FILMKRITIKA – Ez a B-kategóriás háborús kalandfilm egy valódi nosztalgikus utazás a ’80-as évek VHS-korszakába, ahol az akció és a komédia műfajok közötti egyensúlyozás során a műfaji klisék sem maradnak, de Russell Crowe néhány különlegesen szórakoztató jelenetével is feldobja a filmet. Míg Liam Hemsworth, a jövőbeli Vaják, megbízhatóan hozza a kötelezőt, addig Crowe ismét túlteljesít, és újabb emlékezetes alakítást nyújt.
Az a közhelyesnek tűnő állítás, hogy bizonyos színészek annyira magával ragadóak, hogy az ember még azért is fizetne, hogy lássa őket, amint telefonkönyvet olvasnak fel, a Maga a pokol esetében valósággá válik. A film egy hosszú jelenetsort tartogat, amelyben Russell Crowe bevásárol, és ez az egyszerű cselekedet váratlanul izgalmasnak bizonyul. Semmi extrém nem történik; senki sem kap tőle egy csicskalángost, egyetlen konzervdoboz nem repül szét, mégis, a Gladiátor egykori sztárjának, aki egy „szárazon érlelt hús” feliratú tábla előtt ácsorog, látványa abszurd módon komikus. Ki gondolta volna 24 évvel ezelőtt, hogy Crowe-ot még láthatjuk a filmvásznon, ahogy egy közértben vásárol, ellenőrzi a listáját, és csinálja mindazt, amit mi is szoktunk. Ez a jelenet valóban egyszerre lenyűgöző, mulatságos és egyben emlékezetes pillanatot teremt a filmen belül.
Ja igen, majdnem elfelejtettem: amúgy a film fő témája egy kemény és véres katonai akció a Fülöp-szigeteken.
Mégis kinek a földje?!
A film elsőre kissé infantilis eredeti címe: „Land of Bad” szerintem sokaknak szöget üthetett a fejében. (A magyar forgalmazónak minden bizonnyal, ezért keresztelte át a borasztóan fantáziátlan Maga a pokolra). Lehetséges, hogy a készítők eredetileg a „A szar világa” (World of Shit) címet szerették volna adni a filmnek, ami egyébként az USA-ban egy katonai szleng, de végül egy közönségbarátabb verzió mellett döntöttek, így nem kellett aggódni a korhatár problémákkal. Viszont azért is találóbb lett volna ez a cím, mert a főszereplő: „Playboy” Kinney (Liam Hemsworth), a légierő egy tisztje épp ebben a „szar” helyzetben találja magát, miután egy mentőakció katasztrofálisan sül el, és egyedül marad egy olyan dzsungelben, ahol mindenki lövöldözni kezd rá. Csak egy távirányítású drónra számíthat, amit a Las Vegas-i „Kaszás” Grimm kapitány (Russel Crowe) irányít, néven, három rakétával felszerelve, mintha csak korlátozott számú erőforrással rendelkező videójátékban lenne. A filmben egyébként a Hemsworth testvérekből kettő is szerepel, Liam Hemsworth és Luke Hemsworth, tényleg már csak Chris hiányzik, aki a két Tyler Rake: A kimenekítés Netflix katonai akciófilmekben játszott el hasonló szerepet.
Habár állítólag valós eseményen alapul, ami Afganisztánban történt és nem Délkelet-Ázsiában, a Maga a pokol mégis olyan B-kategóriás filmekre emlékeztet, amelyekben Chuck Norris szerepelt a ’80-as években, mint például az Ütközetben eltűnt. Akkoriban Vietnam volt a kedvelt filmes csatatér, gyakran gonosz szovjetek manipulációjával; most számos névtelen ázsiai ember hal meg a kék szemű hős keze által. Persze ők mint mindig, most is egy magasabb hatalom bábjai, aki ebben az esetben egy jemeni terrorista. A készítők érezhettek, hogy a mai woke filmgyártás moguljai alaposan rájuk pirítanak, ha egy ilyen kétségtelenül rasszistának tűnő optikán keresztül nézzük az eseményeket, ezért izzadtságszagúan a filmbe erőltettek olyan „progresszív”, woke történeti elemeket, mint például Grimm enyhén „teltkarcsú”, afroamerikai, szuper-szimpatikus női munkatársa, Nia Branson őrnagy (Chika Ikogwe) vagy az az egyetlen képernyőn látható ázsiai-amerikai katona, akit történetesen Playboynak meg kellene mentenie.
Hemsworth harcol Crowe a kávéfőző miatt hisztizik
Az alapfelállás tehát a következő: miközben az egyik helyszínen Hemsworth fák mögött bújik meg, lejtőkön gurul le, és próbálja elkerülni a lövedékeket, egy másikon Crowe egy las vegasi katonai létesítményben hülyéskedik hawaii ingben, bosszankodik az ócska kávéfőzők miatt, panaszkodik, hogy le van némítva a telefoncsengő, és aggódik negyedik felesége terhessége és vegán étrendje miatt.
