TESZT – A mai videojáték-piacon valódi csodaszámba megy egy olyan játék, mint a Senua’s Saga: Hellblade II. Ez egy 6-7 órás, teljesen lineáris kaland, ahol minden felesleges mechanikát könyörtelenül kihúztak, hogy egy izgalmas, filmszerű élményt kapjunk. Az első Hellblade már önmagában is kompromisszummentes volt, de a Ninja Theory folytatása sokkal nagyobb költségvetéssel készült, így produkciós értékei közel állnak a legnagyobb AAA címekhez. A Ninja Theory folytatása egy nyers, kemény és meglepően érzékeny viking történetet mesél el, minden eddiginél gyönyörűbb módon.

Ezek mind hatalmas pozitívumok, ugyanakkor, megvallom, kicsit aggódom a Senua’s Saga: Hellblade II kereskedelmi sikere miatt. Hogyan érhet el egy ilyen játék elég nagy közönséget, hogy igazolja a hatalmas költségvetést, amikor a Game Pass már nem annyira kulcsfontosságú a Microsoft számára? Az egyszerű válasz az, hogy ennek a játéknak egy olyan élménynek kell lennie, amit nem lehet elkerülni, ami pozitív szájhagyomány útján terjed a játékosok között. Hogy a Senua’s Saga: Hellblade II képes lesz-e erre, az még kérdéses, de nem lennék meglepve, mert ez a folytatás annyira egyedi és személyes élményt nyújt, hogy bárki, aki szereti a lineáris akciójátékokat, az érdekes narratívákat és a mitológiai történeteket, tartozik magának annyival, hogy adjon neki egy esélyt.

Mesés látványvilág és hangok

Egy dolgot le kell szögeznünk a Hellblade II-val kapcsolatban: a játék grafikája egyszerűen lélegzetelállító, csakúgy, mint a moziszerű, hiperrealisztikus átvezetők. Teljesen olyan, mintha egy igazi viking horrorfilm kellős közepébe csöppentél volna bele! A Ninja Theory mesterei a történetmesélésnek, és a Senua’s Saga: Hellblade II-ben ezt a képességet új magasságokba emelték olyan jelenetekkel, amelyek versenyre kelnek a Sony legjobb stúdióinak koreográfiájával és rendezésével. A Senua’s Saga: Hellblade II egyszerűen az egyik leglátványosabb játék, amit valaha játszottam. A környezetek és karakterek részletessége megmutatja, milyen közel jár a játék 2024-ben a fotorealizmushoz, ha tehetséges fejlesztők nem kényszerülnek hatalmas, nyílt világok renderelésére.

De az igazi diadal a játék vizuális világa, amely a viking világ nyers erőszakát, horrorisztikus és mocskos világát még sosem mutatta be ennyire művészien. A Senua’s Saga: Hellblade II-hez képest a God of War lényegében olyan, mint egy Marvel film. Itt minden egyes helyszín iszonyúan sötét, baljós és hátborzongató, telis-tele romos, lepusztult falvakkal, kegyetlenül lemészárolt falusiakkal és misztikus erdők, amelyeken Senua keresztülmegy.

A látványt pedig egy egyedülálló hangzásvilág támogatja. Senua fejében még mindig ott van a két hang, a Fúriák, akik tanácsaik, bátorításaik, figyelmeztetéseik és megrovásaik révén áramlanak a fejhallgatódba a binaurális audió technika segítségével, ami egy meggyőző és néha egész ijesztő 3D hangteret hoz létre. Már-már olyan érzésed van, mintha a Fúriák hozzád beszélnének és nem is Senuához! Még szerencse, hogy az első játék fejlődésének köszönhetően a Fúriák most már pozitívabbak és támogatóbbak, ami üdvözlendő változás az első játék gyakran stresszes és kegyetlen viselkedéséhez képest. Lehet, hogy eret vágsz, vagy legalább Senuához hasonlóan megzakkansz, ha továbbra is ekkora cinikus szemétláda módján próbálnak állandóan érzelmileg lehúzni!

És akkor még nem is beszéltünk a soundtrackról, amelyhez nem más, mint a Heilung nevű északi folk zenei banda komponálta a talpalávalót. Még a játék zenéje ha nem is annyira elementárisan lehengerlő, mint amit a koncertjeiken szoktunk tőlük hallani (gyere el, szeptemberben itt koncerteznek Magyarországon!), még így is a legjobb játékzenék közé tartozik, amit itt produkáltak.

A történetmesélés új szintje

A Ninja Theory mesterei a történetmesélésnek, és a Senua’s Saga: Hellblade II-ben ezt a képességet új magasságokba emelték. Ez a játék nemcsak a bosszú és megbocsátás, hanem az örökség, környezet, valamint a sors és szabad akarat kérdéseit is feszegeti. Míg a Senua’s Sacrifice befelé tekintett, a Senua’s Saga kifelé néz, hogy lássa, Senua képes-e továbblépni és felhasználni képességeit azok megsegítésére, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. A játék kezdetén Senua úton van Izland felé, ahol bosszút akar állni a vikingeken, akik az első játék előzményében megtámadták a faluját. Hagyta magát elfogni és rabszolgaként leláncolni egy hajó, csak azért, hogy megszökjön és bosszút álljon, hogy kardját a szörnyeteg szívébe döfje, aki mindent elvett tőle. Azonban, ami egyszerű bosszúhadjáratnak indul, hamarosan egy nagyobb társadalmi narratívává fejlődik azoknak az embereknek köszönhetően, akikkel útja során találkozik, és akik megváltoztatják perspektíváját és céljait.

