SOROZATKRITIKA – Ahogy a The Last of Us új fejezetet nyitott a kivételes videojáték-adaptációk sorában, úgy a Prime Video Fallout sorozata még magasabbra helyezi a lécet. Tökéletesen idézi fel az eredeti játékok látványvilágát, hangzását, terjedelmét és lelkületét, annyira, hogy a Bethesda Game Studios remek szerepjáték-sorozatának rajongói szinte a mennyben érezhetik magukat a gondosan kidolgozott részletek láttán. A kezdők pedig lenyűgöző bevezetést kapnak ebbe a poszt-apokaliptikus Amerikába, melyet egy nukleáris háború tett a földdel egyenlővé, bemutatva annak színes – emberi és… „kevésbé emberi” – lakóit egy többszálú, a Jó, a Rossz és a Csúf stílusát idéző túlélő-, posztapokaliptikus-, törzsi és identitáskereső történeten keresztül. A produkciót Jonathan Nolan és Lisa Joy (ők a Westworld alkotói is) felügyelik executive producerként, és egy igazi sci-fi és neo-western kalandot hoztak létre, ami egyszerre izgalmasan újító és „sugárzóan” friss.

A Nuka-Colák látványától, az Abraxo lefolyótisztítókon át, a sörtehéjakig, a Super Duper Martban tett kirándulásokon keresztül, a stimpackek lövéseitől, a radroachokkal vívott harcokig, a Pip-Boysok (nagy méretű csuklóra szerelhető technikai kütyük, melyek számos hasznos funkciót nyújtanak) leolvasásáig, a Fallout sorozat szinte tökéletesen hű másolata a játéknak. Így a veterán játékosok, akik órákat töltöttek el a Pusztaság felfedezésével és meghódításával, az első néhány epizód alatt leginkább csak annak örülnek, hogy minden egyes dizájndöntés, hanghatás, valamint a blues, jazz és country dallamok (beleértve az Ink Spots ikonikus „I Don’t Want to Set the World on Fire” című számát) hűen átültetésre kerültek a sorozatba Geneva Robertson-Dworet és Graham Wagner showrunnerek által. Ahogy a játékokat szinte pixelről pixelre úgy adták vissza, hogy azok hangulata is tökéletesen átjöjjön, az egyszerűen lenyűgöző, különösen tekintettel arra, hogy a Bethesda sorozata ismert a hatalmas beállításokról, amelyek a száraz sivatagoktól és sötét erdőktől a romokban heverő nagyvárosokig terjednek, és olyan interaktív környezeteket kínálnak, ahol mindent megszerezhetünk a félelmetes fegyverektől és taktikai felszerelésektől kezdve a kanalakon, csészéken, mappákon, mechanikai alkatrészekig, gyerekjátékokig.

Egy új világ kezdete az atomháború árnyékában

A Fallout története egy retro-futurisztikus 1950-es években kezdődik, ahol az állampolgárok csodálatos készülékekkel (mint a lebegő polip stílusú háztartási robo-segédek, Mr. Handy nevűek) rendelkeznek, de egy nukleáris katasztrófa fenyegetésének árnyékában élnek. Los Angeles egyik domboldali otthonában a westernszínész, Cooper Howard (Walton Goggins) kénytelen lóháton kötéltrükköket bemutatni egy másik gyerek születésnapi buliján, a saját lánya társaságában. Egyértelműen megalázó feladat ez a korábbi filmsztárnak, de persze ez mind semmi ahhoz képest, amikor Cooper élete visszavonhatatlanul megváltozik, amikor végül lecsapnak a bombák Los Angelesre – ezt követően újabb robbanások tarkítják az égboltot gombafelhőkkel, magyarázatul szolgálva a kezdőcím „The End” feliratára.

219 évvel később, a Fallout története három különböző főszereplővel folytatódik eltérő helyszíneken. Lucy (Ella Purnell a Túlélőjátszmából) a 33-as Vault egyik kék overálos lakója, aki egy olyan bunkersorozatban él, ahol néhány szerencsés ember talált menedéket a nukleáris háború kitörése előtt, mielőtt a felszín már lakhatatlannak bizonyult volna. A Vault-Tec titokzatos és hírhedt nagyvállalata által épített 33-as Vault egy összetett hálózatból áll, amely fémes alagutakból és szobákból, létesítményekből és növénytermesztő területekből tevődik össze. Ezt a bunkert Lucy apja, Hank (Kyle MacLachlan) irányítja, aki lelkesen várja, hogy lánya a szomszédos, 32-es Vault egyik lakójával kössön házasságot. Az esküvő napja zökkenőmentesen indul, Lucy nagy örömére,

azonban, miután a házasságot „beteljesítették” (méghozzá a szó minden értelmében, elég nyers módon…), Lucy és társai gyorsan rájönnek, hogy a 32-es Vault vendégei, Moldaver (Sarita Choudhury) vezetésével, nem azok, akiknek mutatkoztak. Káosz tör ki, ami Hank eltűnéséhez vezet. Mivel anyjuk évekkel korábban meghalt, Lucy és testvére, Normot (Moises Arias) teljesen árvává válnak, ami arra motiválja a hősnőt, hogy megszegje a Vault szabályait. Lucy, akit Purnell által „okey dokey” naivitással és eltökéltséggel formált karakterként ábrázolnak, elhagyja föld alatti otthonát, hogy megtalálja eltűnt apját egy olyan világban, ami teljesen ellentétes azzal, amire számított, és amire felkészült.

