TESZT – Az Outcastot huszonöt évvel az első rész után folytatni felettébb bátor lépés volt, ugyanis azóta rengeteg dolog megváltozott a világban. Ez magáról a folytatásról nem mondható el, ugyanis bár maga a játék hozza a kötelezőt, ezt nem teszi olyan módon, ami miatt sokak számára erősen ajánlott kategóriába tartozna. Olyan ez mint egy pár napja lejárt Túró Rudi: ehető, de nem a legjobb állapotban van.

Fedezd fel Adelpha lélegzetelállító idegen világát, támogasd a helyi talanokat a küzdelmeikben, és küzdd át magad a megszálló roboterők elleni gyors tempójú csatákon az 1999-es kultikus klasszikus külső nézetes, nyitott világú akció-kalandjáték folytatásában.

A kormányellenes, pocakos Slade

Az Outcast – A New Beginning akkora klisé történetileg, hogy ilyesmit ritkán látni. Megszállnak egy bolygót, ami egy bizonyos erőforrásokban gazdag, elnyomják az ott lakókat, akik pedig ellenállnának és lázadnának, csak ehhez kellene egy vezéregyéniség. Ezt a szerepet tölti be Cutter Slade, aki az első részben is már főszereplő volt. Ezzel kb. a történet jellemezve is lett, ugyanis rengeteg olyan játékot lehetne mondani, amire ez a vázlat passzol. Slade tehát a szőke herceg a fehér lovon a földönkívülieknek. A Talanok talan (ezzel letudva az obligát szóviccet) sok, mindenki által ismert kulturális elemből tevődtek össze, és talán magukon a földönkívülieken is érzékelni lehet azt, ami a címben már előjött: kissé olyan érzése lehet a játékosnak, mintha ezt már átélte volna. Ez pozitív és negatív is lehet egyszerre, bármennyire szokatlanul is hangzik: az első részt ismerő közönség azt kapja, amire számított, mindenki más pedig valamelyest csalódni fog, mert szinte minden aspektusában retrónak fogja érzékelni az Outcast – A New Beginninget. Ha az első rész remake-jéről lenne szó (Second Contact alcímmel tessék keresni), akkor OTT ez érthető lenne, ám egy folytatásnál már el lehetne várni, hogy újítani kellene. Ott is, hogy Slade amnéziás.

A Gothic is hányszor játszotta ezt el? A történet szinte mindvégig kiszámítható, de a főhős szarkasztikus stílusa tetszetős, a főgonoszé pedig egyáltalán nem. A játékdizájn is kissé érthetetlen, mert elvileg a Talanok nem beszélnek angolul, csak a sámánjaik, aztán mégis mindenkivel kommunikálni képes karakterünk. A játékmenet legalább korrekt, de ezt sem lehet emlékezetesnek nevezni. Teszi a dolgát, de az Unreal Engine mintha itt-ott szaggatna, ami felettébb szokatlan. Kinézetre is viszonylag jónak lehet az Outcast folytatását mondani, mert pár környezet eléggé szép lett, és szinte pillanatok alatt el lehet jutni oda, hogy félretesszük a történetet, és inkább kóválygunk Adelpha világában. A pillanat itt pár órát takar, ugyanis eleinte kis túlzással az történik, hogy tutorial jelenet, tíz másodpercig irányítjuk Slade-et, tutorial, majd rövid játékmenet. A Final Fantasy VIII-nak sem jött be, hogy több mint 10 óra játékmenet után is lendületből a játékos arcába hajított egy tutorialt, és itt is inkább a „jóóóóó, tudjuk, elég máááár” érzést keltheti a játékosokban.

Adelpha adekvát világa sok lehetőséget takar

Kissé Far Cry hatást kelthet az, ahogy rövid időn belül az a feladat, hogy az emberek által birtokolt, de a robotvezérelte előörsöket támadjuk meg. Sokat sprintelhetünk és ugrálhatunk, és maga a lövöldözés is kellően jónak hatott, de ezt már nem nagyon lehet elmondani az ellenség mesterséges intelligenciájáról, ugyanis szökőévente talán el is jutnak arra a pontra, hogy esetleg fedezék mögé bújjanak. Ha ez nem történik meg, akkor csoportokba verődve lehet látni őket, vagy szó szerint az orrunk előtt bukkannak fel, amit 1999-ben még talán el lehetett fogadni, de 2024-ben ez már kissé nevetséges látványnak nevezhető.

A harcokat a folyamatos oldalazás+lövés kombóval szinte kivétel nélkül meg lehet nyerni, de ne nagyon számítsunk célzásrásegítésre. A fegyvereket lehet tuningolni, és ez az Outcast – A New Beginning egyik hatalmas pozitívuma. Ehhez az előörsökön keresgéljük a modulokat, amik nem csak kinézetre hajlamosan módosítani fegyvereinken, hanem azok hatását is számottevően meg tudják változtatni. Akár azt is lehetne mondani, hogy a történettől gyorsan elkanyarodva azon kapjuk magunkat, hogy inkább felfedezzük Adelpha lehetőségeit, és mivel ezzel kevésbé klisés játékmenetet kapunk, talán jobb is néha szünetet tartani a sztoritól.

Régi seprű is seper, de azért ez mégsem egy porszívó

Az Outcast – A New Beginning kap egy hetest, ugyanis a játékkal simán el lehet tölteni 15 órát (ennél azért gyorsabban is végig lehet menni a történeten), de a kényelmesebben játszó közönség akár 20 órát is beleölhet az Appeal Studios játékába. Az első részhez képest ez egy méltó folytatás, ámbátor napjaink játékkínálatához képest ez a cím felettébb felejtősnek nevezhető. Szórakozató tud lenni, de a játék humorának megítélése abszolút szubjektív: lesz, akinek ez tetszeni fog, más pedig fel fogja idegesíteni magát rajta. A lényeg az, hogy a folytatás nem mert jelentősen újítani, és ez lett végül a gyengéje.

-V-

Kiadó: THQ Nordic (Embracer Group)

Fejlesztő: Appeal Studios

Stílus: TPS

Megjelenés: 2024. március 15.