TESZT – A Nintendo GameCube-ra 2004-ben megjelent játékból 2024-ben egy Nintendo Switch verzió jelent meg, és ez jó ötlet volt, ugyanis az új kiadás is hozza azt a kellemes hangulatot és több értelemben vett könnyed játékmenetet, amivel idővel el tudta nyerni a közönség tetszését, így a játékosok számára ez egy ajánlott vételnek tekinthető.

 

A koncepció a Nintendo 64-re megjelent első rész evolúciója, mondhatni modernizálva azt, amit a GameCube-on láthattunk, és mivel a Super Mario RPG Remake is kiváló volt tavaly év végén, ebben már tapasztalt lett a Nintendo.

 

 

Két dimenzió, egy oldalon

 

A Paper Mario: The Thousand-Year Door látványra elsőre szokatlan lesz, ugyanis Mario és a karakterek mind papírból kivágottak, így amikor megfordulnak, nincsen szemben kinézetük, de ez egy remek stíluselem. A játék nem akart 20 éve sem forradalmi látványú lenni, és most sem az, de nem ennek alapján kell értékelni azt. A sztori viszont meglepően sötét tud lenni a franchise-hoz képest, és éppen ezért ki tud emelkedni a többi Mario alsorozata közül. Már az első pillanatoktól kezdve le tudja a játék dönteni a lábáról a játékost. Mert hiába néma hősünk, a környezetnek be nem áll a szája az a régészetet tanuló Goombellától kezdve Bob-ombig. A karaktereknek egyedi képességei, személyiségük és melléktörténeteik vannak, így Rogueport és környéke ezen a téren is kidolgozottabbá és mélyebbá válik. A frame rate viszont mindössze is 30 FPS (GC-n 60 volt), ami kissé érthetetlennek tűnik, de ha ezzel akarták továbbra is nyugisnak tartani a játékot, akkor meg lehet érteni. A Paper Mario: The Thousand-Year Door ugyanis ebben kiváló: jó érzést kíván minden adott pillanatban kelteni, hogy ezzel is folytatásra késztessen bennünket, ha valamiért abba kell hagynunk.

Szóval játszatja magát, és nem szükséges az, hogy az elején órákon át meg kelljen tanulni a mechanizmusokat. A csaták körökre osztottak, de szükséges a jó időérzék, ugyanis a jól időzített támadások például több sebzést képesek okozni. A játékoson múlik, hogy milyen módon fejleszti a csapatot, mert ki lehet választani, hogy ki küzdjön Mario mellett, és a kitűzők segítségével új képességeket lehet szerezni, vagy jobbá tehetjük a már létezőket. Nem valami mély ez a rendszer, de a harcok maguk sem tartanak 10-15 percig (pl. a SaGa Frontier Remastered esetében ez nem túlzás…). Az egész sokkal egyszerűbb, mint ahogy ez itt jellemezve lett. Lehetett volna javítani rajta? Minden bizonnyal, de ha egy remake-ről van szó, és közben a lehető leghitelesebb kíván maradni, akkor nem nagyon van értelme letérni a már kitűzött útról. A játékban amúgy ezt érdemes megtenni: a Paper Mario: The Thousand-Year Door ugyanis jutalmazza, ha minden sarok mögé benézünk, ugyanis a 2D-s objektumok mögött nem egyszer lehetnek rejtett tárgyak, amik később jelentősen meg tudják könnyíteni a szituációnkat (és nem kizárólag a harcokban, mert az azokon kívül alkalmazható tárgyak is felbukkanhatnak). S bármilyen hihetetlen, ez is megőrzi a játék tempóját.

 

 

Miben más az eredetitől?

 

Vannak dolgok, amik módosultak a Paper Mario: The Thousand-Year Door Nintendo Switch verziójában, így nem egy az egyben lett lusta módon átportolva a GameCube-ról az RPG. Van két új kitűző: a Nostalgic Tunes a GC-s eredeti soundtrackjére vált (az sem volt rossz, és a Switch változat esetében sincs mire panaszkodni), a Gold Medal pedig kozmetikus, ugyanis aranyszínűvé teszi Mariót. A csillagdarabkák megszerzésével a művészeti- és hanggaléria tölthető fel, Toad mester több helyen is eldugva található, hogy új mozdulatokat és harci cselekedeteket (action command) tanítso;, a szennyvízcsatornában gyorsan lehet közlekedni, a fejezetszám található a kék csövön az új szobában; a csapattársunk egy gyorskerékkel változtatható (ez amúgy nagyon korrekt újítás); ha nagyon elakadnánk, az új tipprendszerrel Goombella segít abban, hogy hova kell mennünk; ha legyőzünk egy bosst, 100 érmét kapunk (és nem 999 a max limit, hanem 9999); a Pianta Parlorban a félkarú rablót a Super Mario Bros. 3-ban bemutatott vízszintes képelem-összerakósdira cserélték; pár karakternek plusz hangja lett; csapattársainknak új hátoldali sprite-jai lettek; eleinte nem 10, hanem 15 tárgyat cipelhetünk magunkkal; könnyebb lett a Switch verzió a Try again funkcióval egy Game Over esetén, mert így nem a legutóbbi mentési pontra, hanem a térkép adott szekciójára tesz vissza… és van két új titkos boss is. Whacka a Golden Whacka Bumpot, Mush herceg pedig az övét adja, ha legyőzzük őket, de ehhez először végig kell játszanunk a játékot. Emiatt a változás ott van, de ezek minőségjavító frissítések, amik jók.

 

 

Kés, villa, olló, Mario kezébe nem való

 

A Paper Mario: The Thousand-Year Door egy erős nyolcfelest kap, mert az eredeti játék is jó volt, és a Switch verzió nem rontott rajta. Talán illett volna 60 FPS-en futtatni a játékot (ezen bukta a kilencest), és talán egy picit könnyű a játék, de amúgy ez egy kiváló, nyugis élmény, ami méltó a Paper Mario névre. A Super Mario RPG Remake után tehát ismét itt egy fantasztikus felújítás a Nintendótól.

-V-

---

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: Intelligent Systems

Stílus: RPG

Megjelenés: 2024. május 23.