TESZT – Ahogy a Batman Arkham sorozat szellemei visszaköszönnek, a Suicide Squad: Kill the Justice League bebizonyítja, hogy még a legnagyobb hősök és antihősők is botladozhatnak ezen a zsúfolt videojáték-piacon. Mint egy ígéretes hollywoodi blockbuster, ami a bemutató után gyorsan feledésbe merül, ez a cím sem hozza el a várt forradalmat, vagy legalább a Rocksteady-től megszokott minőséget. Metropolis, az egykor pezsgő és élettel teli város, most olyan, mint egy elhagyatott filmstúdió, ahol az AI csapattársak leginkább csak a díszlet részei. A játékmenet is olyan ismétlődő, mint egy rosszul megírt sitcom, ahol már az első epizód után tudod, mi lesz a teljes sorozat vége.

A Suicide Squad: Kill the Justice League ugyan egy stílusos kooperatív akciójáték lehetne, lenyűgöző karakterekkel, de a játékmenettel kapcsolatos számos elszalasztott lehetőség miatt csak egy további része lett az osztály-alapú többjátékos lövöldözős játékok már így is túlzsúfolt sorának. Azóta, hogy a Rocksteady megjelentette a Batman: Arkham Knight-ot még 2015-ben, ütősebb DC-játék sajnos nem jelent meg. módon hiányoznak. A Suicide Squad: Kill the Justice League próbálkozik ugyan az izgalmas képregényes akció kooperatív lövöldözős műfajba való átültetésével, és bár vannak élvezetes pillanatai, a harcrendszer sajnos nem állja meg a helyét.

Öt évvel a Batman: Arkham Knight lezárulta után a világ egy idegen invázió áldozatául esik, Brainiac vezetésével. A lakosság nagy részének csengettek, miközben Batman, Superman és az Igazság Ligája többi tagja korrupttá váltak. Ebben a zűrzavarban Amanda Waller és frissen toborzott Öngyilkos Osztaga lép színre Metropolisban, hogy helyreállítsa a rendet. A játékosok átvehetik Harley Quinn, Deadshot, King Shark és Captain Boomerang szerepét egy olyan történetben, ami nem riad vissza kedvelt karakterek kiábrándító módon történő kivégzésétől.

A Rocksteady művészei a valódi hősök

A Suicide Squad: Kill the Justice League egy igazi vizuális gyöngyszem, ahol a DC univerzum hősei olyan fényűzésben pompáznak, amilyet korábban még nem tapasztalhattunk. A játék minden zegzugából áradnak a művészi remekművek és a karakterek letisztult tervezése, ami valósággal elbűvöli a szemet. A szereplők és az őket megelevenítő hangok egyedülálló bájt hoznak a játékhoz, humorral megspékelve, ami általában pontosan talál.

Debra Wilson mesteri alakítása Amanda Waller szerepében kitűnik, mélyen ábrázolva a karakter komplex pszichéjét, félelmeit és gyanakvását. Kevin Conroy, mint az agymosás alatt álló Batman, egy másik fényes pontja a játéknak. Hallhatjuk, ahogy Batman szigorúan kezeli az osztagot és azokat a sablonos ellenségeket, akik képtelenek megálljt parancsolni a játékos karaktereinek. Az Arkham sorozat rajongói bizonyára örülnek majd néhány Batman-központú küldetés finom utalásainak, mint például a denevéralakú robbanóanyagok megtalálása. Viszont a DC ikonikus hőseinek megjelenítése – akik itt az agykontroll sötét árnyékában állnak – sajnos nem hozza azt a színvonalat, amire számítottunk.

Pozitívum viszont a játék záróakkordja, a stáblista lepergése után következik egy rendkívül megható tisztelgés Kevin Conroy és az ő emlékezetes Batman megformálása előtt, Lois Lane hangján elmondva. Ez a momentum nem csak a játék egyik csúcspontja, hanem méltó búcsú egy legendás színész és a karakter örökségétől.

