TESZT –  Démonikus, mágikus akció RPG, morális kérdésekkel. Elsősorban a casual gamernek.

Van egy középkori páncél kiállítva valahol Angliában, amelyen rendkívül oda nem illő módon egy golyó ütötte lyuk található. A hírek szerint Mark Twaint ez látvány kép ihlette „Egy connecticuti jenki Arthur király udvarában” című regénye megírásakor, amelyben egy polgárháború utáni amerikai váratlanul a legendás király korában találja magát. A cikk címe ezen mű parafrázisa, csakhogy ezúttal nem egy 19. századi amerikai, hanem egy csoport ókori legionárius (és pap) teszi véres tiszteletét a legendás Avalonban.

De hogyan is kerülnek a Legio IX Hispania tagjai a mesék kerekasztala mellé? Kezdjük egy kis történelmi visszatekintéssel. A fent nevezett alakulat a Krisztus utáni 2. században eltűnik a Britanniában állomásozó légiók listájáról. Még a mai napig tartja magát az a vélekedés a brit közvéleményben(!), hogy az alakulat egy helyi lakosok által kivitelezett rajtaütésben tűnt el, valamikor Kr. u. 120 után, mivel a későbbi feljegyzésekben már nem szerepel. Ennek némileg ellentmond, hogy semmilyen olyan leírás nem maradt fenn, amely egy hasonló méretű katasztrófáról szólna. Valószínűleg arról van szó, hogy az alakulatot áthelyezték a birodalom másik részére és ott 2.-3. századbeli katonai katasztrófák valamelyikében semmisült meg. Ezekről ugyanis vannak leírások. de ezek nem tartalmazzák a részletes veszteséglistákat. Na jó. Történelemóra vége. Fenti, a brit nemzeti öntudatot csiklandozó, valószínűleg fiktív történetről egyébként még egy hollywoodi film is készült a fiatal Channing Tatum főszereplésével a Sas címmel.

Azt mondják a szakértők, hogy minden egyes jó leírás személyes történettel kezdődik. Nos az én személyes történetem az, hogy a King Arthurhoz hasonló action RPG-k, a Diablo 2 óta nem szerepeltek az étlapomon. Így amikor megjött BadSectortól a felkérés, kicsit azért haboztam. Viszont a Diablo-t imádtam, úgyhogy teljes lendülettel vetettem magamat a poklok bugyrait megjárt, hazatérni kívánó tribunus, azaz parancsnok, a kíséretében lévő flamen, akit én béljósnak neveztem el, illetve a kissé démonikus testőr kalandjaiba.

Avalon ködbe vész

Első utunk a során egy csapat érdekesen kifestett piktbe, azaz a Britanniát lakó ókori törzsek egyikének tagjaiba botlunk. Talán nem meglepő, hogy a találkozás küzdelemmel ér véget. A megnyíló taktikai ablakban a már ismert négyzetekre osztott csatamező fogad minket. Itt az általam is ismertetett WH40K Chaosgate: Daemonhunters, X-com, és számtalan egyéb játékban alkalmazott módon egy izometrikus nézetű, de teljesen 3D-s csatamező tárul fel. Karaktereinknek mozgás és akció pontjai vannak, illetve mindegyik rendelkezik egy különleges támadási képességgel is. A tribunus nagyobb távolságot képes előre ugrani és 2 kardjával súlyos sebesüléseket okozni, míg a testőr pajzsával löki el az előtte álló három kockányi ellenséget. Az általam lefitymálóan csak béljósnak nevezett flamenről, kiderült, hogy egy elég potens mágus, és életet elszívó varázslatával komoly károkat okozott a rám támadó kifestett harcosoknak. Ezután már elkezdett izgatni milyen olyan aspektusa van a római életnek, amelyről nem hallottam különösen a gyakran emlegetett, Orcusnak nevezett istenre voltam kíváncsi.

Mint kiderült flamen az adott isten kiemelt papja volt, akit élethosszig a pontifex maximus, azaz a főpap nevezett ki. Eddig nem hallottam ezt a nevet, ahogy a karakterek által sokat emlegetett Orcusról sem, aki az alvilág ura és a megszegett ígéretek megtorlója volt az etruszk és római hitvilágban.  Amíg Plútó át nem vette a helyét. Görög megfelelőjét Horkosznak hívták. És hogy miért beszélek a római hitvilágról? Nos a játék első résznek párbeszédeiben folyamatosan visszatérő kérdés, hogy hogyan kerültek vissza a hőseink az alvilágból, hova kerültek és miért?

Ahogy a valamikor pikt fogságba került, némileg meglepő módon, rómaiakat felszabadítjuk eljutunk Nova Rómába, amelyet a halál és pusztulás vett birtokába. Az ismét megnyíló taktikai ablakban élő halottakkal kell megküzdenünk. Csak itt vettem észre, hogy a hagyományos WASD irányítás itt is működik, de itt nem a karaktereket, hanem a terepet mozgatjuk velük, illetve és a QE billentyűkkel. A hagyományos megoldásokok közé tartozik az érdekes tárgyak villogása, így még az olyan speedrunnerek számára is mint én élvezhetővé és felfedezendővé teszi a 3d izometrikus környezetet. Nova Roma romjai – bocsánat a rossz szójátékért– lenyűgöző voltuk mellett több érdekességet is tartogatnak, de nem akarom lelőni a poénokat.

