FILMKRITIKA – Az angol Merriam-Webster szótár szerint a „trigger warning” figyelmeztetést arra nézve, hogy a tartalom zavaró vagy felkavaró lehet – illetve a trigger a pisztoly ravaszát is jelenti. Az, hogy a Netflix miért pont ezt az angol kifejezést választotta egy olyan thrillerhez, ahol Jessica Alba 95 százalékban késsel hadonászik, az rejtély. (Legutóbb, amikor felvágtam egyikkel a szalámit, a késemnek nem volt ravasza és ez nem is a Final Fantasy VIII.) De amúgy nyugodtan hátradőlhetünk, mert ebben a filmben nincs is semmi sem zavaró vagy felkavaró. Unalmas részek? Na, azok annál inkább. A Robbanáspont sajnos mestere az unalomnak.

A streaming korszak egyik nagy előnye, hogy rengeteg alacsony-közepes költségvetésű B-akciófilm készül el, amelyek közül néhány egészen szórakoztató, mint például a Tyler Rake: A kimenekítés. Nincs is jobb, mint amikor a filmes akcióőrületet nem a költségvetés, hanem a kreativitás és elszántság emeli magasba. Jessica Alba egyik fő támogatója, Robert Rodriguez rendező, aki hatszor is szerepeltette őt filmjeiben, ezt nagyon jól tudta. Az érem másik oldala viszont az, hogy azok a filmek, amelyek nem tudják elkapni ezt a szikrát, az „eldobható tartalom” szemétdombjára kerülnek. Ezek a filmek csak arra várnak, hogy valaki véletlenül rájuk kattintson a Netflixen, amikor épp nincs jobb dolga.

Ez visszavezet minket a Robbanáspont című filmhez, amely első látásra ígéretesnek tűnt. A Thunder Road Films készítette, amely a John Wick sorozatot is elhozta nekünk, és idén a remek Monkey Man című filmet is tőlük kaptuk. A filmet az indonéz rendező, Mouly Surya (Marlina, a gyilkos négy felvonásban) vezényelte le, aki most először próbálkozik ebben a műfajban. Sajnos, a végeredmény nem hozta meg a várt sikert, és a Robbanáspontot jó, ha a nézők végigülik a filmet anélkül, hogy másra kapcsolnának. Hogy újra felhelyezi-e Albát az akciófilmek élvonalába, mint ahogy ez Charlize Theronnal történt az elmúlt tíz évben? Na azt már nehezen hinném!

Utólagos bölcsesség

Miután átveszi a kisvárosi bárt a néhai nagyapjától, egy volt katona rájön, hogy az intézmény valójában illegális tevékenységek központja. Ahogy próbálja legalizálni a helyet, veszélyes összetűzésekbe keveredik a helyi maffiával, és kénytelen lesz katonai kiképzését felhasználva harcolni az igazságért.

A Robbanáspontban Alba Parker szerepét játssza, aki valami CIA-ügynök lehet, és többnyire az amerikaellenes erőkkel hadakozik a világ másik felén. A film homályosan utal arra, hogy mi is pontosan a munkája. Egy karakter úgy jellemzi, hogy „terroristákat öl és kémkedik”, míg ő maga csak „csínytevéseknek” nevezi a tevékenységét. A nyitójelenetben bemutatják, hogy Parker igazi badass, ha szükség van rá. De hazahívják, amikor az apja hirtelen meghal egy bányabalesetben. Eleinte azt hiszi, hogy baleset történt, még akkor is, ha a helyi seriff, régi barátja, Jesse (Mark Webber) öngyilkosságra gyanakszik. Hamarosan azonban Parker rájön, hogy egyik sem igaz, és hogy az apját talán meggyilkolták egy fegyverkereskedelmi ügylet miatt, amelyben Jesse idegesítő, redneck bátyja, Elvis (Jake Weary) és kenetteljes apjuk, egy amerikai szenátor (Anthony Michael Hall) is érintett. Parker végigrombolja a várost, hogy kiderítse az igazságot, és elintézze bárkit, aki felelős lehet az imádott „apuka” haláláért. Egyébként, játszhatnánk egy ivós játékot, ahol minden alkalommal iszunk, amikor Alba azt mondja, hogy „apuka”, de 45 perc után már halottak lennénk. Szóval ezt nem ajánlom.

Városról nem beszélhetünk, a karakterek pedig érdektelenek

Itt kezdődnek a bajok. Először is, a „város”, amiről beszélünk, gyakorlatilag nem létezik a Robbanáspontban, legalábbis a néző számára. Van egy bánya, egy bár, amit „apuka” birtokolt, egy-két ház, és talán összesen nyolc-tíz ember. A film állítólag Új-Mexikóban játszódik, de semmi sem adja vissza a helyszín varázsát. A karakterek is rémesen unalmasak. Alba nem tudja elég izgalmassá tenni a karakterét ahhoz, hogy érdekes akcióhősnő legyen. Jesse visszatér Parker ágyába egy ponton, de Alba és Webber között annyira nincs kémia, hogy észre sem vesszük. Van egy másik szakállas fickó, akit az első 45 percben folyamatosan összekevertem Jesse-vel. Hall pedig alig kap szerepet, csak állandóan arról hadovál, hogy hisz a „szabadságban, családban és hitben”, és azon töpreng, hogyan kellene kiejteni a „Latinx” szót. A film próbál kifigurázni néhány rasszista, konzervatív politikust, de nem talál célba. A komikus Tone Bell játssza Spidert, Parker hacker társát, és ő legalább valamennyire vicces. De sajnos, csak a film elején és végén tűnik fel néhány jelenetben.

Tele van késsel, de mégsem lett „penge” ez a film

És akkor nézzük az akciójeleneteket – egy ilyen film lelke és motorja. Sajnos, ezek sem jobbak, mint a Robbanáspont többi része. Alba mintha csak pár hetet töltött volna késkiképzéssel, mert a harcokban semmi kreativitás nincs, és teljesen élettelenek. A munka nagy részét a generikus „késvágó” hangok végzik, amelyeket a hangvágó csapat szinte idegesítő mennyiségben rakott bele. Van pár pillanat, ami ígéretes lehetett volna, például amikor Parker egy seprűt és sövénynyírót használ fegyverként, vagy egy másik jelenetben egy égő bárban harcol egy gengszterrel egy erkélyen, miközben a lángok nyaldossák az első emeletet. Ezek a menő részek azonban csak pár másodpercig tartanak, nem percekig. Semmi más nem képes felgyorsítani a néző pulzusát, annak ellenére, hogy a filmzene bombasztikus dallamai folyamatosan azt sugallják, hogy valami igazán epikus történik.

Van egy pont a film végén, amikor Alba fegyvereket keres, és áhítattal néz meg egy machetét. Felkapja, és párszor megforgatja a naplementében. Ez egy „gyerünk, csináljuk” pillanatnak kéne lennie. De a Robbanáspontban Alba nem tud hová menni – nincsenek emlékezetes csaták, sem izgalmas küzdelmek, amelyeket megnyerhetne. Végül csak egy újabb eldobható akciófilm marad, amelyet gondolkodás nélkül dobtak fel a streaming szolgáltatásra, hogy ott üljön a többi között. Néhány közülük nagy móka lehet (még ha „bűnös élvezet” kategóriába tartoznak is). De a Robbanáspont? Nem igazán. Egy olyan filmnek, ahol ennyi pengeforgatás van, amit a képernyőn látunk, sokkal, de sokkal „pengébbnek” kellett volna lennie.

-Herpai Gergely „BadSector”-