TOP 10 – A Piszkos tizenkettőtől Az éhezők viadaláig – kedvenc alakításaink a sztártól, aki gyakorlatilag megtestesítette az 1970-es éveket, és hat évtizeden keresztül nyújtott rendkívüli teljesítményt a vásznon. Sutherland pályafutása során sokoldalú és megbízható színész volt, akinek minden egyes szereplése emlékezetes marad. Az általa hozott karakterek mindig hitelesek és lenyűgözőek voltak. Most felidézzük a legemlékezetesebb alakításait, amelyek maradandó nyomot hagytak a filmvilágban.

Donald Sutherland, aki csütörtökön, 88 éves korában hunyt el, szerényen tekintett a karrierjére. „Én csak valaki vagyok, aki a lehető legintenzívebben próbálta megélni a kreatív folyamatot magában,” mondta 1993-ban. „És hatalmas élvezetet és örömet talált benne.”

A mi örömünk volt ez igazából: generációjának kevés színésze volt annyira megbízható különböző szerepekben és műfajokban. Szinte minden nekrológ megemlíti, hogy bár Sutherland 2017-ben tiszteletbeli Oscart kapott, soha nem jelölték Oscarra, ami az Akadémia szavazóinak következetes (és szégyenletes) hanyagságát jelzi, hogy figyelmen kívül hagyták azt a finom sokoldalúságot, amit számtalan szerepében hozott. Az, hogy ők nem vették észre, még nem jelentette, hogy nem volt meg.

Az elhunyt sztár tiszteletére összeállítottuk Sutherland (szerintünk) 10 legjobb alakítását – természetesen tömérdek más filmet is megemlíthetnénk még a zseniális színész hatalmas repertoárjából.

10. M.A.S.H. (1970)

Robert Altman első mesterművét, a *M*A*S*H*-t hírhedté tette a két főszereplő, Elliott Gould és Donald Sutherland közötti konfliktus. A páros Trapper John McIntyre és Hawkeye Pierce amerikai sebészeket alakította, akik a koreai háború alatt próbálták megőrizni józanságukat. Gould végül kibékült Altmannel, és több filmet is készítettek együtt, de Sutherland számára a viszály megakadályozta, hogy valaha is együtt dolgozzanak. („Úgy gondolom, hogy utólag visszatekintve, Donald és én két elitista, arrogáns színész voltunk, akik nem értették Altman zsenialitását,” mondta később Gould.) Mindazonáltal Sutherland kiválóan alakította Trapper Johnt, folyamatosan gúnyos, szarkasztikus vicceket sütve el a katonaság hülyeségéről és a háború értelmetlenségéről. Sutherland egyszer azt mondta, hogy Alan Alda, aki a karaktert játszotta a hosszú távú tévésorozatban, megköszönte neki a karrierjét.

9. Ne nézz vissza! (1973)

John Baxterként, egy férjként, aki gyászolja lánya véletlen vízbefulladását, Sutherland lenyűgözően ábrázolta a gyászt, létrehozva a veszteség egyik legmegrendítőbb megjelenítését a mozivásznon. Ez a horror-thriller nagyrészt az ő szívszorító alakítására épít, amely érzelmileg elérhetetlen szakadékként jelenik meg felesége, Laura (Julie Christie) számára, és egy megtört lélekként, amely valószínűleg soha nem gyógyul meg. Két kulcsfontosságú jelenet keretezi a Ne nézz vissza! című filmet: a lassított felvételű kiáltásai, amikor John kihúzza lánya holttestét a vízből, és a fináléban a rémült tekintete, amikor rájön, hogy kislánya soha nem tér vissza hozzá, és hogy sorsa megpecsételődött.

8. A testrablók támadása (1978)

Mostanra a közösségi médiában halálra mémesített Sutherland sokkoló mutogatásának köszönhetően ez az 1956-os film feldolgozása még mindig hatásos horrorfilm az emberekre hasonlító idegenekről, akik közöttünk rejtőznek. „Egy éjszaka a forgatás során [a rendező] Phil [Kaufman] megkérdezte tőlem: ‘Tudod, miről szól ez a film?’ … És csak annyit mondott: ‘McDonald’s,’” mesélte később Sutherland a Rolling Stone-nak. „Úgy értem, ez volt az egyetlen szó, amiért elvállaltam. Ez az érzés, hogy minden a homogenizálódásba fulladt a hetvenes évek végére.” Mint egy közegészségügyi ellenőr, aki végül rájön a körülötte lévő veszélyre, Sutherland megtestesítette egy olyan korszak paranoiáját, amelyben nem kellett félnünk a földönkívüliektől – a hidegháború és a fehér kerítéses konformitás előbb elkapott minket.

7. Átlagemberek (1980)

Ez a legjobb filmnek járó Oscart elnyerő alkotás számos kiváló alakítást tartalmaz, de Sutherland volt az egyetlen kiemelkedő színész, akit nem jelöltek Oscarra. Ez annak a lenyűgözően visszafogott alakításnak a bizonyítéka, amelyben egy gyászoló apa szerepét játssza, aki fia öngyilkossága után érzelmi tojáshéjakon jár. Mindössze annyit tehet, hogy ügyetlen közvetítőként próbál meg szolgálni dühös felesége (Mary Tyler Moore) és összetört másik fia (Timothy Hutton) között. Ez a gyengéd férfiasság portréja, mely arról szól, hogy megpróbál erős maradni, miközben belül darabokra hullik – megrázva az új nézőket, akik nincsenek felkészülve annak csendes erejére.

