TESZT – Sok év telt el, míg a Dragon’s Dogma rajongói kitartóan követelték az egykor mély benyomást keltő játék visszatérését. Egyesek egy folytatást, mások egy remake-et vártak; a Capcom pedig végül mindkét tábor számára kínál valamit a Dragon’s Dogma 2-vel. Kár, hogy az idő nem állt meg 2012-ben.

 

 

Ha az első rész híve voltál, és aggódtál, hogy a folytatás megőrzi-e az eredeti lelkét, akkor megnyugodhatsz. Ha viszont frissességet és modern köntöst vártál a már több mint egy évtizede kialakult formulától, készülj fel egy nagy csalódásra. A Dragon’s Dogma 2 nevében ugyan folytatás, de valójában inkább egy újraindítás: új kör, amely az előző rész alapjait örökli meg, nagyobb újítások nélkül.

 

 

Sárkányok és dogmák

 

A Dragon’s Dogma 2 egy nyílt világú akciójáték, ahol a kaland az élvezet magva. Útjaidon olyan lényekkel találkozhatsz, mint a küklopszok, griffek, óriások, élőhalottak és sárkányok, amelyek legyőzése néha igazi kihívást jelent. Készülj fel megfelelően, legyen szó fegyverekről, páncélokról vagy gyógyító italokról. De ne csak erőből akarj győzni; minden szörnynek megvan a gyenge pontja.

Az első rész elismerést kapott újító játékmenetéért, ami lehetővé tette a játékosoknak, hogy a lényekre mászva támadjanak. Egy jól irányzott csapás egy küklopsz szemébe kritikus lehet, míg egy égő griff szárnyára mért csapás lezuhanásra késztetheti, sebezhetővé téve őt. A sárkányok kétségkívül a legnagyobb próbatételek közé tartoznak; ezt hamarosan saját bőrödön is tapasztalni fogod. Amikor először találkozol egy sárkánnyal, egyetlen csapása is végzetes lehet számodra.

Aki már ismerős a Souls-szerű kihívások világában, könnyen otthon érezheti magát a Dogma dimenzióiban. A csaták során a lényeg az ellenségeid mozdulatainak megfejtésében rejlik; csak így tudsz olyan csapásokat mérni, amelyek valóban sebeznek. Lesznek, amelyek igazi fejtörőt jelentenek stratégiai szempontból, míg mások dicsőséges csatákkal koronáznak meg. No és persze csúfos vereségeket is fogsz szenvedni a váratlanul nehéz ellenségektől, elvégre japán játékról beszélünk…

A Dragon’s Dogma azon ritka gyöngyszemek egyike, ahol magad formálhatod hősöd arculatát. A korábbi epizódhoz képest itt új fajjal is találozunk, a Léoninokkal, melyek a The Elder Scrolls sorozat Khajiit fajára emlékeztetnek. A választás tehát a tiéd: ember vagy Léonin, hogy karaktered pontosan tükrözze belső világod. A karakterkészítő mélysége és rugalmassága lehetővé teszi, hogy a legvadabb álmaidat is valóra válthasd.

No és persze nem kell egyedül kalandoznod, elvégre minden hős szükségszerűen szövetségesekre támaszkodik… vagy követőkre („pawnokra”), ha úgy tetszik. A kaland során a választott társaid dönthetik el a sorsod, legyenek ők hűséges bajtársak vagy egyszerű kísérők az úton.

 

 

A Timothée Chalamet-klónok inváziója

 

A Dragon’s Dogma 2-ben sokan gyártottak Timothée Chalamet külsejű hősöket és nem csupán a Dune-őrület miatt. Az Arisen (így hívják a karakteredet) sorsa kísértetiesen hasonlít Paul Atreideséhez: prófétaként kell legyőznöd a rettegett Sárkányt, aki elrabolta a szívedet, örök életre ítélve téged. De ez nem átok, hanem lehetőség: íme a te esélyed, hogy legendás hőssé válj!

Az első Dragon’s Dogma főhőse egy átlagos halászból lett a világ ura, a második részben pedig az amnéziás hős kliséjét (ami már unalmas az RPG-kben) ötvözik a fokozatos emlékezéstörténettel. Kiderül, hogy te már régóta fontos szereplője vagy ennek a világnak.