A városban csatlakozik hozzánk csapatunk első új tagja egy flamina, de ezen már meg sem lepődtem. A valamikori Vesta papnő (na végre egy isten, akit ismerek!) jól bánik a tűzzel és már a harmadik komoly csatában komoly hasznát vesszük. Ebben egyébként inkább észre, mint izomra volt szükség. Ritkán találkozni ezzel a megoldással, amely szintén tovább fokozza a játék élvezetét. Sikerült a túlerőben lévő ellenfeleket kijátszva meggyújtani a Vesta szentélí összes tüzét, így működésbe lépett a varázs és az élőholtak elporladtak. A Vesta papnő elmagyarázta a Tartarusból, azaz a pokolból, frissen megérkezett kis csoportnak, hogy Avalonban vannak, amely terület a való és nem való világ határán helyezkedik el. Itt történhetnek meg olyan mágikus események, amelyek még a poklot megjárt tribulus is csodálkozásra késztetik.

Város-bázis-otthon

A küldetés végén feltárul Nova Roma előttünk. Építészeti stílusát nézve egy késő római város, amely innentől kezdve bázisunk lesz. Térkép izgalmas nevű Településeket fed fel előttünk, mint a szent szív monostor a tűztorony, tűtorony, hamuláő vagy éppen a suttogó ebből a térképen körbenézve láthatjuk új küldetései minket számmal jelölve. Ez a megoldás a gyönyörű megvalósítás mellett kicsit lineáris játékmenetet tesz csak lehetővé ugyanis egyszerre csak egy küldetés elérhető.

Visszatérve a bázisunkra, Nova Romára, a hasonló játékokból már ismert bázis tárul fel előttünk, ahol a tudás tornyában, a kereskedőnél, a haditanácsban, a kovácsnál, a mars mezőkön, illetve a Laridarban tudjuk fejleszteni karaktereinket, a felszereléseiket, illetve tudunk kereskedni és a város lakosságát növelni, valamint a város életét szabályozni. Erőforrásból hármat használ a játék: nem meglepő módon az arany a pénz, a kalapács által jelzett erőforrások az építéshez szükségesek, illetve a különböző amuletteket és a rúnákat a tudás tornyában tudjuk ereklye porrá alakítani, amelyből további varázs tárgyakat hozhatunk létre.

A következő küldetésben egy kereskedő megmentésére kell indulnunk. amelyet a római ideákkal eltelt tribunus joggal kérdőjelezz meg, mondván ő az elveszett IX. légiót keresi és nem elrabolt kereskedők megmentése a feladata. Ahogy azonban a szereplők számára is meglepő módon a félvilágban is előbukkanó országúti rablókba ütközünk egy újabb római szegődik mellénk, akinek foglalkozása a leírás szerint sicarius, azaz orgyilkos. És itt álljunk is meg egy pillanatra.

Követve az előző játék hagyományait ez a kiegészítő is igen erős horrorisztikus elemeket tartalmaz az eltorzult démoni arcú szereplők (talán a Vesta papnő kivételével) mind elég ijesztően néznek ki, csont kinövések, démon maszkok, szarvak torzítják el arcukat és testüket. A horror hangulatot a sejtelmes zene és a történet csak tovább fokozza.

Visszatérve Nova Rómába és kiszabadítva a kereskedőt nekiláthatunk a műfajra jellemző módon karaktereinkre bízni a város különböző korábban felsorolt intézményének vezetését, illetve minden egyes alkalomkor, amikor visszatérünk a városba a játék egy döntés elé állít minket. Ezekben azzal a klasszikus dilemmával szembesülünk, hogy melyik ujjamba harapjak. A sicarius felvételével járó küldetés után – a nevét szándékosan nem írom le mert nem akarom mutatni a hallgatóságot a latin nevek halmozásával – azzal szembesültem, hogy a Vesta papnő minden vallású és felekezetű embert beenged, amely a kos szarvas sisakot viselő, a fejéből oldalt szarvakat növesztett korábbi papot (flamen) rendkívül zavarja. Így ezzel a döntéssel szembesültem, hogy vagy engedek a Vesta papnőnek és így a lakosság gyorsan nő, vagy hallgatok a papra és ezáltal tovább növelem irántam érzett lojalitását. Utóbbi mellett döntöttem ugyanis a sicariustól megtudtam, hogy a IX. légió okkal tűnt el és távozásuk mögött súlyos titkok rejtőznek. A csapat új tagja által nyújtott információk alapján pedig társaim hűségét fontosabbnak ítéltem meg, mint a több erőforrást. További lépéseink, a rend vagy a káosz irányába tett döntéseink befolyásolják a játék menetében később bekövetkező eseményeket is.

Összefoglalva a fentieket a King Arthur: Legio IX hozza az előd stílusát és hangulatát, az élőholt, de határozottan rómaiakként viselkedő a karakterek, és NPC szereplők, pedig egy sosem volt világba kalauzolnak el minket. Egy olyan világba, amely a hozzám hasonló hobbi szerepjátékos számára is számtalan érdekességet kínál. A mágiával, élőholtakkal és egyéb meglepetésekkel bőven átszőtt középkori világba érkező légiósok története jól felépített, a karakterek sok esetben ördögi kinézetük ellenére szerethetők, lehet velük azonosulni.

-UrsaMaior-

Kiadó: Neocore Games

Fejlesztő: Neocore Games

Stílus: Akció RPG

Megjelenés: 2024. május 09.