SOROZATKRITIKA – A múlt hónapban a Netflix bemutatta a Szarvasbébi című minisorozatot, Richard Gadd félig önéletrajzi sötét komédiáját, amely mély és sötét témákat dolgozott fel. Az új Benedict Cumberbatch főszereplésével készült Eric című sorozat sok hasonlóságot mutat a Szarvasbébivel, merészségében és a releváns, de nehéz témák fedésében, mintha egymásra halmozná azokat.

Egy eltűnt gyerekről szóló sorozat nem újdonság; végül is így kezdődött a Stranger Things. De ha hozzáadunk rasszizmussal, rendőri korrupcióval, hajléktalansággal, az AIDS járvánnyal és függőséggel kapcsolatos kérdéseket, majd egy óriási beszélő bábút, akkor kapjuk meg az Ericet. Abi Morgan sorozata sok mindent feldolgoz, és egy olyan sztárral, mint Cumberbatch, aki egy óriási szörnybábbal dolgozik együtt, biztosan sokak figyelmét felkelti.

Ez a számos tekintetben lenyűgöző dráma Vincent történetét meséli el, egy apáét, aki fiatal fia, Edgar eltűnésétől szenved az 1980-as évek New Yorkjában. Ahogy Vincent a kaotikus városi környezetben kutat fiáért, egyre inkább Ericre, az általa készített bábura támaszkodik, hogy feldolgozza kétségbeesését. Eric nem csupán egy egyszerű bábu, hanem jelentőségteljes szereplővé válik Vincent életében, segítve őt érzelmei és a felmerülő kihívások kezelésében.

Miről szól az Eric?

A történet az 1980-as évek New Yorkjában játszódik, ahol megismerjük Vincentet (Cumberbatch), egy nárcisztikus, problémás, mégis rendkívül tehetséges bábkészítőt, aki a népszerű gyerekműsor, a Jó Reggelt Napsugár társkészítője. Vincent házassága Cassie-vel (Gaby Hoffmann) gyorsan széthullik, és a pár kilencéves fia, Edgar (Ivan Morris Howe) állandóan menedéket keres szülei veszekedései elől.

Egy reggel, miután megunta, hogy szülei veszekedésére vár, Edgar úgy dönt, hogy egyedül megy iskolába. Vincent élethosszig tartó mentális problémái a csúcsra érnek, amikor megtudja, hogy Edgar az iskolába menet eltűnt. Miközben Michael Ledroit (McKinley Belcher III) nyomozó keresi az eltűnt gyereket, Vincent úgy véli, hogy egyetlen módja annak, hogy megtalálja fiát, ha életre kelti a Jóreggelt Napsugárban ábrázolt kék-fehér szörnyet, Ericet (akit egyébként a fia talált ki). A szörnyet egyszerre csinálja meg ténylegesen és képzeli el állandóan jelenlévő, valódi lényként. Ahogy telnek a napok, Vincent súlyos alkoholizmusa mind személyes, mind szakmai életében költségesnek bizonyul. Elkezd hallucinálni is, és beszélgetései a trágár szájú szörnyeteggel (akit csak ő vízionál) mindenkit összezavarnak körülötte.

Michael elkezd elméleteket gyártani arról, hogy Edgar eltűnése összefügg-e egy fiatal fekete tinédzser, aki tizenegy hónappal korábban tűnt el. Az anyja (Adepero Oduye) egyedül harcol az NYPD-vel, amiért nem találták meg a fiát. A sorozat Michael személyes életére is kitér, beleértve titkolt szexualitását és kapcsolatát a haldokló férfibarátjával (Mark Gillis), aki AIDS-ben szenved.

Sokat akart a szarka, nem bírta a farka

Az „Eric” pilotja egyszerűen kiváló. A sorozat első képsorai Vincentet mutatják be, ahogy a hírekben arra kéri Edgart, hogy „csak jöjjön haza.” Ezután 48 órával korábbra ugrik a történet, amikor Edgar boldogan látogatja meg apját a Jó Reggelt Napsugár forgatásán. Az első 15 percben már megmutatkoznak Vincent emberi gyengeségei, hóbortjai és komolyabb problémái is: a hálózat változtatásokat követel, ő pedig folyamatosan bántja feleségét, Cassie-t. Vincentet egyedül akkor látjuk jobb fényben, amikor megpróbál kötődni fiához azáltal, hogy csendben kigúnyolja a metrón utazókat. A pilot hátralévő része Vincent egyre mélyebb lelki összeomlásáról szól.

