TESZT – A 2021-ben megjelent King Arthur: Knight’s Tale-ra a hardcore taktikai RPG-rajongók mint a műfaj szent Gráljára tekintettek, de a konzolosok akkor kimaradtak a Kerekasztal lovagjainak kalandjaiból. Az Arthur-legendák feldolgozásában már veteránnak számító NeocoreGames most a legújabb generációs konzolokra is átültette Arthur fattyú fiának, az életre keltett Mordred a sötét középkorban játszódó, stratégiai hadjáratát. PlayStation 5-ön teszteltük a NeocoreGames játékát, amelyet tőlük is kaptunk.

A King Arthur: Knight’s Tale így hát Mordred fordulatos útját meséli el, aki a túlvilágról tért vissza, hogy szembenézzen feladatával: megölni a sötétségbe fordult Arthur királyt, ezzel mentve meg Avalon földjét a pusztulástól. A történet nem tekertóriázik, egyből a sűrűjébe vág, gyors bevezetővel fűszerezve, hogy a nézőpontunkat azonnal a főszereplőkre és az őket körülvevő konfliktusra irányítsa.

A fő cselekmény során Mordred keresi szövetségeseit Avalon szerte, hogy felvegyék a harcot az élőhalott királlyal szemben, és ez a történetvezetés a játék meglepően hosszú ideje alatt sem bonyolódik tovább. Valószínűleg akadnak, akik egy kacifántosabb, csavarosabb sztorira számítottak volna, de én úgy érzem, ez az egyszerűbb megközelítés teret ad a karakterek megismerésére, annak ellenére, hogy egyikük sem mondható túl bonyolult karakternek.

Nem minden figura talált be nálam, voltak, akiket gyorsan félretettem, viszont akadtak olyanok is, akik a végére megszokásból vagy épp szimpátiából hűséges társaimmá váltak. Bár a játékos választásai hatással vannak a játék menetére és a csapatba állítható szereplőkre, ezek a döntések ritkán hoznak sorsfordító változásokat a fő sztoriban, így Mordred főküldetése végig a középpontban marad és nem is nagyon változik.

Hozzá kell tenni, hogy a játék hangulata elég komor és horrorisztikus, ami nekem bejött, de nem biztos, hogy mindenki el van ragadtatva ettől az Artúr-világtól, ami sötét hangulatában még a ’81-es Excalibur című filmtől is eltér, hiszen az, bár zömében epikusan ábrázolta a sötét középkort, azért sokszor humorral is élt, itt viszont a komoly és drámai konfliktusokon kívül alig találkozunk mással. Nem Egy jenki Artúr király udvarában, az egyszer biztos!

Ha harc, hát legyen harc!

A King Arthur: Knight’s Tale világában a legtöbb időt csatározással töltöd, ami egy ismerős felülnézetes, rácsos harcrendszerben bontakozik ki, ahol az arénák különböző sarkaiban méred össze erődet az ellenféllel. Általában egy négyfős, gondosan összeválogatott csapattal vágsz bele a küzdelmekbe, ahol a cél egyszerű: taktikailag felülmúlni és legyőzni az ellenfelet, miközben a csaták között a dicső lovagjaiddal gyalogosan be kell barangolnod az adott helyszínt.

Ez a harcrendszer nagyban hasonlít a műfaj más képviselőihez, de itt különösen jól működik, lehetőséget adva aprólékos stratégiák kidolgozására, amelyeket a játék bőkezűen meg is hálál. Az egységtípusok gazdag választéka bátorít a kísérletezésre, új csapattagokkal, akik gyors egymásutánban kerülnek elő a játék elején.

Ezek a karakterek hűen követik a műfaj archetípusait: az íjászok és varázslók a távoli csatározást részesítik előnyben, míg a páncélos harcosok jobban bírják a közelharc viszontagságait. A játékban a fegyverek pontosságával nem kell bíbelődnöd; ha csapatodat okosan helyezed el, minden ütés célba talál. A sebzés mértéke ingadozhat, amely izgalmat visz a harcokba, de különösen az íjászok kiemelkedően halálosan pontosak ebben a világban.

Az irányítási rendszerhez gyorsan hozzászoktam, de jól jött volna egy „mégsem” gomb az olyan pillanatokra, amikor egy rossz mozdulattal kárba veszett egy lépés, vagy a kurzor épp nem ott volt, ahol lennie kellett. Ez persze részben az én alkalmazkodóképességem hiányossága, de mivel a játék kifejezetten bátorít a próbálkozásra, ez a hiányosság eléggé bosszantó benne.

A játék főmenüjéből kiválasztható „Csatározás” mód további lehetőséget ad az összecsapásokra a fősztorin kívül, ami kellemes változatosságot hozott a hadjáratba. Igaz, ezek a küzdelmek nagyjából azonos módon zajlanak le, ami hosszabb távon azért eléggé monoton és ezt a monotonitást a szintén egyre ismerősebbé váló helyszínek csak fokoztak.

