SOROZATKRITIKA – A Star Wars néha sötét, összetett és ambiciózus, mint a Disney+ sorozat Andor vagy Az utolsó Jedik film. Néha pedig lelkesítő, epikus és szívmelengető (A Jedi visszatér). És néha csak furcsa, buta és kiábrándító (Baljós árnyak).

Ezért talán nem meglepő, hogy az előzmény előzményének szánt Disney+ új sorozata, Az akolitus az utóbbi kategóriába esik. Tele van logikai hibákkal, béna dialógusokkal és értelmetlen cselekménnyel, Az akolitus tökéletesen illeszkedik az előzmény trilógia legrosszabb elemeihez, amelyet sok hardcore rajongó még 25 év elteltével is szívből utál. A Russian Doll producere, Leslye Headland által készített sorozat valóban ambiciózus, mivel próbál egy látványos történetet elmesélni a Jedik és az Erő mitológiájáról és varázsáról. De ez a sorozat a legjobb példája annak, amikor a pokol felé vezető út jó szándékkal van kikövezve – különösen, amikor hibádzik a tehetség az alkotók részéről.

A látvány nem minden

A sci-fi/fantasy zsargon, drámai jelmezek, élénk színű fénykardok, túltolt frizurák és baljós gonoszok, amelyeket Headland Az akolitusba zsúfol, önmagukban nem alkotnak jó történetet. Kell, hogy legyen valami érzelem és mélység a karakterekben és problémáikban. Több kell, mint pusztán formális cselekménypontok. Kell egy kaland és a csoda érzése. És kell valami, ami megragadja a Star Wars érzését, nem csak az esztétikáját. Az akolitusban ez nincs meg, bármennyire is próbálkozik.

Egy évszázaddal azelőtt, hogy Obi-Wan (Ewan McGregor) és Qui-Gon (Liam Neeson) érezték volna az Erő zavarát a Baljós árnyakban, egy „Force-user” vadászik és gyilkol Jedi mestereket szerte a galaxisban. Eleinte azt hitték, hogy az egykori Jedi Padawan Osha (Amandla Stenberg), de kiderül, hogy a Jedi gyilkos valójában az ikertestvére, Mae (szintén Stenberg), akit már rég halottnak hittek egy rejtélyes tűz után, amikor gyerekek voltak. A tűzben meghalt a családjuk, és Oshát bevitték a Jedi rendbe. (Ezt a „csavart” a sorozat első néhány percében leleplezik.)

Mae vagy Osha (vagy mindkettő) elfogására és az egész rejtély felderítésére Jedi mester Sol (Lee Jung-jae, Squid Game) indul, aki Oshát képezte, mielőtt az elhagyta a rendet. Néhány másik színes és teljesen felejthető Jedi is csatlakozik hozzá: Vajon Mae bosszút akar állni azért, amit a családjával történt? Vagy valami gonoszabb erő készülődik a galaxisban? Ez a rejtély, és egy visszatekintő epizód, amelyben Jodie Turner-Smith játssza a lányok anyját, Aniseyát, és egy „boszorkányszövetség” vezetőjét, nem ad sok választ.

Egyszerre túl bonyolult és túl egyszerű

Az egész egy kicsit túl bonyolult (boszorkányok, ebben a galaxisban?) és egy kicsit túl egyszerű (ah igen, a régi gonosz ikertestvér csavar). Mae leleplezése túl korán történik a sorozatban, ami elvesz sokat Az akolitus egyediségéből a folyamatosan bővülő Star Wars kánonban. Túl sok karakter van túl sok furcsasággal, ami megnehezíti, hogy kitűnjenek egymás közül. Nehéz lesz megkülönböztetni a különböző idegeneket Charlie Barnett Jedi lovagja, Yord mellett.

De Az akolitusnak vannak jó pillanatai is. A 4. epizód utolsó jelenete (az utolsó, amelyet a kritikusoknak elküldtek) valódi félelmet és rémületet közvetít, amikor egy gonosz karakter megjelenik. Talán ez jót ígér a szezon utolsó négy epizódjára. Jung-jae és Stenberg nagyszerű párost alkotnak, és az előbbi szépen bizonyítja színészi képességeit angolul (ő nyerte az Emmy-t a Squid című sorozatban, amely teljes egészében koreaiul készült). És mindig jó látni a Mátrix sztárját, Carrie Ann Moss-t, aki röviden megjelenik két epizódban, és úgy forgat a fénykardot, mintha egész életében ezt csinálta volna.

A rajongók egy része talán szeretni fogja

Bizonyos Star Wars rajongók minden képkockáját imádni fogják Az akolitusnak. Számukra a komplex mitológia a lényeg, nem egy díszes és buta kiegészítés. De a legnagyobb fanok sok bűnt képesek megbocsátani. Néhány sci-fi sorozat képes a saját mitológiáját és belső világépítését sokkal érdekesebbé és magával ragadóbbá tenni (mint például az Amazon kiváló The Expanse sorozata). Az akolitus Jedi mitológiája azonban zavaros és unalmas. Több izgalmas újításra és egyéb a régi elemek okos alkalmazására lenne szüksége, mert sok elem lerágott csont, mások viszont rosszul illeszkednek a Star Wars kánonba.

Akárcsak a fiatal Padawanok (a Star Wars kifejezése a tanulókra vagy tanítványokra), Az akolitus is nagy potenciállal rendelkezik. A Mandalorian által westernné vált a Star Wars világa. Az Andor által forradalommá. Az akolitus egy fantasztikus és rejtélyes alkotássá válhatott volna. Ehelyett csak egy újabb elpuskázott lehetőség és béna, Erőtlen sorozat.

-Herpai Gergely „BadSector”-