TESZT – Ebben a játékban a játékmenet lényegében harmadlagos szerepet tölt be, ugyanis a karakterek és a történet sokkal fontosabbak a megközelítőleg két és fél órát igénylő végigjátszás során, és ebből adódóan ez egy rövid, gyorsan letudható játék, ami technikailag sem tekinthető olyan kifejezetten összetettnek.

Ez egy kifejezetten egyszerű játék, amelyben mindössze három karakter van, és ebből adódóan maga a játékmenet sem rendelkezik nagyobb mélységgel, így ebből a szemszögből nem javasolt az Open Roadsszal való időtöltés.

Az 1970-es évek minimalista rajzfilmjei

A játék grafikailag tényleg úgy néz ki, amit régebben lehetett látni független, kisebb csapatoktól, amihez még hozzájárul a karakterek pontos szájmozgásának hiánya (rövid idő után nem mozognak tovább, ezért a minimalizmus), és bár gyorsan, 2,5 óra alatt végig lehet pörgetni a történetet, ez ennyi idő alatt is nagyon feltűnő lesz. Játékmenet mint olyan nincs, ugyanis kb. séta lesz a helyszínek között, néhol interakciókkal megtűzdelve. Adott Tess Devine, aki anyjának, Opalnak segít a kiköltözködésben. A ház korábban Tess nagyanyjáé volt, és közben felfedeznek a padláson egy rejtett fiókot, abban pedig van egy kulcs, és így anya és lánya útnak ered északra a nyári otthonukba, így a történet sokkal mélyebbé válik addig, ugyanis a nagymama több dolgot is eltitkolt családjától, és az egész a hatvanas évekig visszavezethető. Az elhunyt nagypapa, de Opal testvére, August is szerepet fog játszani az eseményekben. Ez az egész nem tűnik grandiózusnak, de ez az Open Roads lényege és egyben pozitívuma: földhözragadt élményt kínál, ahol az antagonista nem egy másik ember, hanem a két karakter közötti eltávolodás, amit Jess és Opal között is érzékelni lehet, ahogy mennek helyszínről helyszínre, és közben beszélgetnek.

Tess további kommunikációja kimerül a szöveges üzenetekben az apjával és legjobb barátnőjével, Francine-nel. A lényeg végül az, hogy vegyük lassúra a tempót és próbáljunk meg mindenkit megismerni. Néha a környezeten keresztül, néha a párbeszédek során fogunk megismerni néhány dolgot, ami a hangulatot javítja jelentős mértékben. Ez már alapból is egész jó, ugyanis bár a lipsync nem nagyon létezik az Open Roadsban, a jó szinkronmunkálat igen: Keri Russel és Kaitlyn Dever életszerűen, hihető módon adja elő az anyát és lányát. De ha esetleg el is tekintünk a furcsa lipsync hiányától, akkor a játék maga tetszetős látványú annak ellenére, hogy tényleg régivágásúnak hat. Ez kissé anakronisztikussá teszi, ugyanis a történet inkább a 90-es évek vége felé helyezhető el, amikor még képcsöves televíziók voltak, és az internet fejlesztése még nagy karriernek hatott (amit aztán az ezredforduló során a dotcom-lufi kipukkanása le is állított). Ekkor még nagy öröm volt, ha egy fiatalabb személy egy mobiltelefont kapott, ma pedig már mindenki ezekre tapad; ennyit változott a világ több mint 20 év alatt, akármennyire is szokatlan ez.

A múltba való révedés esszenciája

Az Open Roads talán azért is egy jó termék, mert arra emlékeztet, hogy régen mennyi minden volt sokkal jobb, mint manapság. A fejlesztők megmutatták, hogy egy más korszakban voltunk, és ennek hangulatát remekül elkapták. A látvány mellett a többnyire beltéri 3D-s környezetek felfedezése is jónak hatott, és az élénkebb színekkel el tudja különíteni az irreleváns tárgyaktól azokat, amiket mindenféleképpen meg kell vizsgálnunk. De a párbeszédek már nem játszanak három dimenzióban: a korábban említett lipsync hiánya mellett durvának, már-már nyersnek fog hatni a váltás a két stílus között.

Mintha elfogyott volna a költségvetés ezen jelenetek során (és nem egy hatalmas kiadóról van szó a csapat mögött; az Annapurna Interactive főleg az indie címek felé nyit, és náluk még a frankofón IP-ket két kézzel magához húzó Microids is nagyobb), és ez ott is talán érzékelhető, hogy a párbeszédek tempója sem természetes. Néhol érthetetlenül hatalmas szünetek vannak a szövegekben. Viszont ha ezen túl tudunk lendülni, akkor nem fogunk csalódni arra az egy szem délutánra vagy estére, amikor leülünk az Open Roadsot átélni. Ebben az esetben az élmény szó sokkal találóbb, mint amikor a Microsoft vagy sok másik nagy kiadó használja a játék szó helyett. Ez egy jó élmény, amit egyszer tényleg érdemes átélni, de annál többször ez már felettébb kérdéses.

Nyílt utakon bezárt játékos

A játékos azért van bezárva, mert tényleg nincs sok teendője. És talán emiatt nem juthat egy 7/10-nél feljebb az Open Roads. Mert bár maga az élmény és a hangulat jó, a kivitelezésében már vannak hibák vagy inkább hiányosságok, és ebből adódóan tényleg lehet mondani, hogy lehetett volna jobb is. De ennek ellenére nincsen messze a jobbtól, úgyhogy a jelző rá csak egy jó. Talán jobb is, hogy nem lett túlzottan hosszú, mert a párbeszédes, minimalista stílusú beszélgetések hosszabb idő elteltével már túlzottan zavaróá váltak volna. Viszont azt el lehet mondani, hogy egy végigjátszásra ajánlott.

-V-

Kiadó: Annapurna Interactive

Fejlesztő: Open Roads Team

Stílus: indie/kaland

Megjelenés: 2024. március 28.