MOZI HÍREK – Clint Eastwood filmje fontos bosszútörténetként emelkedik ki, erős alakításokkal és összetett karakterekkel.

A törvényenkívüli Josey Wales Clint Eastwood ötödik rendezett filmje volt, a második a western műfajában. A Fennsíkok csavargójához (High Plains Drifter) hasonlóan kritikai sikert aratott, és a mai napig elismert. A Josey Wales mögött azonban komorabb történet áll, mint a Drifter mögött. Ez nem is olyan meglepő, ha a mai korban nézzük. Ugyanakkor a Drifter első felvonásának szexuális erőszakot bemutató jelenetének hála az sem biztos, hogy a 2020-as években könnyű nézni ezt a western-klasszikust.

Ám ha Josey Walesről van szó, közvetlen összefüggést találunk a képernyőn látható aggasztó és a film hátteréül szolgáló borzalmas dolgok között.

Konkrétan, kényelmetlen a konföderációs katonákat hősiesnek, az Unió embereit pedig vérszomjasnak és álnoknak látni. Mégis, nem meglepő, hogy így van keretezve a történet. Főleg, ha az ember rájön, hogy a forrásanyagot olyan valaki írta, aki régóta kapcsolatban állt a KKK-val, vagyis a Ku-Klux-Klánnal…

Mitől fontos Clint Eastwood kegyetlen westernje?

Egyrészt azért, mert ez volt az első a hat együttműködés közül Eastwood és régi szerelme, Sondra Locke között. Ő Laura Lee-t alakította (bár a Josey Wales témájához hasonlóan a kapcsolatuk is zavaros volt). Eastwoodnak ez volt az utolsó westernje rendezőként kilenc évig, a bájosan természetfeletti Fakó lovas (Pale Rider) megjelenéséig. Ugyanez vonatkozik rá színészként is, kivéve a komikus Bronco Billy és a zenés Honkytonk Man című filmeket.

A film egy újabb fantasztikus szerepet jelentett Will Sampson számára is, aki Tíz medvét alakítja, miután az előző évben a Száll a kakukk fészkére című filmben az ikonikus Bromden főnököt játszotta.

Ráadásul a filmet eredetileg Philip Kaufman rendezte volna. Ő enyhíteni akarta a regény kormányellenes álláspontját. Sőt, odáig ment, hogy a szerzőt, Asa Earl Cartert „durva fasisztának” nevezte. Eastwood azonban a lehető legjobban ragaszkodni akart a könyvhöz, és kirúgta Kaufmant. Mégis, a forgatókönyv építésének nagy részét nemcsak Kaufman, hanem Michael Cimino is felügyelte. Cimino korábban már rendezte Eastwoodot az 1974-es Villám és Fürgeláb című filmben (ezt a filmet Cimino is írta). Ám sokkal ismertebb az 1978-as A szarvasvadász elsöprő sikeréről.

Ki volt Asa Earl Carter, és mi köze van a KKK-hoz?

Amellett, hogy Asa Earl Carter egy általánosan problémás, rasszista nézeteket valló egyéniség volt, beszédeket is írt. Konkrétan a határozottan szegregációpárti alabamai kormányzónak, George Wallace-nak. Carter még azt is megírta, ami Wallace történelmileg legjelentősebb beszédévé vált: „Szegregáció most, szegregáció holnap, szegregáció örökre.”

Carter személyiségének egyéb problematikus aspektusai közé tartozott, hogy egy fehér felsőbbrendűséget hirdető programmal indult Wallace helyére, és írói karrierje előtt szegregációpárti rádióműsort vezetett.

Emellett megalakította a Ku-Klux-Klan hírhedten ingatag frakcióját, a „The Original Ku Klux Klan of the Confederacy” (A Konföderáció Eredeti Ku-Klux-Klánja) nevű szervezetet.

Amellett, hogy Carter egy harcias, nagyszájú bigott volt, aki egyáltalán nem félt kinyilvánítani gyűlölködő nézeteit, képmutató is volt. Miért? Mert rasszizmusa és antiszemitizmusa ellenére (ez utóbbi még a fehér fajgyűlölő Fehér Polgárok Tanácsának is túl sok volt) Carter egy Forrest Carter nevű cseroki férfinak adta ki magát, hogy eladhassa úgynevezett „önéletrajzi memoárját”, a Kicsi Fa az indiánok között (The Education of Little Tree) című könyvet!

Tehát, ha Carternek bármi pozitívumot őszintén el lehet könyvelni, akkor az az, hogy mellette még James Frey és az A Million Little Pieces (Egymillió kis darab) című műve sem tűnik annyira erkölcsileg csődtömegnek és érzelmileg manipulatívnak…

Forrás: The Guardian, Reddit