A Suicide Squad: Kill the Justice League története számos izgalmas mozzanattal kecsegtet, mint például a szereplők között szövődő dialógusok vagy Lois Lane szívbemarkoló, élő közvetítésekben közvetített lore-darabjai, amelyek magával ragadóan bontják ki a karakterek lényegét és az emberiség sorsközösségében rejlő félelmeket. Ugyanakkor, ahogy a történet előrehalad, a sztoriban keletkező csalódást okozó hibák egyre inkább szembeötlőek lesznek. A játék az Arkham-univerzum Igazság Ligájának bemutatására törekszik, de szinte alig szán időt arra, hogy ezeket az új megformálásokat megismerjük, mielőtt vagy miután Brainiac szolgálatába állnak. Ez a karakterábrázolás hiánya különösen a játék boss-harcainál válik nyilvánvalóvá, ahol a csaták egyre monotonabbá válnak.

A játékosok választhatnak, hogy egyedül vagy kooperatív módban, online akár négyen is végigviszik a kalandot. Éppen fejlesztés alatt áll a Suicide Squad: Kill the Justice League offline játékmódja, amely ígéretet tesz arra, hogy még több lehetőséget kínáljon a játékosoknak a történet felfedezésére és a világ mélyebb megismerésére.

Hogyan ölöd meg az Igazság Ligáját??? Lelövöldözöl mindenkit…

Amikor a Rocksteady bejelentette, hogy az Arkham-sorozat utáni következő projektjük egy olyan játék lesz, amelyben az Igazság Ligáját kell megölni, a játékosok számára az egyik legnagyobb rejtély az volt, hogyan lehet legyőzni istenszerű karaktereket, mint a Flash vagy Superman. Anélkül, hogy túl sokat árulnék el, a válasz borzasztóan kiábrándító: sokat kell őket lőni. Ahelyett, hogy kreatív és egyedi taktikákat alkalmaznának minden egyes, gonoszra fordult kedvelt karakter elleni csatában, a fő történet során végrehajtott küldetések révén annyira erős fegyverek birtokába jutunk, hogy kárt okozhatunk az addig megállíthatatlannak hitt Igazság Ligája tagjaiban is. A történelem néhány leglegendásabb karaktere elleni boss-harcok száraz és fantáziátlan csetepatékká válnak, amelyek mint számtalan más, B-, vagy Zsé-kategóriás játékban.

Egyértelmű tehát, hogy a Rocksteady próbálkozása, hogy a Suicide Squad: Kill the Justice League-ben a képregényes világot egy izgalmas, kooperatív lövöldözős akciójátékba profi módon adaptálja, kudarcot vallott. Bár a játékban vannak szórakoztató pillanatok, de a harcrendszer enyhén szólva sem lett ütős.

Az, hogy az Igazság Ligáját ilyen fatengelyes módon le lehet lövöldözni, olyannyira kiábrándító, hogy arra nehéz szavakat találni. Ráadásul Superman is alig szerepel a játékban, ami igazi kár, mivel úgy tűnik, ő lenne az a főellenség, akit az Öngyilkos Osztagnak le kellene győznie. Sokkal élvezetesebb lett volna, ha minden legyőzött Igazság Ligája tag egyedi tárgyat vagy képességet ad a játékosoknak, amelyek együtt használva elengedhetetlenek a Suicide Squad: Kill the Justice League végső csatáiban. Ehelyett minden főellenség egy igazi „bullet sponge” („golyóálló szivacs”), amely csak néhány egyedi támadást indít a híres karakter nagy képességtárából.

Metropolis – egy város, amely néhányakat álomba ringathat

Pedig a Rocksteady korábbi Batman játékai a műfaj igazi gyöngyszemei voltak, például a fokozatosan adagolt jutalmak terén is, ahogy a játék előrehaladásával egyre több funkciót és egyben nehézebb, komplexebb játékmenetet is kínáltak. Sajnos, ez a nagyszerűen kiegyensúlyozott játékélmény, amely ezeket a játékokat olyan emlékezetessé tette, úgy elmaradt a Suicide Squad: Kill the Justice League-ből, mint a borravaló. Ehelyett, amit kapunk, az a Brainiac átalakított lényeinek folyamatosan újra megjelenő hordái elleni lövöldözés, ami elég gyorsan elveszíti a fényét. Szerencsére a játékosok váltogathatnak a csapattagok között (küldetésen kívül), és minden karakter egyedi képességekkel rendelkezik, amelyek a városban való közlekedést a játék egyik legizgalmasabb jellemzőjévé teszik.

