TESZT – A Helldivers 2 egészen új szintre emeli a kooperatív játék fogalmát, olyan élményekkel gazdagítva, amit más játékokban ritkán találunk meg. Az első rész madártávlati nézetét hátrahagyva bátran váltottak a klasszikus harmadik személyű nézetre, és ezzel zseniálisan újították meg az akciójátékok világát.

Igazi Helldivers veteránként, aki úgy véli, hogy az első rész talán több elismerést érdemelt volna, kezdetben kis szkepszissel szemléltem azokat a változásokat, amelyekkel az Arrowhead Game Studios megbolondította a sorozat második felvonását. A készítők valóban nem ismerik a félelmet, hiszen az előző rész egy felülnézetes lövöldözős játék volt. Azonban valahogyan sikerült nem csak felidézniük az első játék varázsát, hanem egy teljesen magával ragadó harmadik személy nézetű kalandot teremteniük. Mintha csak titkon mindig is ebben a műfajban utaztak volna!

A játék során a Szuper Föld elit harcosainak bőrébe bújunk, akiknek célja, hogy a demokrácia és szabadság lángját golyók, lézerek és robbanások által hordozva terjesszék. A narratíva egy lenyűgöző keveréke a túlzott patriotizmusnak és a sötét humornak, ahol a Szuper Földért vívott harc a legnagyobb megtiszteltetés, miközben a Helldivers katonáit egyszer használatos eszközként kezelik, könnyen pótolva őket ha elesnek. Ez a játékmechanika szintjén is megjelenik – a csatatéren való „újjászületéskor” nem csodával határos módon kerülünk vissza az élők sorába. A játék mitológiája szerint minden egyes újraéledés alkalmával egy másik hőst veszünk irányítás alá, aki készen áll bemutatni az iránta érzett szenvedélyét a demokrácia iránt.

Csillagközi invázió – Helldivers módra

A Helldivers 2 játékélménye olyan, mintha a „Csillagközi invázió” film szellemisége beleolvadt volna a digitális világba, az abszurd harctól a magasröptű katonai jelmondatokig, a Helldivers seregéhez való csatlakozást sürgető propagandáig. Bár tisztában vagyunk vele, hogy a Szuper Föld hadereje próbál manipulálni minket, az igazi móka pont abban rejlik, hogy hagyjuk magunkat sodródni ebben a felfújt narratívában. Vajon ki tudna komoly arccal maradni, mikor olyan figyelmeztetésekkel találkozik a képernyőn, mint „A Szuper Föld arra ösztönzi Önt, hogy a misszió során legalább 2,4 másodpercet szenteljen a környezet megcsodálására” vagy „Minden olyan tevékenység előtt, amely gyermek fogantatásához vezethet, kérjük, töltse ki a C-01-es nyomtatványt”. Sőt, a csatatéren harcoló katonáink hangosan hirdetik a demokrácia diadalát is.

De a lenyűgöző történeti hátteret félretéve, a Helldivers 2 igazi ereje a játékmenetben rejlik. Akár négyfős csapatokban merészkedünk el idegenekkel teli, sci-fi horrorok által inspirált bolygókra, hogy végezzünk a kötelező és a választható küldetéseinkkel egyaránt. Legyen szó a hatalmas Terminidokról (gigantikus bogarakról) vagy az Automatákról (robotokról), az ellenséges hullámok visszaverése közben a változatos célok – melyek idővel ismétlődővé válnak – mind megsemmisítésre vagy manipulációra irányulnak. A küldetés lezárásaként az evakuációs pontra kell érnünk, ahol az utolsó ellenséges rohamokat visszaverve biztonságosan visszatérünk űrhajónkra, ami a műveletek központja.

A küldetéseket 40 percen belül kell teljesíteni. Ez az időkorlát nem a küldetés végét jelenti, de megszűnik a lehetőségünk újraéleszteni elesett társainkat, illetve segítséget hívni a Szuper Földről, ami jelentősen csökkenti a siker esélyét. Bár egyes játékosok nem szeretik az ilyen típusú nyomást, a 40 perces határidő jól mérlegelt. Ezen kívül, ez a finom sürgetés arra készteti a játékosokat, hogy hatékonyan használják fel az időt, anélkül, hogy a küldetés végtelenségig elhúzódna, ami hosszú távon csökkentené a játék izgalmát.

Őrült káosz és taktikai Manőverek

Tekintettel arra, hogy ez az első alkalom, amikor a fejlesztők harmadik személy nézetű lövöldözős játékot készítettek, a harcrendszer meglepően magával ragadó. Az aprólékosan kidolgozott lövészet minden elemétől kezdve – a különböző fegyvertípusok egyedi használati élményétől, az intenzív visszarúgásokon át, egészen a célzást pontosan visszaadó rendszerig, amely a nehézkes fegyverek súlyát is hitelesen közvetíti – minden hozzájárul ahhoz az élményhez, hogy a Helldivers egység tagjaként szolgálni nem csupán megtiszteltetés, de kivételes szórakozás is. Ráadásul azoknak, akik az első személyű nézetet részesítik előnyben, lehetőségük van arra is, hogy ebben a perspektívában célozzanak.

