FILMKRITIKA – A Szellemirtók – A borzongás birodalma fagyos fogadtatásától nem kell tartanunk, mert a szörnyvadászok koedukált csapata a borzongás birodalmát kellemes ‘melegséggel’ tölti fel. Erre pedig minden szükség meg is van, hiszen a viccek egy részét befagyasztották, maradnak a helyzetkomikumok és a szellemes megjegyzések.

Van egy derengő, halovány megérzésem, hogy a franchise-t a főcímdal tartja egyben, és enélkül talán csak a zöld ‘zabálnivaló’ szellemre emlékeznénk. 2016-ban a játszi könnyedséget egy feminin csapat egymást dorgáló vicceivel értelmezték újra, és bár annak megnézésétől előre fáztam, valójában egész nézhető volt a maga suta jellemzőivel. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a sorozat azon a ponton kezdett önmaga paródiájává válni. De mivel eleve akció-vígjátékról beszélünk, pontosan ez volt a feladata. A merész újítás miatt kapott hideget-meleget, így a szellemkamrán újra megnyomták azt a bizonyos reset gombot, mintha mise történt volna.

A feszültség nő, a nyugalom férfi

Leghőbb vágyam, hogy a női szereplők visszatérjenek 2016-ból, afféle B-listás külső erősítésként, hiszen mégiscsak lenne egy szűrrealitása, ha végül már csak ők segíthetnének. A stáblista közben pedig Kate ‘MC’ McKinnon újra elrappelhetné a Józsefvárost. Az Y generációhoz és kromoszómához visszatérve szintén New York biztonsága a tét. Egy legalább annyira csöves szellemé a főszerep, mint a Legendás lényegében, az utcára közeleg a tél, mintha csak Sub Zero jönne városnézőbe, aki mint tudjuk nem barátságkötéssel. A négyes fogat egy tűzoltóházban lakik, a legkisebb közös többszörös egy 15 éves diáklány, aki hamarabb találja meg identitását, mint első szellemét. Bár az utóbbival kapcsolatban izzik a levegő szó szerint. Egy flegmatikus tinédzser sakkozik vele a parkban és egymás bizalmába férkőznek. Nagyon máshová nem is tudnának, bár ezzel kapcsolatban hallunk némi áthallást, amikor illegális behatolást emlegetnek, meg hogy legyenek egy dimenzióban. Végül is a szerelem az szerelem, azt pedig szívvel és ‘lélekkel’ kell.

Nők a nőkkel helyett, nő a nővel

Lassan teljesen normális lesz, ha egy mesében a körszakállú hercegnő várában járunk szimbolikus díszletekkel, és könnycseppet morzsolunk el, ha végül ember az emberrel esik szerelembe. Ne legyünk azonban túl szigorúak, sem kirekesztőek. Ennyi jogért való kiállás rendben, itt inkább a 15 éves karaktert féltettem a fagyos viszonzástól. De hiszen a legkisebb lány győz, gondolnánk, de ahhoz hosszú út vezet. Például elszabadult szellemeket befogni a városi könyvtár előtt, aki kőoroszlánba bújik. Bár igen meglepődnék, ha a Lánchíd védelmező szobra hirtelen támadni kezdene, miután egyszerűen csak ‘lájon’. Egyik kedvenc jelenetem volt, bár a film helyenként borongós volt, azt túl komolyan vették az írók.

Dragonball, Tűzvarázsló, Mortal Kombat

Nincs teljesen új a nap alatt, csak a hold az égen, főleg ha sajtból van, és nem horgászik rajta senki. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy a fantasztikumok túltelítettségét éljük, és a motívumok rotálódnak forgószínpadszerűen, gyártótól függetlenül, kölcsönkérés nélkül, szinte kimondatlanul. Egyik főszörny (az már nem is szellem) ‘kísértetiesen’ hasonlít a Mortal Kombat széria egyik ős-ellenségére, alkata Slender Man és Minotaurusz keveréke. Ellene pedig a tűz hatásos, de réz-ágyúból, egy olyan univerzumban, melyben a Bádogember a tűzvarázsló, és ha magyar film lenne, már kapnánk is a Dr BRS remixeket közben. Node: a Szellemirtók: Borzongás birodalma jópofa, bár egy kissé zord, de nem túl ijesztő. Mézeskalács-szerű szörnyeivel nem futkos majd a hátadon a hideg.

Ismerősök ismeretlenek ellen

Egyik főszereplő, a Hangyaember…t is játszó Paul Rudd, valamint a filmben feltűnik Bill Murray, akit az 1984-es klasszikus kiadásban láthatott a nagyérdemű. Nekem nem volt bajom a film terjedelmével, bár lehetett volna könnyedebb, hogy jobban csússzon. A karakterek nem túl mélyek, de hozzák a kötelezőt. Elvégre ez nem drámai műfaj, hanem akció-vígjáték lenne. A mosoly viszont kicsit arcára fagyott ennek a címnek. Nem tudom pontosan, mitől lennének igaziak a szellemírtók, de nem éreztem teljesnek az átütést. Ahhoz több nevetés és átérezhetőbb, meghatóbb pillanatok kellenének. Az utóbbiban lehetett érezni a törekvést, de még nem nyílt ki a hóvirág.

Blockbuster vagy csak Ghostbuster?

ScreenX-ben ültem a sajtóvetítésen, ami nagy királyság, de az zavaró, hogy az oldalfalon még mindig hangelnyelő puha fal van, és nem vászon. A sarkokra pedig illene már valami rövid, de íves megoldást helyezni. Ez így olyan, mintha 3 monitorral autós szimulátort játszanék otthon. Bár annál kétségkívül magával ragadóbb. Az akciók közben megvolt a surround vizuális élmény, majdhogynem a fal adta a másikat. A nagy nézelődésben a mellettem ülő italát kezdtem el inni, de aztán békében kicseréltük. Aztán egy régi kedves haverommal is találkoztam, mert igazi szellemirtó kinézete volt. Tudtam, hogy önazonos karaktere az Egon, biztosítás helyett pedig kezet ráztunk és játékfegyverekkel szórakoztunk.

-Jay P. Sonix-