FILMKRITIKA – A majmok bolygója: A birodalom a Pierre Boulle regényíró által megálmodott univerzumból készült filmek legújabb felvonása bár akciódús jelenetekkel kecsegtet, a karakterek mélységének és egy átgondolt szkriptnek a hiánya sajnos fájdalmasan érezhető. A gyakran kaotikus sztori sokszor arra is képtelen, hogy a karakterek alapvető motivációit kifejtse. Logikai bakik és kliséhegyek terhelik túl az egyébként remek látványt és akciót nyújtó filmet.

A világ jelenlegi állapotát szemlélve felmerül a kérdés: vajon a majmok képesek lennének-e jobban irányítani a dolgokat? A majmok bolygója: Királyság egy olyan univerzumot tár elénk, ahol az ember szinte teljesen eltűnt, és bár ez a majmok által uralt világ nem feltétlenül rosszabb a miénknél, semmiképpen sem jelent előrelépést. A hatalom megszerzésére irányuló törekvések és a bizalom kérdése ugyanazok maradtak, mint régen, és sajnos a film is csak egy régi lemez újrahangolása.

Caesar már múlté

A majmok bolygója: A birodalom a 2011-es A majmok bolygója: Forradalom által újraindított trilógia folytatása, melynek középpontjában Caesar állt, a majmok intelligens és békés vezére, akit Andy Serkis formál meg. A lenyűgöző motion capture technológia segítségével életre keltett CGI-majmok a sorozat védjegyévé váltak. Wes Ball, az “Útvesztő” trilógia rendezője egy olyan epizóddal lép be a sorozatba, amely nem teljesen újraindítás, hanem időbeli ugrást hajt végre, új karakterekkel és fordulatokkal gazdagítva a történetet. Bár a film akciódús és látványos, nem hoz semmi újat vagy különösen figyelemre méltót az asztalra.

Az új sztori annyi generációval Caesar halála után játszódik, hogy Noa, Owen Teague által megformált majomhősünknek nincs fogalma arról, ki volt Caesar, noha ő is részese annak az örökségnek. Noa faluja egy békés, erdős hely, ahol a majmok lakói természetes anyagokból építették otthonaikat. A technológia még ismeretlen számukra, de az angol nyelvet már jobban értik, mint valaha.

Ezek a majmok csak majomkodnak

A majmok már teljes mondatokban kommunikálnak, ám amit mondanak, az gyakran unalmas és közhelyes. Egy majomfilm esetében is elvárható lenne a karakterek fejlődése és egy meggyőző forgatókönyv, és bár Teague hitelesen formálja meg a szelíd hangú, lélekkel teli szemű fiatal Noát, karakterének íve nem éri el Caesar civilizációs projektjének magasságait.

A film első nagy akciójelenetében Noa faluját fosztogató majmok támadják meg, akik rozsdás arcmaszkokat viselnek, fáklyákat és sokkoló lándzsákat tartanak, és lóháton lovagolnak. A jelenet ügyesen van megrendezve, és átélhetjük Noa rémületét, amikor a faluját felgyújtják és a túlélőket foglyul ejtik. A dinamikus jelenet bemutatja Ball technológiai jártasságát, és ha csak a majmok akciójára van szükséged, abból bőven kapsz a film során.

A támadás után Noa megfogadja megölt apjának, hogy hazaviszi a foglyokat, és elindul a hősies útra, bátorságot tanúsítva és tanulságokat levonva. Az első leckét egy bölcs orángutántól, Raka-tól (Peter Macon) kapja, aki megtanítja neki, miben hitt Caesar: “Majmok együtt erősek. Majom nem öl majmot”. Ezt a tanítást próbálja megvalósítani. Az álarcos lovasokat egy hatalommániás majom vezeti, Proximus Caesar néven (Kevin Durand), aki az eredeti Caesar jelmondatait saját diktatórikus rendszerének álcájaként használja.

Lapos sztori

Azoknak, akik a mai autoriter, populista tendenciákhoz keresnek párhuzamot, nehéz lesz megtalálniuk a kapcsolódási pontokat. A forgatókönyv olyan lapos, hogy szinte sérti a majmok intelligenciáját, akik ebben a világban okosabbak, mint valaha. A vírus, amely Caesart és társait intelligenssé tette, az emberekre is átterjedt, de éppen az ellenkező hatást váltotta ki: most butábbak vagyunk, mint valaha, és képtelenek vagyunk beszélni.

Az egyetlen kivétel Mae (Freya Allan), egy fiatal nő, akivel Noa és Raka találkozik útjuk során. Mae karaktere enyhén szólva sem túl jól kidolgozott, és leginkább azt a kérdést veti fel, hogy vajon a majmok és emberek bízhatnak-e egymásban és képesek-e együtt élni. William H Macy, a film másik emberi szereplője, egy férfi szerepében tűnik fel, aki azzal élte túl Proximus fogságát, hogy könyveket olvasott fel neki, amit a majmok még nem sajátítottak el.

Ennél a forgatókönyvnél még egy majom is jobbat írt volna

Azok számára, akik látták A majmok bolygója: Háborút (2017), a Caesar-trilógia utolsó részét, meglepő lehet, hogy mennyire ismétlődő A majmok bolygója: Királyság utolsó fejezete. Ismét egy kegyetlen vezér tart fogva majmokat egy elhagyatott fegyverraktárban. A különbség csak annyi, hogy ezúttal minden rozsdás az eltelt több száz év miatt, és az uralkodó Woody Harrelson ezredese helyett egy dögunalmas főmajom: Proximus áll a középpontban. Nem sikerült jobbat kitalálni az elkerülhetetlen robbanás előidézésére?

Ráadásul a történet nem csak klisés és unalmas, de sokszor zagyva és nehezen is követhető, a karakterek motivációi vagy értelmetlenek, vagy annyira egybitesek hogy ennél még egy vírus nélküli, mai majom is okosabban gondolkozna.

A lenyűgöző CGI mögött A majmok bolygója: A birodalom a klisék birodalmát tárja elénk, a két óra és 25 perc hosszúságú film alatt. A befejezés egy folytatást sejtet, amely egy izgalmasabb konfliktust ígér a jövőben, de ez most nem segít rajtunk.

-Herpai Gergely (BadSector)-