Metropolis városa világos és optimista helyszín a korábban Rocksteady által teremtett ikonikus, „darkos” Gotham Cityvel szemben. Superman otthona emellett lenyűgöző időjárási effektusokkal és alkalmankénti rejtélyes kihívásokkal is büszkélkedhet, és bár kevésbé interaktív, mint Gotham, de nem is annyira kopár. Easter Eggeket is találunk elrejtve a városban, amelyek mosolyt fognak csalni a DC rajongói szájára, de azért Joker módjára senki sem fog örökké vigyorogni, lévén hiányoznak a Rocksteady által hozzáadható emlékezetes helyszínek, amelyek kapcsolatot teremthettek volna a játék szereplői, főellenségei és a DC univerzum széles karakterkínálata között.

A harc ugyan stílusos, de faék egyszerűségű

A csigalassan fejleszthető képességfák egyedi előnyöket és támadásokat oldanak fel minden karakter számára, de még az egyedi támadások is egymásra hajaznak. Például az „Öngyilkos Csapások”, amelyek egy adott ellenséget sebeznek meg, vagy egy nagyobb területre ható támadások, amelyek sok ellenséget sebeznek meg egy kis területen, nagyon hasonlóak egymáshoz. Ha nincs haverod, akivel együtt tolhatnátok a játékot, az AI által irányított többi csapattag csak néha használja a feloldott fegyvereket és képességeket, máskor pedig csak állnak és néznek, mint Rozi a moziban. Nincs lehetőség arra, hogy a játékosok utasításokat adjanak a CPU által vezérelt csapattársaknak. Ez a funkció segített volna csapdákat állítani vagy koordinált speciális támadásokat végrehajtani.

A Suicide Squad: Kill the Justice League-ben található közel fél tucatnyi mellékmisszió általában ellenséghullámok egy adott ponttól való védelmére összpontosít. A három fő ellenségtípus – gyalogosok, mesterlövészek és brutális ellenségek – a küldetések során jelennek meg, és Metropolis nyílt világában járőröznek. Brainiac próbál némi változatosságot hozni az ellenségek képességeivel, amelyeket a legyőzött Igazság Ligája tagjaitól kapnak, de ez kevés ahhoz, hogy érdemben változatossá tegye a játékmenetet és megakadályozza, hogy az egész idővel fenemód unalmassá váljon.

A küldetések és mellékküldetések teljesítésével a játékosok fegyvereket, pajzsokat és augmentációkat szerezhetnek. Azonban a Suicide Squad: Kill the Justice League legtöbb fegyvere egyébként is elég hatékony minden ellenséggel szemben, és kevés különbséget mutatnak egymás között, így nincs sok ösztönzés az új felszerelések megszerzésére a küldetések által biztosított fegyvereken túl. Mint más népszerű kooperatív lövöldözős játékokban, a Suicide Squad: Kill the Justice League egy bázist biztosít a játékosok számára, ahol a Pingvin segítségével például fegyvereket készíthetnek és módosíthatnak. Azonban a Metropolisban átélt monoton összecsapások után nem hiszem, hogy a játékosok még visszatérjenek egy kis adok-kapokra, amikor már befejezték a 12 órás fő történetet.

Egy kiforratlan és repetitív live service-jellegű játék

Bár a Suicide Squad: Kill the Justice League még csak nem is igazi live service játék, de annyi jellemzője van, ami e műfajhoz köthető, hogy könnyen összetéveszthető vele. Elvileg számíthatunk majd nehezebb küldetésekre, hatékonyabb fegyverekre és további játszható karakterekre, például őkelme, a Joker is tiszteletét teszi majd egy ingyenes frissítés alkalmával, valamikor márciusban. Ez ugyan frankón hangzik, de aki már végignyomta a játékot, az tudja, hogy milyen kiábrándító a „lezárása” és egy megfelelő befejezés valószínűleg a szezonális frissítések sorozata után érkezik majd. Nagy kérdés, hogy mire azok megérkeznek, nem unják meg-e fokozatosan a gamerek villámgyorsan ezt a repetitív, fantáziátlan játékot. Nem vagyok egy Doctor Fate, hogy megjósoljam a jövőt, de van rá egy fogadásom, hogy ez így is lesz…

-Herpai Gergely (BadSector)-

Kiadó: Warner Games Studios

Fejlesztő: Rocksteady Games

Stílus: Élő-szolgáltatású akció-kaland

Megjelenés: 2024. január 30.