De az Arisenedet nem csak a legendás mivoltjáért ünneplik: útközben szövetségesekre és ellenségekre lelsz, de a feltétel nélküli támogatást a hűséges pawnokban találod meg. Ők a te rabszolga-kalandortársaid, akiket a játékmenet kulcsfontosságú elemévé tettek a fejlesztők.

A fő pawnokat magad is elkészítheted, akár a játék által generált karakterekből kiindulva, akár a fantáziád szárnyait engedve szabadjára. A külső mellett beállíthatod a viselkedésüket és a kasztjukat is. A kilenc kaszt közül választhatsz, és a személyiségük is befolyásolja a párbeszédeket és a játékmenetet.

A csapatod további két taggal bővíthető, és itt jön a képbe a játék igazi sava-borsa: a pawnok tárháza. Válogathatsz a többi játékos által megalkotott karakterekből, és a Capcom által a premier előtt létrehozott pawnok közül is. De ne feledd: a cross-platform játék nem elérhető, így a haverjaid pawnjait nem tudod behúzni, ha nem ugyanazon a platformon játszotok.

A saját karaktered és a fő pawnod kasztját bármikor megváltoztathatod, de némelyik kaszt csak a játék későbbi szakaszában válik elérhetővé. A kasztok izgalmas keveréket kínálnak, a mesterséges képességeket pedig az új Mesterekkel való találkozások során nyithatod meg. Fontos megjegyezni, hogy a kölcsönzött pawnokat nem módosíthatod, és a rájuk aggatott felszerelés is az övék marad.

 

 

A multi kimaradt, de itt a sárkánypestis!

 

Fontos megjegyezni azok számára, akik még nem kóstolták bele a Dragon’s Dogma varázsába: ez a játék kizárólag egyjátékos élményt nyújt. Sem offline, sem online kooperatív multiplayer módra nem számíthatsz. Manapság ez meglepő lehet – főleg a soulslike-ok zökkenőmentesen működő kooperatív mechanikáját látva – de a Capcom ragaszkodik ahhoz, hogy ebben az univerzumban te légy az egyedüli Arisen, aki egyedül formálja meg csapatát. Mindazonáltal kis társaid hűségesen fogják követni parancsaidat, és bármilyen döntést is hozol, ők ott lesznek melletted: hű szövetségeseidként vagy megbízható teherhordóidként.

De ne feledd, a pawnok számára nem minden játék és mese! Új kihívással is szembe kell nézniük: a sárkánypestissel. Ez a járvány azokat a pawnokat fertőzi meg, akik kapcsolatba kerülnek egy már fertőzött társukkal. A következmény? Engedetlen és kiszámíthatatlan viselkedés. Az a baj, hogy nem fogod mindig észrevenni a fertőzést – bár a fertőzöttek hajlamosabbak ellenállni a parancsaidnak. Mondjuk az is igaz, hogy ami a kiszámíthatatlanságot illeti, őszintén szólva, nem éreztem markáns különbséget. Talán ez azért van, mert a pawnok eleve hajlamosak néha furcsán viselkedni. Néha a pawnok AI-ja meglepő dolgokat produkál: minden irányból, ész nélkül támadnak, miközben az életük fogytán van, ok nélkül beszorulnak valahova, vagy egy elhunyt társat próbálnak feltámasztani, miközben te egy óriási szörnyeteggel küzdesz.

Kijelölhetsz specializációt a pawnodnak, gyógyítót vagy gyűjtögetőt. Ez lehetővé teszi számára, hogy aktívabban részt vegyen a játékban. Egy gyógyító például varázslatokkal segíthet, de a Dogma 2 tutorialja is figyelmeztet: ezek a cselekedetek intelligensek is lehetnek, de katasztrófát is okozhatnak. Tehát a játék eleve jelzi, hogy a pawnod bármit művelhet az italokkal, ha rábízod őket – legalább tudod, mire számíthatsz…

Kis társaid mindazonáltal rendkívül hasznosak lehetnek, ha útmutatást nyújtanak a kalandjaid során, feltéve, ha már bejárták az adott területet más hősökkel. Minden egyes láda, barlang vagy teljesített küldetés az emlékezetükben marad, és később más hősök által is felhasználhatóvá válik. Így elvezethetnek egy rejtett ládához, vagy megmutathatják a leggyorsabb útvonalat a kiválasztott küldetéshez. De vigyázz: a gyors nem jelenti a könnyűt! Ha vakon követed a pawnod, könnyen túl erős ellenféllel találhatod magad szemben. Néha okosabb megállni, megnézni a térképet és alternatív útvonalakat tervezni pihenőhelyekkel, hogy ne sodord magad veszélybe a „kalandvágyad” miatt.