A játékban uralkodó káosz részben az állandóan szükséges ellenségirtásból, részben pedig a baráti tűz aktív szerepéből fakad – ahogy azt már az első részben is megszokhattuk. Egy rosszul időzített lépés a géppuskás társunk tüzébe, vagy egy helytelenül választott pozíció egy tüzérségi csapás alatt gyakran végzetes kimenetelű. Az sem ritka, hogy saját védelmi tornyaink okoznak kellemetlen meglepetéseket, ha épp azok útjába kerülünk. A Helldivers világában a túlélés soványka esélyei nem korlátozódnak csupán a magasabb nehézségi szintekre; egy pillanat alatt darabokra hullhatunk, vagy hamuvá éghetünk. Ennek ellenére soha nem éreztem, hogy a játék tisztességtelenül bánt volna velem – mindig tisztában voltam vele, hogy a saját hibámból vagy túlzott bátorságomból adódtak a veszteségek.

A játékba visszatér a sorozat egyik alapvető eleme, a Manőverek rendszere. Ezek a különleges képességek – legyen szó fegyverekről, felszerelésekről, erős támadásokról vagy alapvető támogatásokról – a Szuper Föld körül keringő flottától érkeznek. A speciális menüben kiválaszthatjuk a kívánt Manővert, amelyet egyedi nyilak kombinációjával aktiválunk. A célzott terület kijelölése után néhány másodperccel később már érkezik is a segítség vagy a tűztámogatás. A Manőverek széles skálája minden helyzetre kínál megoldást, a társak újraélesztésétől kezdve, a lőszer utánpótláson át, a géppuskákig és légi csapásokig, egészen az őrtornyok és megfigyelő drónokig. Bár az újoncok számára ez a rendszer eleinte furcsa és kényelmetlen lehet, hamarosan remekül működő rendszerként tárul fel előttük, ahol az alapvető Manőverek aktiválási kombinációit idővel könnyedén megjegyezzük.

A csapatmunka kulcsszerepe a győzelemben

A Helldivers 2 világában a magányos hősöknek is jut szerep, de a valódi erő a játékosok közötti összhangban rejlik. Az igazi siker titka az, hogy mindenki úgy állítsa össze felszerelését és válassza ki a Manővereket, hogy azok tökéletesen egészítsék ki egymást. Nem szükséges, hogy mindenki azonos típusú, például a légicsapásokat vagy űrtámadásokat lehetővé tevő Manőverekkel töltse fel az összes helyét, mert a gyakorlatban nem mindenki tudná azokat értelmesen használni; hasonlóan, több mint két lőszerhátizsák is feleslegessé válik, ha a csapat egésze el van látva munícióval.

Egyes küldetések során bizonyos berendezések kezeléséhez több játékos együttműködése szükséges, ami a kooperatív játékélmény csúcspontját jelenti. Különösen igaz ez a nehéz tüzérségi fegyverekre, mint például a rakétavetőkre vagy géppuskákra, amelyekhez extra lőszert tartalmazó hátizsákok tartoznak. Ezt a hátizsákot akár maga a fegyvert használó személy is hordhatja, de átadhatja egy csapattársnak is, így együtt, mint egy jól olajozott gépezet működve, egyikük tüzel, míg a másik, a tüzelő vállát megfogva, folyamatosan lőszert nyújt. Ez a fajta együttműködés felejthetetlen légkört teremt.

A játékot kipróbáltam mind barátokkal, mind véletlenszerűen összeállt csapatokkal, és bátran kijelenthetem, hogy mindkét típusú játékélmény rendkívül kielégítő volt. Ha esetleg attól tartanál, hogy nem éri meg a Helldivers 2-t megvásárolni, mert úgy érzed, nincsenek játékostársaid, hadd nyugtassalak meg: nincs ok az aggodalomra. A játék támogatja a hangalapú kommunikációt, de a tapasztalataim alapján a játékosok döntő többsége inkább a szöveges chatet és elsősorban a kontextuális jelölési rendszert részesíti előnyben. Ez lehetővé teszi, hogy egyszerűen jelezzünk közeledő ellenséges csoportokat, minden lényeges tárgyat, vagy akár egy konkrét helyszínt – és minden ilyen jelzést a Helldivers megfelelően kommentál, így biztosítva, hogy semmi ne maradjon észrevétlen. Emellett rendelkezésre áll egy reakciókerék is, amely segítségével kifejezhetjük megerősítésünket, köszönetünket, bocsánatkérésünket és így tovább.