Másutt a Pusztaságban, Maximus (Aaron Moten) a Brotherhood of Steel újonc tagja, amely egy szektás, katonai csoport, amely az elő-apokaliptikus műtárgyak felkutatására és az országban lévő szörnyek és bűnözők kiirtására törekszik. E küldetések során óriási fémpáncélokat viselnek, amelyek páratlan védelmet nyújtanak viselőiknek. Robertson-Dworet és Wagner showrunner-ek, valamint Nolan, aki az első három epizódot rendezte, hibátlanul ábrázolják, hogyan teszik ezek a páncélok a katonákat legyőzhetetlenné. Maximus mélyen hisz a Brotherhood of Steel eszméiben, ugyanakkor nem mindig tűnik teljesen tiszta jellemnek ő sem: időnként mintha „ármánykodásokkal” érné el a saját céljait. Egy váratlan fordulat révén – amelyet talán ő maga idézett elő – egy páncélos „lord” oldalán indulnak közösen küldetésre. Később egy váratlan találkozás egy vad medvével, (akit ebben a világban yao guai-nak hívnak), sorsdöntővé válik számára, és ebben az új helyzetben Thaddeus (Johnny Pemberton) válik segítőtársává, akinek jelenléte különösen jól eltalált humorú jelenetekkel ajándékoz meg minket.

Ez a revolverhős már csak átvitt értelemben tudja beleütni az orrát a dolgokba…

A Fallout harmadik középponti karaktere a legkarizmatikusabb szereplő, a sugárzás által deformált Cooper, akit most mindenki „Ghoulként” ismert. Orr és haj nélkül is félelmetes revolverhősként tűnik fel, könyörtelen erkölcsi meggyőződéssel, amelyet Walton Goggins acélos tekintete és mély, bánatos dühe erősítenek még inkább. Ezek a tulajdonságok a 1950-es évek hollywoodi életének visszaemlékezéseiben is megcsillannak. Miközben Lucy és Maximus átvitt értelemben születnek újra a történetben, addig a Ghoul számára ez szó szerinti feltámadást jelent a sírból. Miközben hőseink útjai egy közös cél felé tartanak, hogy megtalálják Wilzig tudóst, aki egy titokzatos és értékes anyaggal szökött meg az Amerikai kormányzati központból, az Enclave-ból, orra bontakoznak ki a rejtélyek a történet folyamán. Útjaik során bizarr lényekkel találkoznak, posztapokaliptikus településeken haladnak át, köztük a „Filly” nevű helyen is, és hajmeresztő összecsapásokba keverednek, melyek a Fallout videojátékok jellegzetes stílusjegyeit tükrözik: szuperlassított felvételekkel és olyan drámai lövésekkel, amelyekben testek, végtagok és fejek repülnek szét véres robbanások közepette.

A fanyar, cinikus humor és a kegyetlen, groteszk posztapoliptikus horror szinte a kéz-a-kézben járnak a Fallout világában, míg a jövőbe vetett remény és a múlt iránti nosztalgia éles kontrasztban áll a jelen kilátástalanságával. Ez a Vault 33 makulátlan, ötvenes évekre emlékeztető (és persze a játékokat idéző) vizuális világában és ragyogó Vault Boy logóiban is megnyilvánul, szemben a Pusztaság torokszorító nagyvárosi romjaival és nyomorúságos, a Mad Max-filmeket idéző falvaival.

Érzelmi viharok és morális dilemmák a pusztulás árnyékában

A történet Lucy ártatlansága és a Ghoul megkeseredettsége közti ellentéten alapul, melyet Maximus idealizmusának és önzésének belső konfliktusa, valamint a mellékszereplők rejtett szándékai egészítenek ki. A sorozat egyben az erkölcsi kérdések, társadalmi és családon belüli viták és a fejlett technológiájú fegyverek ütközetére is épít, amely hol torokszorítón izgalmas, hol pedig elgondolkoztató konfliktusokat szül. Ráadásul a szerteágazó, de még is jól abszolválható történet egyszerre jól átgondolt és tele van olyan kitérőkkel, amelyek a játékok izgalmasan szórakoztató melléküldetéseit is valahol megidézik. Ahogy a Ghoul is csípősen megjegyzi, a Pusztaság aranyszabálya, amelyet lehetetlen megkerülni: „Minden átkozott alkalommal el kell térned a fővágánytól a baromságok miatt.”

Csakúgy, mint az eredeti játékok, amelyekből adaptálták, a Fallout is a sci-fi világépítés remekműve, amely váltakozóan mutatja be az Egyesült Államok dicsőséges és borzalmas arcát, melyet csupán a rendíthetetlen – és sokszor mulatságosan idióta – amerikai optimizmus, és a kegyetlen brutalitás tartanak egyben. Egyszerre könnyen érthető és összetett, ismerős és egyedi, nagyszerűen ötvözve a játékokra is jellemző, groteszk, brutális kegyetlenséget, a romantikát, az intrikát, és science-fictiont. Az emberek, a furcsa, vicces gépek és a mutánsok egyesítésével alkotja meg a világvége lenyűgöző és borzalmas képét ebben a játékosok számára jól ismert posztapokaliptikus világban.

-Herpai Gergely (BadSector)-