 

 

„Az élet nem egy habostorta!”

 

A Dragon’s Dogma 2 nem a lusták paradicsoma. A gyorsutazás ritka, mint a szőke unikornis, és csak varázslatos kacatokért cserébe aktiválható – amiket a Capcom mikrotranzakciós varázslólaborjában is beszerezhetsz, ha a pénztárcád elég vastag hozzá. Ha viszont nem nagyon akarsz fizetni, akkor gyalogszerrel kell bejárnod a vidéket, táborok, városok, falvak és izgalmas helyszínek között lavírozva. Gyűjts értékes kincseket és zsákmányt, de oszd be bölcsen az idődet! A gyűjtögetés és a taktikai gondolkodás kulcsfontosságú a harctéri sikerhez.

Ha elfáradtál a gyaloglásban, bérelj ökrös szekeret, de ne feledd, az idő könyörtelenül halad, akár gyalogolsz, akár szekérrel ringatózol. Néhány élelmiszered romlandó, ha nem fogyasztod el időben, kuka lesz a vége. Akár bedobod a bendődbe, akár szárított finomságokká alakítod, a lényeg, hogy ne pazarold!

A Capcom a realisztikus elemekkel dobja fel a kalandokat, amit a hardcore rajongók imádni fognak. Azonban mások számára ez a sok teendő inkább nyűg, mint élvezet.

 

 

Inkább remix, mint folytatás

 

A Dragon’s Dogma 2-t nem lehet beskatulyázni: ugyan nem remake, reboot, de igazi folytatás sem. Az első rész történetét ötvözi egy új nézőponttal, és néhol át is írja a múltat. Azok, akik már játszottak az első résszel, meglepődhetnek, hogy a múlt eseményei itt-ott, más-más időpontban bukkannak fel. Azonban akik nem rajonganak a Dragon’s Dogma lore-ért, simán csak egy felmelegített levest kapnak.

A játékmenet tele van izgalmas dilemmákkal. Harcolsz, vársz, amíg a szörnyek legyengítik egymást, vagy elfutsz? Ezek a döntések még izgalmasabbá teszik a játékot. Azonban az első Dragon’s Dogma 12 évvel ezelőtt hozott újdonságot a játékmenet terén, azóta pedig az ízlések változtak. Így kapunk egy élvezetes, de kissé nehézkes játékot, főleg a soul-like játékok fényében, amik elárasztották a piacot.

A hősünk bizonytalannak tűnik a szörnyekkel szemben, az AI – legyen szó szövetségesekről vagy ellenfelekről – pedig nem a legfényesebb csillag az égen. A kalandérzet megvan, de nem üt akkorát, mint más játékokban. Ennek oka lehet a felfedezés és a harc egyensúlyának hiánya, és a túl gyakori harcok: kb. hárompercenként beleszaladsz valamilyen ellenségbe.

De a szörnyekkel való küzdelemnél is nagyobb kihívást jelenthet a kezelhetetlen menü és a bonyolult felület. Emiatt a Dragon’s Dogma 2 elavultnak tűnhet, és elriaszthatja a souls-like rajongókat, vagy az RPG kedvelőit, akik nehezen boldogulnak a régimódi játékmechanikákkal.

A Dragon’s Dogma 2 tehát szándékosan kihívásokkal teli, néha frusztráló játék, amiben több a harc, mint a Diablo 4-ben. Ennek ellenére a játék különleges varázsa miatt újra és újra visszatérünk, hogy felfedezzük a világát. Reméljük, a javítások nem váratnak magukra sokáig.