A „Eric” hátralévő öt epizódjában egyre több konfliktus bontakozik ki. A történet egyre bonyolultabbá válik, mivel Vincent és Cassie fiuk keresése közben elvesznek az ötletek sokaságában. Az „Eric” számos valós problémával próbál szembenézni, és bár ez dicséretes erőfeszítés, a sorozat lassú tempója miatt a nézői élmény nem mindig kellemes. Végül a sorozat megkísérli összekapcsolni az átfogó történetszálakat, de elérkezik az a pont, ahol az „Eric” rasszizmussal és szexualitással kapcsolatos témáinak feldolgozása félkésznek tűnik.

Edgar eltűnésének rejtélye végig lebilincselő, különösen az, ahogy kapcsolódik Vincent belső világához. A sorozat során egyre többet tudunk meg Vincent neveltetéséről, az elidegenedett kapcsolatáról gazdag szüleivel, valamint a mentális betegségeivel való küzdelmeiről. Egy ponton Vincent kevesebb időt tölt a képernyőn, és jelenetei főként az Eric bábjával való, hallucinációinak részeként megjelenő beszélgetésekre korlátozódnak. Az állandó rettegés és nyomor érzése sosem tűnik el teljesen, de a sorozat hangvétele gyakran eltér. Nehéz eldönteni, hogy Vincent és Eric vitáinak nézői nevessenek-e vagy borzadjanak-e el tőle. Az „Eric” sosem kötelezi el magát teljesen a koncepciója mellett, így nem világos, hogyan kellene értelmezni ezeket és más jeleneteket is.

Benedict Cumberbatch viszi el a hátán az egészet, de a többi színész sem rossz

Cumberbatch alakítása, mint az egyre elhanyagoltabb Vincent, mindig lenyűgöző. A The Power of the Dog-tól a Sherlockon át a Doctor Strange-ig, ő nem a tipikus A-listás színész, mivel ritkán ismétli meg önmagát a képernyőn, és minden karaktere egyedinek tűnik. Cumberbatch teljes mértékben elkötelezi magát a szerep mellett, és annak ellenére, hogy Vincent nárcisztikus hajlamokkal rendelkezik, képes a néző szimpátiáját felkelteni a karakter iránt. Bár Vincent folyamatosan taszítja el magától a többieket, Cumberbatch alakításában van valami emberi és megértő, ami működőképessé teszi a karaktert. Nehéz egyszerűen csak utálni őt.

Belcher, mint Michael Ledroit nyomozó, egy másik kiemelkedő szereplő a sorozatban. A karakter sokkal több, mint egy tipikus nyomozói szerep, és bár Michael szexualitása és személyes élete könnyen áldozatul eshetett volna elcsépelt kliséknek és elavult perspektíváknak, ez itt nem így van. Belcher visszafogott játéka tökéletes ellentéte Cumberbatch élénkebb alakításának, így ő lesz a nézők igazi szeme és füle. Hoffmann Cassie szerepében szintén kiváló, mivel egy olyan karaktert kelt életre, aki könnyen lehetett volna egy egydimenziós figura, de helyette hiteles és nyers marad.

Papíron könnyen megérthető, miért döntött úgy a Netflix, hogy zöld utat ad egy olyan sorozatnak, mint az Eric. Megvan benne a rejtély, hogy a nézők figyelmét fenntartsa, egy ismert név a sorozat élén, és az a kreatív csavar, hogy a bábkészítés világában játszódik. A sorozat kezdetben mintha egy thrillernek indulna, amely New York koszos utcáin játszódik.

A sorozatot folyamatosan végigkíséri egyfajta állandó paranoia, mert nagyon nehéz megítélni, kiben lehet megbízni. Azonban amikor az Eric cselekménye lezárul, túlságosan is rendezetten varrja el a szálakat. A sorozat végig arra törekszik, hogy párhuzamos történetszálakat fűzzön fel a rasszizmusról és a rendőri korrupcióról, de a végén mindent egy túlságosan egyszerű befejezéssel próbál lezárni. Ez a befejezés különösen az első öt óra komor hangvételéhez képest kiábrándító. Bár sok egyedi elemet lehet csodálni a sorozatban, összességében kissé rendezetlen hatást kelt, mintha túl sok ötletet próbáltak volna hat egyórás epizódba sűríteni, végül a befejezés túlságosan is szájbarágos és egyszerű. Kár érte, mert ez az egyedi hangvételű – bár nagyon sokszor elég zagyva – sorozat sokkal jobb lezárást érdemelt volna.

-HerpaI Gergely (BadSector)-