Trinity Fusion – Roguelite, multiverzum körítéssel

TESZT – Nemrég kilépett korai hozzáféréses periódusából az Angry Mob Games játéka, s ezzel egyetemben konzolokra is megjelent, ám a konzolos verziókról nem sokat hallani, ami felettébb fura (meg szomorú is), hiszen gondolná az egyszeri személy, hogy mit kínálna mondjuk PlayStation 5-ön a rogue-lite metroidvania (amihez még egy multiverzum is párosul, hogy még összetettebb képlet legyen).

 

 

Vedd át az irányítást a párhuzamos éned felett, és fedezd fel a sötét, sci-fi világokat. Vágj, csapkodj és lőj végig ezen az egyedülálló rogue-lite metroidvania játékon, ahol az egyetlen módja a multiverzum megmentésének, ha véget vetsz neki.

 

 

1 karakter, 2 dimenzió, 3 verzió

 

Maya három eltérő verzióban irányítható, és oldalnézetes játék a Trinity Fusion (innentől a végéig csak TF), amelyben tehát a bolygók eltérő verzióit fedezhetjük fel a játékmenetre jellemző power upok gyűjtésével, az ellenfelek eliminálásával, és természetesen a kezdet ismételt felfedezésével. A halál ugyanis bár szükséges, de mégis odaveszhet minden, ami addig összegyűlt. Pozitvum, hogy verziónként eltérő fegyvertípusokat és kombókat kapunk, és a harc kivitelezése is jó, így bármikor lehetőség van a közeli és a távoli mozdulatok közöti váltásra. Ehhez jó kezelésre van szükség, de az Angry Mob Games játékában erre nem lesz panasz, hiába remeg a DualSense. A legelejétől tempós és hangulatos a játékmenet, s ebből kifolyólag az értékelés sem valami gömböyű szám lesz a végén, hanem valami szálkásabb. Ehhez hozzájárul az, hogy körönként (ez nem egy autóverseny, de a definció passzol…) más, és változatos képességeket kapunk, amik néha nagyon jó kombinációkat hoznak össze (a defenzívebb stratégiát követők akár olyant is kaphatnak, ami ellenfelenként valamennyi plusz HP-t ad), így már az elején kikerekedhet valami jó.

Jó, mégpedig kaotikus értelemben, ugyanis annyira sok dolog történik, hogy kissé elveszthetjük a fejünket, de legalább nem viszik túlzásba sem. Az összképen sajnos rontanak a bossfightok, mert ezek sokkal egyhangúbbak, unalmasabbak, és talán ezek kidolgozottsága fogja vissza a TF-t attól, hogy méltán kiváló terméknek lehessen nevezni. Viszont ha esetleg nem menne egy adott verzió a bossból, lehetőség lesz egy másik univerzumba váltva egy másik Mayával próbálkozni. Érdemes is, ugyanis végigjátszásonként eltérő kezdőpontokat lehet megnyitni. Ez azért fontos, mert így a gründölés sokkal könnyebbé is válhat, és emiatt nem fogjuk feladni a játékot. Erre is gondolt az Angry Mob Games, ami jó kidolgozottságra utal (a bossokat leszámítva, mert azok továbbra is szürkék, és ha nem csal az emlékezet, talán összesen öt darab van belőlük, ami azért nem olyan hű de magas szám, ennél többet is el lehetne várni).

 

 

Látványtalan

 

A TF másik negatívuma talán az, ahogy kinéz. Jó, vannak direkt régies, pixeles stílusú játékok (ilyen például a Picayune Dreams is, aminek kiváló soundtrackje van, ennek a játékban pedig átlagos, a szinkronja pedig felejtős), de ez kissé mobilosnak fest (pláne a HUD a játékmenet alatt…), bár azért a 3D-s modellek nem tekinthetőek kifejezetten rondának sem. A hossz sem biztos, hogy meggyőző lehet. Akár három óra alatt is rá lehet bukkanni mindenre, ami azért nem valami sok, hiába direkt rövidebb körökre osztott játékmenettel rendelkező játékról van szó. A környezetekben legalább van változatosság, és a történet sem olyan csapnivaló, viszont mindvégig ott van az a gondolatmenet is, hogy ezt már láthattuk valahol.

Nem épp forradalmi a játék, s mint olyan, értékelése is ezt tükrözi. Hozza a formát, de annál többet nem nagyon, és talán a harcok dinamikája is néhol (de nem mindig) megkérdőjelezhető. A játék teljesítményére nincsen panasz PlayStation 5-ön, úgyhogy ez is több a semminél. A Hyper mód is jó, mert a kezdőknek ez remek belépést biztosíthat a műfajba, ha eddig kimaradt volna mondjuk a Returnal, vagy a Dead Cells (esetleg számos másik cím…). Az is jó, ahogy a karakterek képességeit meg lehet osztani egymással, de ahhoz kelleni fog egy kevés kredit.

 

 

VII

 

A Trinity Fusionnel az a baj, hogy olyannyira középszerű, hogy ez a karakterhalmaz is kínkeservesen jött létre. Középszerű, de abból is a jobb fajta, ezért kap egy hetest, de azért a hatfeles pontszám sem lenne távol tőle a hangok miatt. Akinek tetszik a műfaj (itt mindegy, hogy a metroidvaniára vagy a rogue-litera gondolunk), minden bizonnyal itt sem fog kifejezetten csalódni. Mindenki másnak pedig érdemes előszr egy YouTube videót nézni (természetesen kommentár nélkül), és az alapján dönteni, mert a játék, ami idővel bizonyosan a PlayStation Plus Essential kínálatában lesz, talán vagy nagyon tetszeni fog, vagy nagyon gyorsan az X felé halad a kurzor a böngészőben. Nem fog forradalmat teremteni az Angry Mob Games játéka, de talán nem is ez volt a célja. Épp ezért is figyelembe véve a stúdió megközelítését, ez egy jó játék lett.

-V-

Pro:

+ Dinamikus harcok
+ Jó kezelhetőség
+ Hyper mód a kezdőknek

Kontra:

– Kevés, a játékmeneten rontó bossfight
– Felejtős az audio
– Többnyire láttuk ezt már más játékokban is


Kiadó: Angry Mob Games

Fejlesztő: Angry Mob Games

Stílus: 2D-s rogue-lite, metroidvania

Megjelenés: 2023. december 15.

Trinity Fusion

Játékmenet - 7.6
Grafika - 6.4
Történet - 7.7
Zene/hangok - 6.3
Hangulat - 7

7

Sci-fi multiverzum-kultusz

User Rating: 3.48 ( 1 votes)

Spread the love
Avatar photo
Grabbing controllers since the middle of the nineties. Mostly he has no idea what he does - and he loves Diablo III. (Not.)

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu