FILMKRITIKA – Amikor egy film a túlzásra épít, nehéz eldönteni, hol kell megállni. A Kinyírni a világot tökéletes példa erre: egy színes, ultra-erőszakos harcművészeti akciófilm, amely Moritz Mohr rendező első nagyjátékfilmje, és egyaránt épít az elég fárasztó humorra és a vérontásra. De mikor érzed azt, hogy egy filmvígjáték már tényleg túltolta a biciklit? Ennél a filmnél nagyjából 40 perc után.

Ez a film egy nemzetközi, felnőtt kamaszokból álló csapat terméke – egy német rendező által Dél-Afrikában készült film, amelyben egy svéd sztár vezeti az amerikai színészekből álló szereplőgárdát. A Kinyírni a világot minden létező akciófilm klisét belezsúfol a disztópikus világába, és még néhányat azon felül is. Időnként úgy tűnik, mintha egy hiperaktív tisztelgés lenne az 1973-as japán klasszikus, a Lady Snowblood előtt, amelyben egy néma árva brutális kiképzésen megy keresztül, hogy az erőszakos bosszú élő fegyverévé váljon. Máskor inkább egy Éhezők viadala paródiára emlékeztet, a Wayans fivérek stílusában.

Túl sok minden egyszerre

Ezek a különböző stílusok összeolvadnak Boy (Bill Skarsgård) karakterében, akinek egyetlen célja, hogy megölje a disztópikus diktátort, Hilda Van Der Koyt (Famke Janssen), miután az meggyilkolta a családját egy éves „tisztogatás” során, amelyben az ellenszegülőket élő adásban végzik ki. (Nagyon Éhezők viadala-stílus,  egészen a Van Der Koy család sárga-fekete virág jelképéig.)

Azóta Boy a dzsungelben él, ahol egy titokzatos sámán (Yayan Ruhian) készíti fel a bosszúra, folyamatosan emlékeztetve, hogy Hilda gyilkolta meg a családját, és most Hildának kell meghalnia. Végül elérkezik az alkalom, amikor Boy beépül egy újabb tisztogatásra a fővárosban – egy városban, amelynek középkori és futurisztikus elemei véletlenszerűen keverednek, ahol a közel-keleti stílusú piacok mellett régi videójáték-termek találhatók.

Az erőltetett humor nem segít

Néhány ponton a Kinyírni a világot féktelen képzelete eléri teljes potenciálját, például amikor Boy egy hatalmas tévéstúdióban harcol az életéért egy müzlimaszkot viselő sereg ellen. Sajnos azonban a film nagy részét visszatartja saját gyerekes humora. H. Jon Benjamin, egy kiváló színész, aki számtalan animációs projektből ismert hangjával narrálja Boy „belső monológját”.

Ez elméletben remek ötlet, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy az első 15 percben hatalmas mennyiségű magyarázó narrációt hallunk, majd a film hátralévő részében egy sor trágár poént. Ha szereted azt, amikor egy karakter hosszú, technikailag bonyolult jelenetek után egyenesen a kamerába néz és azt mondja: „Ó, bazdmeg!,” akkor készülj fel: ezt az élményt fél tucatszor fogod átélni.

Üres látványorgia

Eleinte mindez szórakoztató, de a remek keret ellenére a Kinyírni a világot tényleges története ismétlődő és kiszámítható, egészen egy csavarig, ami mind tonálisan, mind narratívan kisiklatja az eseményeket. (Ez szép módja annak, hogy azt mondjuk, hogy semmi értelme.) Rengeteg akció van, és kevés értelmes jelenet, ami rendben lenne, ha nem erőltetné ennyire a film, hogy azért lenyomja a bugyuta történetét a torkunkon, infantilis párbeszédekkel.

A probléma nem Skarsgårdban rejlik, aki időnként egy fiatal Jean-Claude Van Damme fizikalitását idézi (ami nagy dicséret). Nem Janssenben, aki képes néhány hiteles pillanatot kifacsarni abszurd karakteréből. Nem lehet hibáztatni a mellékszereplőket sem, bár szerepeik egyhangúak: Brett Gelman, Sharlto Copley, Michelle Dockery és a Boldog halálnapot! sztárja, Jessica Rothe mindent beleadnak a gonosz Van Der Koy klán tagjaiként.

A mértéktelenség mocsara

Mohr rendezésének legnagyobb problémája a mérték hiánya – ami egy olyan filmben, amely az akciótúladagolásra épít, nem feltétlenül lenne baj. Azonban ez a túlzás végül aláássa a Kinyírni a világot legfontosabb elemeit. Vegyük például a képregényszerű vérontást: Boy tombolása elején egy kevésbé jelentős gonosz karjait levágják, ő pedig sikítva csapkod a csonkjaival, miközben vér spriccel mindenfelé. Ez még király is lehetne, de a szerény költségvetés és a túlzott ambíciók közötti ellentét miatt a CGI vér spriccelése már inkább nevetségesen művi lesz.

Ugyanez a zavar figyelhető meg a kézitusa jeleneteknél is, ahol néhány jelenet hosszú, megszakítatlan koreográfiával van felvértezve, míg mások annyira kaotikusak, hogy lehetetlen követni, mi történik. Ez a film annyira arra koncentrál, hogy menőnek tűnjön a pillanatban, hogy elfelejt egy koherens egészet alkotni. Annak ellenére, hogy rengeteg kreatív gyilkosság van a képernyőn, ironikus módon a Kinyírni a világot saját maga által okozott sebek miatt szenved vereséget.

Nem áll össze a világ

Bill Skarsgård egy vad kreatív potenciállal bíró akció-vígjátékot vezet. Sajnos a Kinyírni a világot tele van más, jobb filmek előtti tisztelgéssel, de ezek összevissza zsúfolva jelennek meg, így a világ sosem áll igazán össze. A gyenge CGI vérfröccsenések és a túlságosan erőltetett humor tovább rontják Moritz Mohr túltömött debütáló filmjét, amely sokkal korábban unalmassá válik, mint ahogy összefüggéstelen csúcspontjához érne.

-Herpai Gergely „BadSector”-