6. JFK – A nyitott dosszié (1991)

Csak egy jelenet – de milyen jelenet! Mr. X szerepében, egy titokzatos emberként, aki fontos információkkal rendelkezik Kennedy elnök meggyilkolásáról, Sutherland megtestesítette az állam informátorának romantikus ideálját – az embert, aki tudja, milyen sötét és mocskos titkokat rejt az állam, és már túl sokat látott. Oliver Stone rendező eredetileg Marlon Brandót gondolta a szerepre, de később azt mondta: „Szerencsés voltam, hogy Sutherlandot kaptam, mert ő remek színész. És nagyszerű is volt.” John Williams nagyszerű zenéjével fűszerezve Sutherland csábító expozíciója teljesen más szintre emeli a *JFK*-t. Mr. X alig szerepel ebben a háromórás filmben, de miután eltűnik a képernyőről, soha nem felejted el.

5. Hatszoros ölelés (1993)

Fred Schepisi rendező világosan látta, hogyan akarja bemutatni Flan Kittredge karakterét, a New York-i műkereskedőt, akit Sutherland alakított a John Guare darabjának filmadaptációjában. „Fred azt mondta, hogy olyan, mint egy használtautó-kereskedő,” emlékezett vissza Sutherland. Ennek megfelelően szándékosan nyálas bájolgást és hamis kedvességet kölcsönzött a karakternek, így tökéletes célpontot teremtett Will Smith ravasz szélhámosának. Sutherland hitelesen mutatja be azokat, akik mások kreativitásából élnek, de maguk keveset adnak a társadalomnak – és közben meggazdagodnak és kényelmesen élnek.

4. Az éhezők viadala (2012)

Késői pályafutása során Sutherland talán legnagyobb kereskedelmi sikerét aratta azzal, hogy eljátszotta a gonosz Coriolanus Snow elnököt, aki az Éhezők Viadalát kegyetlen közömbösséggel irányítja. Sok filmes gonosztevő dühöng és tombol, de ez a veterán színész épp ellenkező irányba ment, és olyan embert ábrázolt, aki magabiztos a hatalmában és nem érdekli Jennifer Lawrence Katniss Everdeenjének forradalmi retorikája. Míg más színészek „lejjebb adták” volna magukat egy ilyen speciális effektekkel teli filmben, Sutherland finom fenyegetést sugárzott, és egy kis eleganciát, szellemességet és méltóságot adott a feltörekvő franchise-nak. Profi volt, bármilyen feladatot is kapott.

3. Kelly hősei (1970)

Egy egész generáció számára a Kelly hősei volt a tökéletes film: egy heist-vígjáték a második világháború idején, tele akcióval, poénokkal és nagyon hangos robbanásokkal. Eredetileg csak egy újabb Clint Eastwood-filmnek készült, a rendező korábbi filmje, A kémek a sasfészekben (1968) sikerének megismétlésére, de Eastwood itt végül nem annyira lett meggyőző, és a filmet a komikus mellékszereplők, Telly Savalas, Don Rickles és különösen Donald Sutherland viszik el a hátukon. Utóbbi alakítja Csudabogarat, egy anakronisztikus hippie őrmestert, aki állandóan „beszívott” és a legjobb sorokat kapja, többségük az ő értékes „hullámairól” szól. Sajnos, a forgatás Jugoszláviában nem volt vicc, és Sutherland majdnem meghalt agyhártyagyulladásban.

2. Klute (1971)

Jane Fonda megnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscart Bree Daniels, a problémás prostituált megformálásáért, de ez az Alan J. Pakula-thriller valójában két főszereplőre épül, bemutatva Bree és John Klute nyomozó (Sutherland) egyre mélyülő kapcsolatát, aki megpróbálja megvédeni őt egy titokzatos sorozatgyilkostól. A Klute Sutherlandet a legacélosabb formájában mutatja be: a karakter divatjamúlt frizurájával, kitartó és céltudatos hozzáállásával, lassan beleszeret ebbe a viharos szépségbe. Sutherland kompetenciája és intelligenciája vonzóvá tette, lenyűgözve Fondát, aki az önéletrajzában, My Life So Far című könyvében azt írta: „Különösen vonzónak találtam az ő lapos pillantású, szomorkás kutyatekintetét és világoskék szemeit. Valami régimódi úriember is volt benne.”

1. Tű a szénakazalban (1981)

Ken Follett regénye alapján készült thrillerben Sutherland egy sármos és halálos náci kémet alakít, akinek küldetése veszélybe kerül, amikor beleszeret egy gyönyörű, magányos, de meglepően talpraesett angol nőbe, akit Kate Nelligan játszik. Ez az egyik leginkább alulértékelt szerepe. A film során Sutherland karaktere egyre inkább összezavarodik érzelmei és kötelességei között, fokozva ezzel a feszültséget és a drámát. A történet végül tragikus fordulatot vesz, de Sutherland alakítása hitelesen tükrözi a belső konfliktusokat és a szenvedélyt. A Tű a szénakazalban Sutherland egyik legjobb alakítása, amelyet érdemes újra és újra megtekinteni.

-Herpai Gergely „BadSector”-