A mitológia nagy sztárjai (azaz az istenek) ezúttal háttérbe szorulnak egy földhözragadtabb viking saga javára, ahol a rendkívüli, de halandó emberek kerülnek a középpontba. Ez nem jelenti azt, hogy a természetfeletti elemek teljesen kivesznek (erről később még lesz szó), de az Izland, amelyet a Senua’s Saga: Hellblade II-ben találunk, még mindig nagyon is a Középföld, minden hozzá tartozó hiedelemmel és babonával. Bölcs választás, mert így a játék még reálisabbnak és életszerűbbnek tűnik az adott korszakhoz képest, például a God of War fantáziadúsabb mitológiai kezeléséhez képest. Robert Eggers The Northman filmje egyértelmű referenciapontnak tűnik, és a két mű szépen illik egymás mellé, amikor a viking korszak Izlandját ábrázolják.

Varázslatos harcok

Senua megújult küldetése nem kevésbé véres, mint az első részben. Valójában a Senua’s Saga: Hellblade II az egyik leglátványosabb és legjobban koreografált harcot nyújtja, amit valaha láttunk. A klasszikus könnyű és nehéz támadások, egy blokkolási és egy kitérési manőver állnak rendelkezésedre a zárt egy-az-egyben párbajokban. Gyakran úgy kell megnyitnod az ellenfeled támadásokra, hogy parírozol vagy kitérsz, ami ritmust ad a harcoknak. Többségében olyan ellenségekkel küzdesz, akik csak közelharci fegyvereket használnak, de néhányan lándzsákat vagy baltákat dobnak rád, vagy fáklyával támadnak, ami oldalirányú kitérést igényel. Rengeteg speciális animáció teszi a harcokat filmszerűvé, de tagadhatatlan, hogy flörtölnek a quick time event stílussal. És bár a Draugr és vikingek, akiket levágsz, hihetetlenül néznek ki, végül monotonokká válnak.

A monoton harcok problémája azonban nem olyan nagy, mert a Ninja Theory ügyesen adagolja őket. Hosszú szakaszok vannak, ahol vagy a történetet szolgálják fel, vagy viszonylag könnyű rejtvényeket oldasz meg. Az utóbbi esetében az a lényeg, hogy manipuláld a valóságot és két dimenzió között válts, hogy vagy rúnákat azonosíts a tájban, vagy varázsköveket keress egy oltárra. Ahogy váltasz egyik dimenzióból a másikba, a táj megváltozik, így bizonyos dolgok eltűnnek vagy megjelennek, tehát az a lényeg, hogy a megfelelő időben válts át, hogy előrébb juss. Ez nem olyan dolog, ami az agyi kapacitásodat próbára tenné, de nem is ez a lényeg. Inkább a Ninja Theory szándéka az, hogy éppen annyi kihívást hozzon létre, hogy a játékos érdeklődését fenntartsa a történetük iránt.

És ez működik, mert nem az a lényeg, hogy minden egyes tevékenység friss vagy figyelemre méltó legyen, hanem az, hogy a fantasztikus prezentáció minden egyes elemet felemeljen. Például, a harc az óriás Ilthauga ellen, ahol a kőoszlopok között kell futni a tűzhullámok elől, klasszikus feladat, amit nem kedvelek, de Ilthauga ijesztő megjelenése, a pokoli lávafolyam, ami körülveszi a harcosokat, és a basszusdob ritmikus dübörgése, ami látszólag tűzhullámokat kelt, kiváló szekvenciát alkot.

Vizuálisan azonban semmi sem ér fel az óriás elleni harc látványához, ahol Senua szinte szó szerint beleveti magát a hurrikán szemébe, miközben átlép a dagályhullámokon és elkerüli a zuhanó sziklákat. Ez egészen egyszerűen lenyűgöző, sőt letaglózó látvány!

Sosem volt még utazás a vikingek poklába ennyire gyönyörű

Amikor a Senua’s Saga: Hellblade II grafikájában és történetmesélésében eléri a csúcspontjait, lehetetlen nem teljesen elmerülni a Ninja Theory sötét és lenyűgöző víziójában a viking korról. Az emlékezetes jelenetek szinte vizuális költeménnyé válnak, és ezekben a pillanatokban teljesen mindegy, hogy a játék mechanikai elemei néha egyszerűbbek és felületesebbek, mert ez inkább egy interaktív élmény, mint hagyományos játék. Azokban a pillanatokban, amikor a varázslat elillan, a játék sajnos néha tényleg hétköznapivá és unalmassá válhat. Szerencsére a varázslat gyakrabban valósul meg, mint nem, így a Senua’s Saga: Hellblade II végül csodálatos példája annak, hogy a videojátékok médiuma képes mély és jelentőségteljes történeteket elmesélni. Ezek az élmények megérintik a szemet, a fület és a szívet. Őszintén remélem, hogy sok játékos fogja felfedezni ezt az egyedülálló alkotást, amely túlmutat a hagyományos játékélményen, és igazi érzelmi utazásra visz Senua véres és kegyetlen kalandján keresztül a vikingek földjén.

-Herpai Gergely (BadSector)-

Kiadó: Ninja Theory

Fejlesztő: Ninja Theory

Stílus: akció-kaland

Megjelenés: 2024. május 21.