a hatalom, a vagyon, vagy éppen az élvezetek iránti sóvárgás. Azé, aki semmilyen eszköztől, még a legaljasabb módszerektől és sötét alkuktól sem riad vissza, hogy befolyását tovább növelje. Nem, itt nem napjaink politikusairól, vagy üzletembereiről van szó van szó, hanem a Warhammer 40,000 világának gonosz erőivel, az Ősellenséggel, azaz a Káosszal és aljas teremtményeivel szövetkező árulókról.

Ki-ki tetszése szerint dönthet a felmerülő helyzetek, problémák és feladatok számára legszimpatikusabb megoldási módja mellett. Példának okáért egy szemlátomást családtagokból álló lázadó csoporttal és velük rokonságban álló foglyaikból álló kompániával találkozva az ikonoklaszta megpróbálja lebeszélni a lázadókat, a foglyok kivégzéséről, a dogmatikus rátámad a lázadókra, míg az áruló a foglyokat végezteti ki a gyanúsan káoszhívő ideológiát valló lázadókkal. Tetteink nyomán irányultságunk hamarosan láthatóvá válik, és vannak például felszerelések, amelyeket a három irány valamelyikéhez tartozók használhatnak csak.

Kitűnő ötlet az az asztali játékból származó megoldás, melyben karaktereink bizonyos számú sebzést bírnak ki majd utána ájultan esnek össze. Az már a játék újítása, hogy a küzdelem befejeztével különböző tartós, a medikitek segítségével nem orvosolható sérülést szednek össze, melyek csak az űrhajón orvosolhatók. El lehet képzelni a harcokban mennyi hasznát lehet venni egy fejsérüléses pszínek, vagy egy törött kezű harcosnak. Nagyon keveset.

Esetenként már-már való világbeli döntésekkel kell szembenéznie a játékosnak. Van-e elég időm felmenni meggyógyítani közelharcban járatos társaimat, vagy előbb keressem meg a kormányzót, aki nagyon megsértődik, ha nem teszem tiszteletemet nála azonnal. Mi jelent nagyobb veszélyt: az ismeretlen, és szemlátomást sérült hajó amelyik közeledik, de nem válaszol, vagy a legénység bizonyos tagjainak egyértelműen káosz fertőzésre utaló furcsa viselkedése?

Kitűnően támasztja alá a hangulatot a modern hangeffektekkel megtámogatott gregorián férfikórus, és a zene elhalkulása, illetve változatossága hosszú órák játéka után sem idegesítő, vagy zavaró.

Kilátás a hajóhídról: Merre tovább kereskedő?

Jó egy hétnyi játék után bejártam a Koronis rendszer egyik bolygójának nagyrészét. Legyőztem egy fő ellenfelet, megismertem a techpapok (Adeptus Mechanicus) egy eleddig ismeretlen ágát, megjavítottam a kalandos út során számos sérülést szenvedett űrhajómat, kiegészítettem súlyos veszteségeket szenvedett legénységemet. De kalandjaim során elsősorban harcosi képességeimet kellett csillogtatnom és használnom. A hajó hídján állva esett le, hogy a Fényes Remény névre keresztelt voidship, azaz mélyűri hajó bizony az ebbe a kategóriába tartozó járművek legkisebbike, azaz egy Sword osztályú fregatt, tehát biztos van több hajóosztály is.

Szintlépéseim során az officer, azaz tiszt archetípushoz karakterem tartozó számtalan olyan képességre tett szert, amelyekkel sikeresen küzdöttünk le akár tízszeres túlerőt is. Ugyan még a harcos apácákhoz (Adepta Sororitas) hasonló profi lövészek is dühítően sokszor vétik el a célt, sőt találják el társukat, a játék az elején egyértelműen „földi” csatákból áll. Azonban a küldetések során gyűjtögethető „loot”, és annak kategóriái, a különböző kereskedőházakhoz fűződő viszonyok, a hajót mutató kijelző felső részén található ikonok mind arra utalnak, hogy nemcsak a Rykard rendszer Minoris nevű bolygóján akad dolgunk.

A cRPG-kre jellemző módon a csapatunk többé-kevésbé állandó tagjai között vonzalmak szövődhetnek és egy újabb taggal, azaz a naprendszerek közötti utazást lehetővé tevő navigátorral kiegészülve az univerzum távolabbi pontjaira is eljuthatunk.

-UrsaMaior-

Kiadó: Owlcat Games

Fejlesztő: Owlcat Games

Stílus: RPG

Megjelenés: 2023. december 7.