FILMKRITIKA – Ez a B-kategóriás háborús kalandfilm egy valódi nosztalgikus utazás a ’80-as évek VHS-korszakába, ahol az akció és a komédia műfajok közötti egyensúlyozás során a műfaji klisék sem maradnak, de Russell Crowe néhány különlegesen szórakoztató jelenetével is feldobja a filmet. Míg Liam Hemsworth, a jövőbeli Vaják, megbízhatóan hozza a kötelezőt, addig Crowe ismét túlteljesít, és újabb emlékezetes alakítást nyújt.

Az a közhelyesnek tűnő állítás, hogy bizonyos színészek annyira magával ragadóak, hogy az ember még azért is fizetne, hogy lássa őket, amint telefonkönyvet olvasnak fel, a Maga a pokol esetében valósággá válik. A film egy hosszú jelenetsort tartogat, amelyben Russell Crowe bevásárol, és ez az egyszerű cselekedet váratlanul izgalmasnak bizonyul. Semmi extrém nem történik; senki sem kap tőle egy csicskalángost, egyetlen konzervdoboz nem repül szét, mégis, a Gladiátor egykori sztárjának, aki egy „szárazon érlelt hús” feliratú tábla előtt ácsorog, látványa abszurd módon komikus. Ki gondolta volna 24 évvel ezelőtt, hogy Crowe-ot még láthatjuk a filmvásznon, ahogy egy közértben vásárol, ellenőrzi a listáját, és csinálja mindazt, amit mi is szoktunk. Ez a jelenet valóban egyszerre lenyűgöző, mulatságos és egyben emlékezetes pillanatot teremt a filmen belül.

Ja igen, majdnem elfelejtettem: amúgy a film fő témája egy kemény és véres katonai akció a Fülöp-szigeteken.

Mégis kinek a földje?!

A film elsőre kissé infantilis eredeti címe: „Land of Bad” szerintem sokaknak szöget üthetett a fejében. (A magyar forgalmazónak minden bizonnyal, ezért keresztelte át a borasztóan fantáziátlan Maga a pokolra). Lehetséges, hogy a készítők eredetileg a „A szar világa” (World of Shit) címet szerették volna adni a filmnek, ami egyébként az USA-ban egy katonai szleng, de végül egy közönségbarátabb verzió mellett döntöttek, így nem kellett aggódni a korhatár problémákkal. Viszont azért is találóbb lett volna ez a cím, mert a főszereplő: „Playboy” Kinney (Liam Hemsworth), a légierő egy tisztje épp ebben a „szar” helyzetben találja magát, miután egy mentőakció katasztrofálisan sül el, és egyedül marad egy olyan dzsungelben, ahol mindenki lövöldözni kezd rá. Csak egy távirányítású drónra számíthat, amit a Las Vegas-i „Kaszás” Grimm kapitány (Russel Crowe) irányít, néven, három rakétával felszerelve, mintha csak korlátozott számú erőforrással rendelkező videójátékban lenne. A filmben egyébként a Hemsworth testvérekből kettő is szerepel, Liam Hemsworth és Luke Hemsworth, tényleg már csak Chris hiányzik, aki a két Tyler Rake: A kimenekítés Netflix katonai akciófilmekben játszott el hasonló szerepet.

Habár állítólag valós eseményen alapul, ami Afganisztánban történt és nem Délkelet-Ázsiában, a Maga a pokol mégis olyan B-kategóriás filmekre emlékeztet, amelyekben Chuck Norris szerepelt a ’80-as években, mint például az Ütközetben eltűnt. Akkoriban Vietnam volt a kedvelt filmes csatatér, gyakran gonosz szovjetek manipulációjával; most számos névtelen ázsiai ember hal meg a kék szemű hős keze által. Persze ők mint mindig, most is egy magasabb hatalom bábjai, aki ebben az esetben egy jemeni terrorista. A készítők érezhettek, hogy a mai woke filmgyártás moguljai alaposan rájuk pirítanak, ha egy ilyen kétségtelenül rasszistának tűnő optikán keresztül nézzük az eseményeket, ezért izzadtságszagúan a filmbe erőltettek olyan „progresszív”, woke történeti elemeket, mint például Grimm enyhén „teltkarcsú”, afroamerikai, szuper-szimpatikus női munkatársa, Nia Branson őrnagy (Chika Ikogwe) vagy az az egyetlen képernyőn látható ázsiai-amerikai katona, akit történetesen Playboynak meg kellene mentenie.

Hemsworth harcol Crowe a kávéfőző miatt hisztizik

Az alapfelállás tehát a következő: miközben az egyik helyszínen Hemsworth fák mögött bújik meg, lejtőkön gurul le, és próbálja elkerülni a lövedékeket, egy másikon Crowe egy las vegasi katonai létesítményben hülyéskedik hawaii ingben, bosszankodik az ócska kávéfőzők miatt, panaszkodik, hogy le van némítva a telefoncsengő, és aggódik negyedik felesége terhessége és vegán étrendje miatt.

Bár furcsának tűnik, hogy Crowe ebben a korban és nem túl előnyös formában (lehet vagy 140 kiló) még mindig a hadseregben van (miközben tavaly, amikor a pápa olasz ördögűzője volt, az még elment), a film félig-meddig magyarázatot ad erre, anélkül, hogy azt sugallná, hogy derék hősünk különösen jó lenne a munkájában. Így amikor más tisztek rápirítanak, és fenyegetik a küldetés átvételével, olyan sok feszültség nem hatja át a filmet. Ebben a pozícióban egyébként ritkán látni katonai filmekben ilyen lázadó típusokat, szóval ez a Crowe által alakított furcsa magányos farkas legalább ebből a szempontból egy üdítő változatosság.

Az akciójelenetek viszont eleinte szinte unalomba fulladnak. Amikor Playboy egyedül marad, úgy tűnik, nem forog veszélyben az élete, tehát az egyszeri nézőben – miközben esélyesen a popcornos doboz alján lévő maradékot vakargatja és a kóla utolsó cseppjeit szürcsöli – felmerül a kérdés, hogy hol itt a torokszorító izgalom és a dráma? Szerencsére a nézők számára (bár nem a karakter számára), a történet körülbelül a film felénél váratlan fordulatot vesz, több szereplő bevonásával, és a tét jelentősen növekszik. Amikor hősünk alsóneműben száguld át az alvilági bázison, már nem kérdés, hogy a film tisztában van saját műfajával, és az bizony nem a valós eseményeken alapuló hiteles katonai történet.

A sötét szűrők és a változatos kameramozgások – amelyek kézi kamerás, drónos és stabilizált felvételeket ötvöznek – révén a film mégsem hat a tipikus streaming csatornás B-kategóriának, ellentétben néhány ’80-as évekbeli utánzattal. (Tulajdonképpen a másik Hemsworth-testvér, Chris Tyler Rake filmjeit is ide lehet sorolni: a vizualitás tekintetében a Maga a pokol azoknál színvonalasabb, lévén itt „művészibb” megoldásokkal is operál.) Bár főként Ausztráliában készült, nem a tipikus, más filmekből ismert helyszíneken, mint a szokásos sivatagi, lepukkant putris miliők. Elismerés illeti tehát azokat, akik a helyszíneket kiválasztották, lévén egy igazán eredeti, egyedi és hátborzongató (hangulatában kicsit az Apokalipszis mostra emlékeztető) ellenséges bázist alkottak meg.

A kamerák mögött Zack Snyder kedvenc operatőre

William Eubank, aki korábban olyan filmeket rendezett, mint a Jel (The Signal) és az Árok (Underwater), úgy tűnik, belehelyezkedett a B-kategóriás filmek készítőinek szerepébe. Érdemes megjegyezni, hogy a végrehajtó producer, Jared Purrington, Zack Snyder filmjeinél dolgozott storyboard művészként vagy illusztrátorként a Acélember (Man of Steel) óta. Bár Eubank nem használ sok lassított felvételt, de mégis úgy tűnik, a rendezők rokon lelkek lehetnek. A legnagyobb különbség az, hogy Eubank tisztában van a saját korlátaival, és sokszor némileg önironikus, amire Zack Snyder képtelen. Bár a Maga a pokol mindetől még nem válik mestermunkává, de ha túljutunk az eleinte döcögős és erőltetett felvezetésen, akkor a helyenként abszurd katonai akciójelenetek tényleg izgalmasak, miközben minden idők leghosszabb és legmulatságosabb bevásárlós jelenetét láthatjuk az akciósztárnak már lepukkant, de színésznek még mindig nagyszerű Russel Crowe-val. Nem mondom, hogy minden filmben ezt akarom látni tőle, de az amnéziás és Alzheimer-kórral küzdő detektív után ez egy újabb eredeti alakítása, amely miatt érdemes megnézni a Maga a pokol című akciófilmet.

-Herpai Gergely (BadSector)-