Bár furcsának tűnik, hogy Crowe ebben a korban és nem túl előnyös formában (lehet vagy 140 kiló) még mindig a hadseregben van (miközben tavaly, amikor a pápa olasz ördögűzője volt, az még elment), a film félig-meddig magyarázatot ad erre, anélkül, hogy azt sugallná, hogy derék hősünk különösen jó lenne a munkájában. Így amikor más tisztek rápirítanak, és fenyegetik a küldetés átvételével, olyan sok feszültség nem hatja át a filmet. Ebben a pozícióban egyébként ritkán látni katonai filmekben ilyen lázadó típusokat, szóval ez a Crowe által alakított furcsa magányos farkas legalább ebből a szempontból egy üdítő változatosság.
Az akciójelenetek viszont eleinte szinte unalomba fulladnak. Amikor Playboy egyedül marad, úgy tűnik, nem forog veszélyben az élete, tehát az egyszeri nézőben – miközben esélyesen a popcornos doboz alján lévő maradékot vakargatja és a kóla utolsó cseppjeit szürcsöli – felmerül a kérdés, hogy hol itt a torokszorító izgalom és a dráma? Szerencsére a nézők számára (bár nem a karakter számára), a történet körülbelül a film felénél váratlan fordulatot vesz, több szereplő bevonásával, és a tét jelentősen növekszik. Amikor hősünk alsóneműben száguld át az alvilági bázison, már nem kérdés, hogy a film tisztában van saját műfajával, és az bizony nem a valós eseményeken alapuló hiteles katonai történet.
A sötét szűrők és a változatos kameramozgások – amelyek kézi kamerás, drónos és stabilizált felvételeket ötvöznek – révén a film mégsem hat a tipikus streaming csatornás B-kategóriának, ellentétben néhány ’80-as évekbeli utánzattal. (Tulajdonképpen a másik Hemsworth-testvér, Chris Tyler Rake filmjeit is ide lehet sorolni: a vizualitás tekintetében a Maga a pokol azoknál színvonalasabb, lévén itt „művészibb” megoldásokkal is operál.) Bár főként Ausztráliában készült, nem a tipikus, más filmekből ismert helyszíneken, mint a szokásos sivatagi, lepukkant putris miliők. Elismerés illeti tehát azokat, akik a helyszíneket kiválasztották, lévén egy igazán eredeti, egyedi és hátborzongató (hangulatában kicsit az Apokalipszis mostra emlékeztető) ellenséges bázist alkottak meg.
A kamerák mögött Zack Snyder kedvenc operatőre
William Eubank, aki korábban olyan filmeket rendezett, mint a Jel (The Signal) és az Árok (Underwater), úgy tűnik, belehelyezkedett a B-kategóriás filmek készítőinek szerepébe. Érdemes megjegyezni, hogy a végrehajtó producer, Jared Purrington, Zack Snyder filmjeinél dolgozott storyboard művészként vagy illusztrátorként a Acélember (Man of Steel) óta. Bár Eubank nem használ sok lassított felvételt, de mégis úgy tűnik, a rendezők rokon lelkek lehetnek. A legnagyobb különbség az, hogy Eubank tisztában van a saját korlátaival, és sokszor némileg önironikus, amire Zack Snyder képtelen. Bár a Maga a pokol mindetől még nem válik mestermunkává, de ha túljutunk az eleinte döcögős és erőltetett felvezetésen, akkor a helyenként abszurd katonai akciójelenetek tényleg izgalmasak, miközben minden idők leghosszabb és legmulatságosabb bevásárlós jelenetét láthatjuk az akciósztárnak már lepukkant, de színésznek még mindig nagyszerű Russel Crowe-val. Nem mondom, hogy minden filmben ezt akarom látni tőle, de az amnéziás és Alzheimer-kórral küzdő detektív után ez egy újabb eredeti alakítása, amely miatt érdemes megnézni a Maga a pokol című akciófilmet.
-Herpai Gergely (BadSector)-
Maga a pokol
Rendezés - 6.6
Színészek - 6.8
Történet - 6.4
Látvány/zene/hangok/akció - 8.2
Hangulat - 7.2
7
JÓ
A Maga a pokol egy nosztalgikus utazás a B-kategóriás háborús kalandfilmek világába, ahol a nyolcvanas évek szellemét idéző akciójelenetek és Russell Crowe váratlanul szórakoztató bevásárló körútja egyaránt helyet kap. William Eubank rendező és Jared Purrington végrehajtó producer együttműködése egy olyan filmhez vezetett, amely bár nem nélkülözi az öniróniát és a műfaji tudatosságot, mégsem válik mesterművé, de a szórakoztató értékét nem lehet elvitatni. A katonai akciók és a hétköznapi komédia különös keveréke teszi ezt a filmet egyedülálló élménnyé, amelyet érdemes megnézni a színészi alakítások és a látványos jelenetek miatt.