Felfegyverkezve a kihívásokra

A King Arthur: Knight’s Tale játékban Camelot vára a te birodalmad központja, ahol minden a te kezedben van: a sereged építése, a várad fejlesztése, a stratégiai tervezgetés. Itt a lehetőség, hogy igazi királyként viselkedj: döntéseid komoly következményekkel járnak, Camelot pedig nemcsak a harcosaid otthona, hanem a történeted szíve is. A cél? A dicsőséges múlt visszahozatala.

Camelot menedzselése során tehát nem csak építesz és parancsolsz, hanem létesítményeket és erőforrásokat is kezelsz. A tartalékkatonáid is itt kapnak helyet, és különféle képzésekkel tartod őket csúcsformában. A fegyverzetük frissítésére is van lehetőség, így mindig a legjobb felszerelésben indulhatnak harcba. A sebesültek ellátása a hospice-ben különös figyelmet igényel: a sérülések kezelése és a gyógyulási idő beosztása létfontosságú, hiszen minden harcos számít. Az egészségükkel való takarékoskodásra van szükség, mert a csatákat nem pusztán erőből, hanem okos stratégiával nyerheted meg.

A játékban a sebesült harcosaid kezelése igazi kihívást jelent: a hospice-ben kell hagynod őket pihenni néhány csata erejéig, hogy ismét a formájukba térjenek. Van lehetőséged arra is, hogy sérülésekkel küldd őket harcba, de ne feledd, a halál itt végleges, minden nehézségi szinten, néhány ritka kivétellel. Ez a dinamika, ahol a harc és a stratégiai menedzsment összefonódik, egy magával ragadó ciklust teremt, ami egyre izgalmasabbá vált – ahogy nőtt a játék nehézsége, úgy váltak egyre súlyosabbá a döntéseim is.

A Camelot menedzsment rendszerének bonyolultsága, ahol a Kerekasztal is fontos szerepet játszik, tovább mélyítette a játékélményt. Órákat töltöttem el különféle stratégiákat kipróbálva, kísérletezve a legjobb módszerekkel a küldetések és kihívások között, ami igazán élvezetessé tette a játékot.

A veteránok játéka

A King Arthur: Knight’s Tale nem pont az a játék, amit kezdőknek ajánlanánk. Bár nem tartozik a legnehezebb játékok közé, amelyekkel valaha találkoztál, rengeteg olyan mechanikával és felhasználói felülettel kell szembenézned, amelyek nem a legkönnyebben érthetőek. Ez különösen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor csapatodat készíted elő a harcra.

A sikeres csapat összeállításához sok jártasságra van szükséged a műfajban, így ha csak a játék stílusa és a középkori mivolta vonz, lehet, hogy nem ez a legjobb választás. Bár a King Arthur mély mechanikai rendszerei lenyűgözőek, az új játékosoknak szánt oktatóanyagok nem biztosítanak elegendő segítséget a játék mélyebb megértéséhez.

Itt említeném meg azt is, hogy a King Arthur: Knight’s Tale PS5-ös változata a várakozásokkal ellentétben úgy tűnik, nem használja ki teljes mértékben a konzol egyedi képességeit, mint például a DualSense innovatív funkciói. A játékban bizonyos hangeffektusok, zenék és párbeszédek a DualSense hangszóróján keresztül hallhatók, ami egyfajta interaktív élményt nyújt, de nem éri el azt a szintet, amit más címekben láthattunk.

A King Arthur: Knight’s Tale határozottan teljesíti, amit célul tűzött ki: egy komplex és alaposan megalkotott stratégiai élményt nyújt a középkori legendák világában. Azonban, úgy tűnik, hogy a játék nem igazán lép túl azon a bizonyos szinten, amit a veterán stratégiai játékok rajongói már megszokhattak az évek során. Az alapok remekül megvannak rakva, és van bőven tér a kísérletezésre, de a játék által teremtett komor atmoszféra idővel terhessé válhat, ami különösen a hosszabb játékidő során érezhető, illetve a kicsit szürkés, kicsit unalmas grafika sem dobja fel túlzottan az embert – míg egy PC-s monitoron ez talán nem annyira zavaró, egy hatalmas 4K-s tévén már elég szembetűnő.

A King Arthur: Knight’s Tale így inkább azoknak ajánlható, akik már otthonosan mozognak a stratégiai játékok világában és keresnek egy újabb kihívást, ami mélyebb taktikai gondolkodást igényel. A kezdőknek azonban valószínűleg nehezebb lesz megtalálniuk a helyüket ebben a komplex és viszonylag nehezen elsajátítható játékban, így nekik érdemes lehet más, könnyebben megközelíthető címek felé kacsingatniuk.

A játék tehát egyfajta kettősséget mutat: miközben lenyűgözi a tapasztalt játékosokat a mélységével és komplexitásával, addig a kezdőket könnyen elriaszthatja. Ennek fényében a King Arthur: Knight’s Tale egy olyan speciális ízlésű közönséget céloz meg, akik egyszerre készek teljesen elmerülni Arthur király sötét, komor középkori világában és a kezelőfelület és játékmechanikák rejtelmeiben is.

-Herpai Gergely (BadSector)-

Kiadó: NeocoreGames

Fejlesztő: NeocoreGames

Stílus: Taktikai RPG

Megjelenés: 2021 (PC), 2024 (PS5, Xbox Series X/S)