 

 

Szép vagy, szép vagy, szép királynő, de a ráncok már árulkodnak…

 

A Dragon’s Dogma 2 kétségtelenül gyönyörű, lélegzetelállító látvánnyal kápráztatja el a játékosokat. Azonban a technikai csiszolás néhol hiányzik. PlayStation 5-ön tesztelve a játék néha megizzad, hogy tartsa a 30 fps-t, főleg a tágasabb területeken. A szűkebb helyeken vívott csaták során pedig a kamerakezelés okozhat fejfájást. Nem beszélve a grafikai hibákról és a néha komikusan bugyuta fizikáról. Azonban fontos megjegyezni, hogy a Dragon’s Dogma 2 varázslatos, nyitott világot tár elénk töltési idők nélkül – leszámítva a játék indítását és a gyorsutazást.

PC-n, egy NVIDIA 3080-as, 32 GB RAM-mal és AMD Ryzen 7 processzorral szerelt masinán sem rózsaszínűbb a helyzet. A képkockaszám magasabb, de időnként indokolatlanul belassul a játék. Valószínűleg további optimalizálásra van szükség, és remélhetőleg a megjelenés után javítócsomagokkal is kedveskednek majd nekünk. A beállítások menüben elengedhetetlen a konfigurálás a gépünkhöz, de ez sem garancia a grafikai hibák teljes eltűnésére.

A billentyűzet és egér használata nem a legoptimálisabb, talán csak az íjászoknak lehet hasznos a precíz célzás miatt. Nekik javasolt a kamerabeállítások közül néhány kikapcsolása a nagyobb mozgásszabadság érdekében.

 

 

Az RE Engine-ről most nem fogunk ódákat énekelni…

 

A Dogma 2 az RE Engine-t használja, ami a Resident Evil játékokból ismert, és kiemelkedően jó a karakterek arcának ábrázolásában. Azonban a Dogma 2 vegyes érzelmeket kelt. A grafika gyönyörű, de az animációk sajnos nem ütik meg a mértéket. A párbeszédek közbeni kameraváltások és a karakterek mozgása meglehetősen egyszerűnek tűnik. Úgy tűnik, az RE Engine-t nem aknázták ki teljes mértékben, ami időnként frusztráló lehet és elvonja a figyelmet a játékélményről.

A felfedezés, ami a játék egyik fő vonzereje kellene, hogy legyen, sem kapott kellő hangsúlyt a Capcom részéről. A zene gyakran észrevétlen, a háttérben marad. Új területek bejárásakor és csaták közben csak néhány dallam hallható, ami szomorú, ha figyelembe vesszük a Dogma változatos élőhelyeit és lenyűgöző lényeit, mint a Szfinx. Egy-egy emlékezetes zenei aláfestés nagyban javíthatott volna az összhatáson.

Pozitívum viszont, hogy a játék teljes egészében élvezhető japán és angol szinkronnal is. Mindkettő minőségi, de én az angol verziót ajánlanám, jobban illik a játék hangulatához.

 

 

Vajon legendás sárkány, vagy csak egy Süsü a Dragon’s Dogma 2?

 

A rajongók, akik az elmúlt öt évben gyertyát gyújtottak a folytatás oltárán (és nem az Elden Ringért imádkoztak), örömmel fogják üdvözölni a Dragon’s Dogma 2-t. De vajon a játék megüti a mércét? A Dragon’s Dogma 2 nem a legkönnyebben emészthető falat, lévén ez egy igazi régimódi RPG. A játékmenet, a grafika és a menüben való navigálás is kissé régimódinak tűnik. De ne aggódj, ez nem feltétlenül baj, ha az ilyesmi nem riaszt el.

Mert hát a Dragon’s Dogma 2 tényleg az igazi, nagybetűs Kalandot nyújta. A harc izgalmas, a felfedezés örömteli, és a nehézségi szint pont megfelelő ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést. Ha szereted a klasszikus RPG-ket, és nem bánod, ha a játék nem fogja a kezedet, akkor a DD 2 remek választás lehet.

-Herpai Gergely (BadSector)-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

---

Kiadó: Capcom

Fejlesztő: Capcom

Stílus: RPG

Megjelenés: 2024. március 21.