Szolíd alapok, de ennél még több kell

A Helldivers 2 jelenlegi arzenáljában két fő ellenségtípust különböztethetünk meg: a már említett Terminidokat és az Automatonokat. Ezekkel az antagonisztákkal való összecsapás élménye merőben eltérő; a Terminidok elsősorban közelharcban veszélyesek, míg az Automatonok távoli lézerfegyverekkel és nehéztüzérséggel színesítik a csatatereket. A Terminidokkal folytatott harc olyan, mintha egyenesen a Csillagközi invázió cselekményébe csöppentünk volna, az Automatonok elleni küzdelem során pedig a Star Wars vagy a Terminátor filmek jelenetei ugranak be. Mindkét frakció ellenfelei változatos formákban és méretben jelennek meg, az alapvető egyszerűbb ellenfelektől kezdve a nagyobb, páncélozott monstrumokig, amelyek elleni harc igazi adrenalinfokozó és próbatétel a csapatösszehangoltság szempontjából.

A Helldivers 2 első pillanatai lenyűgözőek, majdnem minden játékelem mély benyomást hagy. Azonban a játékórák halmozódásával egyre inkább úgy éreztem, mintha már minden meglepetést felfedeztem volna, amit a játék kínálhat. A bolygók gyönyörűsége hamar megszokottá válik, a küldetések pedig ismétlődővé. Két ellenséges frakció kevésnek tűnik a változatossághoz. Szerencsére tervezett tartalomfrissítések várhatóak, amik remélhetőleg bővítik a játék univerzumát, hiszen jelenleg ez csupán egy ígéretes alap.

Amikor már úgy tűnik, minden sarkot bejártam, a fejlődési rendszer válik a további előrehaladás fő mozgatórugójává. A küldetések sikeres teljesítése és a térképen talált erőforrások gyűjtögetése lehetővé teszi újabb, erőteljesebb Manőverek megszerzését és űrhajónk frissítését, ami a Manőverek hatékonyságának növelésével egyenértékű. Az új Manőverek beszerzése gyorsan megy, azonban a fejlesztésekkel való előrejutás időigényes folyamat, így készüljünk fel, hogy jelentős időt fordítunk „farmingra”.

A játék Battle Pass rendszere további motivációt kínál. A teljesített küldetésekért jutalmul kapott medálokat felhasználhatjuk különféle tárgyak beszerzésére, akár a Free, akár a Premium csomag keretein belül. Különösen érdekes, hogy itt nem csak kozmetikai elemeket, hanem használati tárgyakat is szerezhetünk, például egyes alapfelszereléseket kizárólag ezen a módon. A Helldivers 2 ügyesen kerüli el a FOMO-jelenséget, hiszen a fejlesztők lehetőséget biztosítanak a régebbi Battle Pass-ok tartalmának megszerzésére is, így senki sem marad le semmiről.

Hálózati akadályok és a jövőbeli várakozások

Nem lehet szó nélkül elmenni a Helldivers 2 indulásakor tapasztalt hálózati problémák mellett. Az első pár frissítés után bár javulást tapasztalhattunk, a játékosok összepárosítása még mindig nem működik zökkenőmentesen. Túl gyakran fordul elő, hogy a játék nem engedi a csatlakozást másokhoz, egy csapatot nem sikerül együtt tartani az új játékterekben, és időnként egyszerűen kirúg a küldetésekből. Saját tapasztalataim alapján és barátaimtól is hallva, előfordult, hogy a „újjászületés” funkció használatakor a pálya alá kerültünk, ahonnan már nem volt menekvés. Reméljük, hogy ezeket a hibákat hamar orvosolják, de egyelőre kérdéses, hogy ez mennyi időt vesz igénybe.

Mindezek ellenére, ahogy ezt a kritikát írom, már alig várom, hogy ismét csapattársaimmal együtt merülhessek el a Helldivers 2 izgalmaiban. A játék kétségkívül a szórakoztatás egyik legtisztább formáját nyújtja, és elismerésre méltó, hogy a fejlesztők mennyire odafigyeltek a játékmenet alapjainak kidolgozására. Viszont, amikor a tartalom mélységére kerül sor, a játék idővel kezdi elveszíteni újdonság varázsát, és hajlamos átalakulni egy monoton, végtelen ellenségirtásba és ismétlődő küldetésekbe. Ennek ellenére, a játékban hatalmas potenciál rejlik a jövőbeli frissítések és újítások tekintetében, melyek tovább gazdagíthatják ezt a különleges univerzumot.

-Herpai Gergely (BadSector)-

Kiadó: Sony Interactive Entertainment

Fejlesztő: Arrowhead Game Studios

Stílus: RPG-kaland

Megjelenés: 2024. február 8.